Eger - hetilap, 1881
1881-08-04 / 31. szám
339 pedig egyáltalán nincs eléggé tisztában, s azokat kevésbbé helyesen alkalmazza. Mindazáltal fogyatékos forrástanulmányai mellett is, melyekre müve gyöngéi vallanak, szerzőtől a szép tehetséget s határozott írói hivatást elvitatni nem lehet, miért is a bírálók szép igyekezete méltánylásáéi, s egyszersmind további buzdításául a pályajutalmat neki kiadatni véleményezik. Az V. számú 5J/.2 ivre terjedő statistical pályadolgozatról a bírálók véleménye az, hogy habár a keret, melylyel a dolgozat bir, oly szűkre szabott, hogy márcsak ennélfogva is egyes részei kellő kifejtést nem nyerhettek; habár itt-ott szerző felfogásának, s állításainak indokolásával adós marad; egyes részleteket szükségtelenül elnyújt, s az idézeteket elhanyagolja; tekintettel azonban arra, hogy definitiói többnyire találók, érvelései kevés kivétellel helyesek, irálya könnyüded, szabatos, előadása világos, s önálló gondolkozást és sokban eredetiséget is tüntet ki: ezekhez képest müve egészben véve elég sikerültnek mondható. Az ezzel versenyző VII. számú, mintegy 2Va ívre terjedő dolgozat a bírálat szerint még rövidebbre fogja a kérdést, és igy még kevésbbé fejti ki azt; s habár szerző részéről szorgalmas olvasgatásnak vannak is rajta nyomai, mindazáltal az egész munkán bizonyos homály ömlik el, mely azt mutatja, hogy szerző nem tudott tárgyán és anyagán eléggé uralkodni. Vannak azonban azért e dolgozatnak elismerést érdemlő egyes részletei is, mint példáid a bevezetés, hol szerző a népszámlálás lényege- és jelentőségéről szól általánosságban. Ezekhez képest a bírálók az V. számú pályaműnek előnyt adván VII számú versenytársa felett: a pályadijat amannak véleményezik kiadatni, jmint oly műnek, mely felhozott jelességeinél fogva nemcsak viszonylag kitüntetésre, hanem önmagában is elismerésre és jutalomra érdemes. — Másrészt azonban a VII. számú mű sem lévén minden érdem nélkül, a bírálók ennek szerzőjét is határozottan dicséretre méltatják. Az itt lényegök szerint kivonatban közölt bírálatok alapján a jog- és államtudományi kar e végre tartott értekezletén a következő határozatot hozta. Az I, II, III, IV, V és VI számú pályamunkák szerzőinek az 5—5 aranyból álló pályadijak kiadatnak. Minthogy azonban ekként a kitűzött 8 pályakérdésnek megfelelő 8 rendbeli 5—5 aranyos pályadijból, két pályakérdésnek meddőn-maradása következtében, — kettő a kar szabad rendelkezésére visszamarad: a kar a VII. számú pályamunkát is a visszamaradt pályadijak egyikével megjutalmaztatni határozta azon reményben, hogy li- beralitásának s jóakaratának ezen példája által annál inkább éleszteni fogja a joghallgató urak munka- és versenykedvét a jövőre is, s annál nagyobb ösztönt fog adni nekik az előhala- dásukra s alapos kiképeztetésökre oly annyira üdvösen kiható efféle pályázatokban való részvételre. Ezek szerint tehát mind a 7 beérkezett pályamű 5—5 db. arany pályadijban fog részesittetni. Az ekként fenmaradó 5 db arany pályadij félretétetvén, a jövő tanévi pályázatnál fog újra kitüzetni. Ugyanazon értekezletén a kar a pályanyertesek neveit rejtő jeligés levélkék felbontását s a pályadijak kiosztását jelen ünnepélyes alkalomra tartotta fen, s kimondotta, hogy az eredeti pályadolgozatok a kar levéltárában fognak letétetni s megőriztetni, szabadságukban maradván a szerzőknek müveikről magoknak másolatokat vehetni. Most nincs egyéb hátra, mint hogy a neveket rejtő levélkéket felbontsuk, s a nyertes pályázó urak közt jól kiérdemelt dijaikat — mercedem laborum — kioszszuk. * * * A nevet rejtő jeligés levélkék felbontatván szerzőkul a következők tűntek ki, és ugyan az I. számú közjogi pályamunka szerzőjéül: Alföldi (előbb Svarc) Dávid jogtud. szaktant. IV. éves joghallgató a II. számú nemzetgazdászati pályamunka szerzőjéül: Szabó Gyula II éves joghallgató a III. számú jogtörténeti p. m. szerz.: Radinovics Iván II. éves joghallg. a IV. számú törvénykezési p, m. szerz.: Szokolay János jogtud. szaktant IV. éves joghallg. a VI. számú egyházjogtörténeti p. m. szerz.: Horváth Jenő papnövendék. az V. és VII. számú statistikai p. m. szerzői: Marko vies Lajos államtud. szaktant. III éves joghallg., — és illetőleg Samassa Tivadar I. éves joghallgató. Politikai heti szemle. A franczia bonapartistáknak császárjelöltje, Napoleon Jeromos herczeg, egy nagyhangzású okmányt tett közzé, melyben pártjának részére a legközelebb követendő programmot jelöli ki. 0 ugyanis a következő levelet intézte a bonapartista bizottsághoz : Fran- cziaországo t egy párt bivei kizsákmányolják. A kormány kötelessége uralkodni a pártok fölött, nem pedig szolgálni őket. A mi jelszavunk : a demokratia tekintélye általános szavazatjog segítségével. A jövő be fogja bizonyítani, hogy a nép szivéből nem lehet kitörülni oly dicső időt, a minő I. Napoleon korában volt és oly áldásosat, a minő III. Napoleon korában volt. A mi kormányzóink meghamisíthatják a történelmet és rágalmazhatnak ; azt a kapcsot azonban, mely a franczia néppel összeköti a Napóleonokat, nem szakitbatják szét. Mint Napolen örököse, megemlékezem a nép szavazásairól és nem mulasztom el kötelességem szerint azt kívánni, hogy a nép válassza meg fejét. A politikai világ a múlt és a forradalom, a reactio és a haladás híveire oszlott szét. Maradjunk mi határozottan az utóbbiak közt; a mi helyünk az ö élükön van; a múltból csak üdvös tanulságot merítsünk; sikertelen sajnálkozás nem politika. Fontoljuk meg a modern társadalom által támasztott problémákat, hogy azokat a tömeg, s nevezetesen a szenvedők érdekében oldjuk meg. A forradalom legyözhetlen volna, ha mindnyájan egyetér- tenének benne ; törekedjünk ez egyetértésre. A jutalom demokratikus haladás. A most kormányzók nem fogják elérni ezt a czélt, — csalják az országot, kizsákmányolják a leggonoszabb érzelmeket, csak saját érdekeiket tartják szemük előtt, megtagadják minden ígéretüket, megfeledkeznek elveikről. Az elkövetett hibák után hazánk szerencsétlensége tette csak lehetségessé, hogy kormányra jussanak; a hazát compromittálták. Az 1875. évi alkotmány nem tarthat tovább ; a nemzetnek szavazás által meg kell előznie az uj rázkódásokat; mi a revisiót akarjuk, hogy végre hallassa szavát a nép és felelős fejét maga jelölje ki. A meddig nem gyakorolja azt a jogát a nép, mindenkor nagyravágyó cselszövök játéka és tehetetlen lesz. A mi czélunk : mindent a népért és a nép által. N a- poleon Bonaparte. A franczia senatusban a külügyminister igen fontos nyilatkozatot tett. Ugyanis Broglie herczegnek kérdésére válaszolván. hangsúlyozta mennyire szükséges, hogy Francziaország fen- tartsa fenhatóságát Tunis fölött. Továbbá megczáfolta a franczia kormánynak Tripolisra vonatkozólag tulajdonított hóditási terveket; hozzá tette, hogy e tekintetben Angliának teljesen megnyugtató felvilágositásokat adott. Az angol kormány julius végén terjesztette az alsó ház elé az uj kék könyvet. Ebben foglaltatik egyebek közt a Tripolisra vonatkozó levélváltás, és Granville lordnak julius 15-én Lyons lordhoz intézett sürgönye, melyben az előbbi kijelenti, hogy Angolország, tekintve Tripolisnak a török birodalomba való és minden kétségen felül álló bekebelezését és a nevezett tartomány szomszédságát Egyptommal, Francziaország bármely beavatkozását a tripolisi ügyekbe egészen más szempontból fogja tekinteni, mint a Tunis- ban legutóbb lezajlott eseményeket. E körülmény egészen uj és különböző kérdést vetne fel, és ha Francziaország odatörekednék, hogy Tripolisban kizárólagos vagy specialis befolyást gyakoroljon, a Francziaország és Angolország közt fennálló barátságos és szívélyes viszony csorbát szenvedhetne. Lyons lord erre julius 17-diki táviratában következőleg válaszolt: Barthélemy Saint-Hilaire franczia külügyér arról biztositott engem, hogy Francziaország Tripo- list a török birodalom egyik része gyanánt tekinti s szándékában sincs e tartományt elfoglalni, vagy ott kizárólagos vagy speczialis befolyást gyakorolni. A porta azt a biztosítást nyerte, hogy ha Francziaország, szándéka és kivánatai ellenére, kényszerítve volna katonai rendszabályokhoz nyúlni, ezek csak a védelemre fognak szorítkozni és a franczia csapatok Tripolis határát nem fogják átlépni. Különben e hó 1-én Konstantinápolyból jelentik, hogy a szultán a franczia követ előtt oda nyilatkozott, miszerint megparancsolta Tripolis kormányzójának, hogy vessen véget a Francziaország elleni izgatásoknak. Az angol alsóházban Hich-Beach megújítja azt az indítványát, hogy a ház, a kormánynak Transwaalországgal szemben tanúsított magatartásáért fejezze ki bizalmatlanságát. Ráthborne ellenben bizalmi szavazatot kér. Gladstone védi a kormányt, mely a boérek többségének akarata ellenére nem akarta fentartani a Trans- waalország elfoglalását; csak igazságosan kívánt cselekedni. A ház 314 szavazattal, 205 ellenében elvetette a bizalmatlansági szavazatot. — Mareourt marquis a pokolgépekre vonatkozólag előadja, hogy a kormány már ezelőtt 3 héttel értesítve volt a pokolgépek-
