Eger - hetilap, 1882
1882-03-30 / 13. szám
119 gyár közigazgatási és pénzügyi jog pedig nagyon is terjedelmesen tanittatik mai érvénye szempontjából, a mint azonnal kiemeljük; b) az ipartörvényt a jogászok a kötelezőleg hallgatott mai magyar közigazgatási jogból ismerik; c) a felekezetek szervezetét az egyházjogban s még néhány tantárgynál tanulják; d) a rendészeti tudomány általános elveit a politikai tudományból tartott előadások nyújtják nekik, a rendészeti közigazgatással a magyar közigazgatási jog keretében ismerkednek meg, a rendészeti áthágásokat pedig a büntetőjoggal kapcsolatban tanulják; e) az adóügyi kezeléssel a „pénzügyi törvények“ s „az államszámviteltan“ czimű tárgyak előadásánál az ifjak legalább nagyjában megismerkednek; f) a véderő szervezetét pedig az ifjak a magyar közigazgatási jogban tüzetesen tanulják. Mindezen tekintetekben a tanrendszer 1874 óta sokat tökéletesedett; habár tagadhatlan, hogy ezen irányban még többnek kellene történnie. Egyebek közt kívánatos az, hogy törvény vagy kormányrendelet vessen véget a jog- és államtudományi tanításnál még itt-ott a múltból felmaradt túlságos sok gyakorlatiatlan his- torizálásnak; világosan elő kellene szabni, hogy miután az elsőévi jogászok úgyis csaknem kizárólag jogtörténelmet, — a magyar alkotmánytörténettel együtt — tanulnak: ennélfogva aztán a további évfolyamokban a magyar közjog, a magyar közigazgatási jog, s a magyar pénzügyi jog szorosan mai érvényének szempontjából taníttassák: történeti fejtegetések pedig csak annyiban engedtessenek, a mennyiben a most fennálló intézmények megértéséhez szükséges. Ily rendszabály folytán elesnék a most emeltetni szokott panaszok legnagyobb része s az ifjak ezen tantárgyakba gyakorlati szempontból is alaposabban vezettetnének be, semmint akkor, ha holmi kétes becsű gyakorlati zúgtanfolyamokat rendezne be az állam, melyek a felületességnek kedveznének s a gyakorlatiasság czége alatt minden alapos ismeretszerzésnek útját vágnák. Azért maradjunk a szervezett főtanodáknál, ezeket pedig reformáljuk oly irányban, hogy az 1874-ben behozott gyakorlati- asb rendszer még tovább fejlesztessék s annak követésére az illető gyakorlati tanszakok tanárai szigorúan köteleztessenek. Egyleti s intézeti élet. Utasítás a vörös kereszt egylet megbízottjai (Delegátusok) számára Háborúban — a betegápolást, az osztrák-magyar összbirodalom területén, az 0 Felsége által kinevezett vezérfelügyelő vezényli; ennek a magyar szt. korona országaira nézve a magy. királyi s a birodalmi tanács által képviselt országokra nézve a cs. kir. biztos van alá rendelve. A végrehajtó szolgálatot az érdekelt egyletek indítványa alapján az önkénytes betegápolás vezérfelügyelője részéről igazolt megbízottai a vörös-keresztnek (Delegátusok) vezénylik és ellenőrzik, a kik részben a vezérfelügyelő rendelkezésére bocsájtatnak, részben pedig a) a harcztéren, vagy b) harczmentes helyeken alkalmaztatnak; p. o. a) sebesültek szállítása, anyagküldemények kíséreténél, s a mozgó főraktárok kezelésénél stb.; b) az egylet egészségügyi intézeteinek vezetésénél s a harczi vonal mögött fekvő kórodák vagy magánosoknál elhelyezett sebesültek, betegek vagy üdülők felügyelete s nyilvántartásánál s ugyanezeknek harczmen tterületekre eszközölt szállítása'körüli közreműködésénél, stb. Minden hadsereg főparancsnokságához „főmegbizott“ minőségében a vörös-kereszt egy megbízottja lesz beosztva, kinek, hogy a hadsereg vezérparancsnokságánál lévő egészségügyi főnök időn- kinti megkereséseit teljesíthesse, az illető hadsereghez beosztott önkénytes betegápolás összes személyzete s anyagai felett rendelkezési joga leend. A vörös-kereszt megbízottjai, a táborban lévő vezérfelügyelő, illetőleg a hadsereg vezérparancsnokságánál lévő főmegbizott, vagy a katona-egészségügyi hatóságok utasításait követni tartoznak ugyan, fel vannak mégis jogosítva, esetleges kételyeikről a vörös- kereszt egylet igazgatóságának azonnal jelentést tenni. Csak az ő közvetítésük mellett lehet a táborban lévő hadsereghez beosztott segély-egyletek eszközei és közegei felett rendelkezni, és sürgős esetekben joguk van, ezek felett saját felelősségükre önállólag intézkedni. A vörös-kereszt megbízottjai a magyar szent koronához tartozó országokra nézve ezen egylet ügyvivői, ennek nevében osztják szét a rendelkezésükre állított adományokat, s kezelésükért az egylet igazgatóságának felelnek. Az igazgatóság határozatára, állásuktól minden időben elmozdíthatok. A vörös-kereszt megbízottjai, valamint az egylet igazgatósága által a harcz terére közvetlen küldött összes személyek (betegápolók és ápolónők, önkénytes egészségügyi szakaszok és szállító fuvarcsapatok stb.) a vezérfelügyelő bélyegével és a vörös- kereszttel ellátott fehér karkötőn, mint nemzetközi jelvényen kívül, még ugyancsak a vezérfelügyelő által kiállított igazoló jegyet is nyernek, melyet állandóan maguknál kell hordozniok. Azon megbízottjai a magyar szt. korona országai vörös-kereszt egyletének, kik nem a harcz terén alkalmaztatnak, a háború tartama alatt ugyanazon, az összes működésben álló tagok részére meghatározott fehér karkötőt viselik, mely a vörös kereszt fölött kimagasló magyar korona által van megjelölve. Nem a közös hadsereg, vagy honvéd tiszti állományból átvett megbízottak egyenruházatát illetőleg, később lesznek az intézkedések megejtve. A táborban lévő hadseregnél beosztott megbízottjai a vörös- keresztnek, kiválólag alkalmaztatnak: a) oly helyeken, hol nagyobb tartalék-kórodák vannak berendezve ; b) betegek továbbítását eszközlő állomásokon s fontosabb beteg megállapodási helyeken; c) anyag- és beteg-szállitások kíséretéül; és d) mozgó egyleti raktárak s azok fiókjainál. Az imént felsorolt szolgálati állások első betöltésére, a működés megkezdésekor a hadsereg vezérparancsnokságánál lévő főmegbizottnak, körülbelül kétszer annyi megbízott állítandó rendelkezésére, mint a hány hadtest van a hadseregnél. Mihelyt előreláthatólag ezen mennyiség nem lesz elégséges, a főmegbizott kötelmében áll, a szükséges erősítést a vezérfelügyelőnél idejekorán szorgalmazni. A megbízottaknak, a szükségleti helyekre leendő elosztása iránt, a hadsereg vezérparancsnokságánál lévő egészségügyi főnökkel egyetértve, esetleg annak felhívására a főmegbizott intézkedik. Ugyancsak a főmegbizott határozza meg, hogy bizonyos kerületben az önkénytes betegápolás mely szakaszai és egyes személyei vannak az illető megbízottnak alárendelve. Oly eseményeknél, melyek vagy a személyzet, vagy a készletre nézve, az önkénytes betegápolás egyleti és benső ügyeit érintik, a megbízottak, külön szabályzatuk értelmében a főmegbi- zotthoz forduljanak, ki az elintézést közvetitendi. A megbízott alá helyezett önkénytes betegápolási szakaszok és egyes személyek, az imént érintett ügyekben, közvetlenül a megbízotthoz vannak utalva. (Vége köv.) Jegyzőkönyv; a „Tiszafüredvidéki Régészeti Egyletnek“ Tiszafüreden 1882. márczius 12-én a múzeumi helyiségben tartott közgyűléséről. Jelen voltak az egylet tisztviselőin kivül számos egyleti tagok és vendégek, helybeliek és vidékiek. 1. Kovásy Ferencz alelnök üdvözölvén az egybegyűlteket, megnyitja az ülést. Jelenti, hogy az egylet czéljához híven a múlt közgyűlés óta is gyűjtötte a régiségeket, különösen Tisza-Buráról, hol a tiszai gátemelés alkalmával felmerült pogány sírokból jeles és számos darabokat szerzett. A tiszafüredi Ásotthalomból szintén több őskori tárgyakat hozott napfényre. Becses adományokat is nyert lelkes adakozók szívességéből, kiknek neveit,, valamint a múzeumi tárgyak szaporodását a múzeumi őr fogja ez alkalommal felmutatni. 2. A múzeumi őr Milesz Bésa jelenti, hogy az 1880. junius 20-án tartott közgyűlés óta a múzeumi tárlat négy osztálya következőleg gyarapodott. Az érmek osztályában szaporo- rodás 140 darab, s van összesen 956 darab. A régiségek osztályában szaporodás 174, s van 1346 darab. A vegyes tárgyak osztályában szaporodás 407, „van 515. A könyvtárban szaporodás 29 drb, van 105 drb. Összes szaporodás a négy osztályban 750 drb. S jelenleg van összesen 2922 drb. A múzeumi tárgyakat újólag a következő lelkes adományozók szaporították: u. m. Bán Sámuel, Kovásy Ferencz, Nyáiy Jó- zsefné, Szent-Györgyi Károly, Elek Menyhértné, Schmidt János, Tariczky Endre, Tariczky Ferencz, Kovacsóczy Miksa, Dobóczky János, Bán Zsigmond, Vladár Sándor, Maár Edéné, Simonyi Pál, Pap László, Jenőfi Benedek, Sélley Lajos, Köncs István, Széli Farkas, Veiszman Zsigmond, Gábriel Menyhért, Őrlik Ferenc»* ühróvszky János, Párkányi Béla, Balogh István, Lendniczky ta*
