Eger - hetilap, 1881

1881-09-15 / 37. szám

398 helyeiket és sorfalat képeztek az indóház pompásan feldiszitett per- ronján. A vonat begördül a pályaudvarba, s a király ö felsége kar­csú alakja feltűnt szalonkocsija ajtajában. Mialatt ö felsége kísére­tével együtt kiszállott, lelkesült éljenzés zúgott át a légen, s mi­dőn ö felsége minden oldalra szívélyesen köszönve az öt várók elé ért, Miskolcz város küldöttsége élén Soitész-Nagy Kálmán polgár- mester, szép beszédet intézett ö felségéhez. 0 felsége a polgármester üdvözlő szavaira következőleg vá­laszolt : „Fogadják őszinte köszönetemet hódolatuk e szívélyes nyil­vánításáért. Örömemre szolgál hosszabb idő után ismét láthatni e várost, mely mint hallom a legközelebbi múltban oly tetemesen szé­pült és minden tekintetben nagy haladást mutat. Szives fogadtatá­suk, melyet hasonló érzelemmel viszonozok, itteni idözésemnek előre is megelégedést és kellemes napokat biztosit.“ A király ö felsége kegyes szavait viharos éljenzés követte, mire ö felsége a váróterembe lépett, a hol öt a már fennebb em­lített uraságokon kívül Schuster és Pásztélyi főpapok és Ziegler tábornok fogadták. A váróteremben ő felségét ismét lelkesült éljen­zés köszöntő. Ó felsége itt a legbarátságosabban megszólitá gr Sza- páry Gy. és Szende Béla minisztereket és előrelépve iidvözlé az előtte tisztelgő Samassa József érseket és a püspököket; ekkor je­lentkezett előtte Ziegler tbk is, kivel szembeD a király azon meg­jegyzést tette, hogy a lovasság előnyomulása rendkívül érdekes volt, és bogy a Héjő vize mentén már minden katonailag nevezetes pont megszállatott. Ő felsége erre mindenfelé a legszivélyesebben köszönve átha­ladt az előcsarnokon és várótermen, mely külön fedett kijáróval láttatott el ezen alkalomra és a pályaudvaron az öt váró vonatra ült, mire kezdetét vette a nagyszerű bevonulás. Ö felsége kíséretével együtt ma délután 1I22 órakor tért visz- sza a hadgyakorlatokról. — A mai udvari ebédhez 52 személy volt hivatalos, még pedig a következők : József föherczeg kíséretével, Tisza Kálmán miniszterelnök, gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter, Szende Béla honvédelmi miniszter, Tarkovics és Jekelfalussy mi­niszteri tanácsosok, Samassa egri érsek, Schuster, Pásztély, Tóth és Lengyel püspökök, Szele apát, Babies kanonok, Losonczy, Or­czy, és Kiss országgyűlési képviselők, továbbá Ragályi, Melczer, Hámos, Beniczky, Lévay, Miklós, Spuller és Ortvay miskolezi pol­gárok, továbbá a debreczeni küldöttség tagjai, Simonffy polgármes­ter, Miskolczy főispán, Rátb, Laky és Simonffy Sámuel urak, Dar­vas főispán, több magasabb rangú katonatiszt, valamint ö felsége kísérete. Miskolcz, szept. 10. Az esti 5 órai udvari ebédre a katholikus klérus és főként a szomszédos megyék föispánai hivattak meg. 0 felsége jobbján József föherczeg, e mellett Samassa égri érsek, ez­után Szende 8 mellette Pásztély püspök, továbbá Darvas Abaujme- gye főispánja, balra Tisza Kálmán miniszterelnök ültek. Ebéd után ö felsége a vendégek majd mindenikével váltott szívélyes szavakat. 1/28 órakor indult meg az impozáns fáklyásmenet fáklyákkal, lam­pionokkal és transparentekkel. Ő felsége ablakai alatt a dalárda énekelni kezdett. A király az öröm látható jeleivel üdvözölte az el­vonulni kezdő fáklyásmenetet. Miskolcz, szept. 11. Miskolczon ma egész nagyvárosias pezsgő élet uralkodik. A király lakásául szolgáló épület környékén roppant néptö­meg gyűlt össze, mely a királyt és Rudolf trónörököst, kik 8 óra­kor a templomba mentek misét hallgatni, türelmetlenül várta. A mi­sét Samassa egri érsek mondta. A megyeházban — melynek nagy termében fogadta ö felsége a különböző küldöttségek tisztelgését — időközben összegyülekez­tek a küldöttségek tagjai, legnagyobbrészt remek nemzeti díszruhá­ban, A Stögermayer szállodától a megyeházig terjedő utón a dísz­letek megujittattak, kijavíttattak s sürii tömegekből képződött sor­fal várta ö felsége érkezését. Tiz óra előtt hullani kezdett az eső, de a közönség helyt állott s csak akkor kezdett oszladozni, midőn a királyt, már üdvözölhette. Tiz órakor ö felsége köpenybe burkolva nyilt kocsin br. Mondel altábornagy föhadsegéd kíséretében a me­gyeház elé hajtatott. A kapunál Tisza Kálmán miniszterelnök, va­lamint br. Vay főispán várták már ö felségét. A király elhagyva fogatát, szűnni nem akaró éljenzés közt haladt fel az első emeletre, a hol számára trónemelvény volt felállítva. Időközben a teremben Borsodmegye összes katholikus egyházi hatóságainak képviselői összegyűltek volt már, mig a többi küldöttségek a folyosókon he­lyezkedtek el. Midőn ö felsége a terembe lépett, e jelenlevők lelkesült éljen­zéssel fogadták öt és Samassa József egri érsek üdvözlő beszédet intézett hozzá. Ezután egyéb küldöttségek fogadtatása után Hevesmegye kül­döttsége következett. A küldöttség igen kegyesen bocsátatott el, mire Marmaros- megye küldöttsége járult ö felsége elé. Most Borsodmegye küldöttsége tisztelgett, melynek tagjai a következő urak voltak : Br. Vay Béla főispán. Bay Bertalan alis­pán. Lévay József főjegyző. Tepper Lajos. dr. Markó László. Czakó Lajos, Bay Barnabás. Farkas Gusztáv. Bakos Antal. Molnár Berta­lan. Kun Abrabám. Kalasz László. Fesze István. Miskolezi Pál, Len­gyel Lajos. Szepessy Béla. Kiss Gyula. Szatmáry József. Hosszu- falusy László. Szombatby József, dr. Poppel József. Répánszky Alajos. Lichtenstein József. Radvány István. Bizony Tamás. Beré- nyi Gedeon.- gr. Péchy Szilárd. Melczer Gyula. Beczovay László. Szmrecsányi Lajos. Orczy Gyula. Sztarek Tivadar, gr. Szirmay Al­fréd, Szele Gábor. Szekrényessy Árpád. Szatmáry Király Pál. Szatbmári K. József. Sturmann György. Somogyi László. Sebestyén Ferencz. Sebe Alajos. Schusselka Gusztáv. Rökk Pál. gr. Csáky László, gr. Paliavieini Ipoly. Wolf Pál. Brezovav László. Woltner Mór. Vörösmarty György. Vadászy Pál, Zubér Ferencz. Újhelyi La­jos. Tóth Endre. Majthényi Ádám. Bottlik Lajos. Juhász Alajos. Horváth Győző. gr. Gugen Edgár. Kelcz Pál. Horváth Sándor. Do- besy Dániel. Nikelf Adolf. Staller Gyula. Neogrády Lajos. Mocsáry Miklós. Mocsáry Lajos. Miklós Gyula. Melczer Béla. Mórán János. Bárdossy Mihály. Szepessy András. Ragályi Miklós. Xivkovich Emil. Szepessy Kálmán. Szepessy Gyula. Mandelik Dániel, br. Radvánszky Béla. Berger Manó. Bartányi Károly. Kudlovics Lajos. Kudlovics Imre. Kiszely Pál. Kiszely János. Kiszely Ernő. Schmied József. Gröber József. Gencsy Ferencz. Foltán János. Ficzere Gusz­táv. Fekete József. Fáy Manó. Fáy Kálmán. Elek Kálmán. Édes Albert. Bornemisza József. Lengyel Sámuel. Lengyel Miklós, Maj­thényi Ádám. Majthényi Gyula. ifj. Losonczy Károly, id. Losonczy Károly. Losonczy Jenő. Farkas Károly. Fekete László. Kikeli Au­rél. Molnár Emil. Csépányi Ignácz. Zsory Gusztáv. Gombor György. Feyer Endre. ifj. Szatmáry László. Friedely Ödön. A főispán hazafias és hódolatteljes üdvözlő beszédére ö felsége ezeket méltóztatott válaszolni : „Hódoló tisztelgésük örvendetes alkalmat nyújt nekem annak ismétlésére, hogy különös megelégedésemre szolgál hosszabb időt e megyében tölthetni; de örömmel használom fel ez alkalmat egy­szersmind arra is, hogy a megye népességének s hatóságainak a jelen katonai összpontositás alkalmával tanúsított készségéért s ál­talában azon örvendetes jó egyetértésért, mely, mint hallom a ka­tonaság és népesség közt e helyen fennáll, elismerésemet és meg­elégedésemet kifejezzem. Fogadják ezért önök az egész megyének szóló köszönetemet és folytatva tovább is a közigazgatás rendes menetére irányzott dicséretes törekvésüket, kiváló kegyelmemre és hajlamomra mindenkor számíthatnak.“ (Lelkesült, szűnni nem akaró éljenzés.) Miskolcz, szept. 12. A tegnapi ebéden a király az orosz czárt felköszönté! Ő felsége ezeket mondá : Ma épen kitűnő bará­tom az orosz czár születésnapját ünnepeljük; poharamat az ö jóvol­tára és tökéletes egészségére ürítem. A király ezután poharával in­tett a szemközt ülő Feldmann orosz tábornok attaché felé s a zene­kar orosz hymnuszt játszott, a melyet az egész udvar állva hallga­tott végig. Válasz a „bessenyő-poroszlói“ csinált ut tárgyában tett észrevételekre. Körösy Sándor ur az „Eger“ f. évi 32. számában a Laskó —- tulajdonkép tepélyi hídtól Poroszlón keresztül épített útra nézve észrevételeit közölvén, — mondja, hogy én a Sir mérnök tervétől, mely szerint ezen ut „egy kanyarulatot képez a város egy része körül ‘ eltértem s „egy jó darabon egyenesen vittem be Poroszlóra"; ezt nem helyesli azért, mert a Sir által épített uf„emelkedett magas száraz helyen s nem posványon jött keresztül, mint a mostani.“ Minthogy K. S. ur saját szavai szerint: „De tulajdonképen nem is ezen részéről az útnak akarok én szólni“ ezen útrészről szólani nem akar, s a mennyiben beismeri, hogy Sir terve szerint „nem egyenes mértékben“ — talán irányban — „jönne be a vá­rosba“, ha eljárásom feletti nem helyeslését ki nem jelentette, s azt nem állította volna, hogy „posványon“ vezettem keresztül az utat, nekem is alig volna az egész czikkhez szólásom, igy azonban erkölcsi kötelességemnek tartom a következőkre figyelmeztetni, s ha lehet felvilágosítani. Hogy a posványnak nevezett „Bikafertö“-i lapos tévesen ne­veztetett posványnak, mert az olyan lapos, minő az alföldön minden

Next

/
Oldalképek
Tartalom