Eger - hetilap, 1881
1881-09-15 / 37. szám
399 határban több is találtatik, melyekbe a közel-környékröl a csapadék vizek különösen tavasz elején összefutnak, — azon különbséggel azonban, bogy a Bikafertöböl rövideden lefutnak az e czélra készített árkon s majd aztán az egész lapos megkaszáltatik, mig amazokból csak kigőzölgés s leszivárgás által fogyhat ki a viz s igy ritkán használhatók, — továbbá a bikafertöi lapos feneke szilárd talajú, sőt keményebb, mint óhajtottam, tehát egyáltalán nem posvány s mindenkorra biztos; azon állítása tehát, hogy posvány volna, teljesen téves; de ha posvány volna is — csak ne ingoványos — nem szívesebben utazunk-e 300—400 méternyi hosszú posványon keresztül, feltéve hogy jó utón, ha néhány száz méternyivel rövi- debb utón haladhatunk ? Arra nézve, hogy Sir mérnök terve nekem nem tetszett, illetőleg, hogy a kanyart mellőzve egyenes irányban Schier Ferencz mérnök tervétől eltéröleg vezettem az utat, meg kell jegyeznem: Hogy Schier mérnök, kinek röktönözött tervei és vezetése mellett, az ínségesek tekintetéből ugyanakkor építtetett az abonyi hid, a kivántató töltés és átmetszéssel úgy a poroszló-füredi töltés is, — daczára kitűnő tevékenységének, alig érkezett hosszabb vizsgálódások és kutatásokra, főleg ha a Bikafertö laposa vizzel volt borítva; de minthogy akkor még az úgynevezett magyar ádi p o r t u s, mely Eger és vidéke sőt Gyöngyösnek is egyedüli épületfa és só rakodója volt, melyhez a kanyar egyenesen vezetett, tekintélyes jelentőséggel birt, meglehet, hogy nem is gondolt az általam foganatosított útrövidítésre. E szerint Schier Ferencz mérnök eljárása indokolható, de egészen más volt az én helyzetem. 1875 év végével a megye bizottsága a Tiszajáráshoz — hol nekem semmi befolyásom sem volt — tartozó ezen útnak valahai kiépítésével, kivételesen engem bizván meg, tiszti kötelességemnek tartottam azt minél rövidebb idő alatt végrehajtani. Miután a körülményekkel megismerkedve láttam, hogy az ide vezető előbbi egyenes irány a Bikafertö laposán keresztül folytatható s hogy ebbeli tervem szerint 300 méterrel megrövidíthetem az utat, mig ellenben az egyenes iránytól eltérő hosszadalmas kanyar létokát — a mennyiben nem csak a sóházak hanem a vasutak kiépítése után a farakodás is megszűnt, — indokolni semmivel sem voltam képes, annálinkább szükségesnek véltem az egyenes vonal folytatását, mivel a kavics, mely Maklártól 3 Y2 és kőanyag, mely a pünhösdbegyi bányától 5 mérföldnyi nagy távolságról szállítandó, beszerzése hasonlithatlanul több nehézségbe, időveszteségbe és költségbe került volna, mint az uj töltés épitése, melyet előre, mielőtt a kövezés odáig ért volna, könnyű volt elkészíteni s minden időveszteséget kiket ülni. Tekintve továbbá, hogy a 300 méterrel eszközlendö megrövidítés által évenkint — örökidöre — 300 méter hosszúságú ut kavicsolása illetőleg tatarozása megtakarittatik s az utasok jövet menet 600 méter hosszú utat megnyernek, oly előnyök, melyekért még költségbeli áldozatot is kész lettem volna hozni. üjS nyilváníthatom, hogy ha eredetileg, midőn a birtokviszonyok akadályul nem szolgáltak, bizatik vala reám ezen ut épitése, a Laskó vagyis tepélyi hídtól torony irányában vezettem volna Poroszlóra, mely esetben mintegy 700 méterrel lett volna rövidebb. Czikke többi pontjait illetőleg, nevezetesen: hogy a városon keresztül vezetett ut a föutczát elcsúfítja, sőt némely lakosnak kárt is okoz; — a mély árkokban megzöldülö viz biizhödik s békatanya leend, — hogy a két hid felesleges s igy az egyikre fordított költség tökéletesen kidobott pénz, — ezeket nyilváníthatom: Hogy személyemet illetőleg ezen észrevételei tanúsítják legbiztosabban tévedését s az eljárás körüli ismerethiányát; mert a mérnöki miveleteket is csak a Bikafertö lapos túlsó széléig ejtettem meg, annál kevésbbé tétettem tehát azon túl csak egy kapavágást is, sőt a Bikafertö lapos töltésének befejezése is utódom: Kovács Kálmán lovag m. k. főmérnök által eszközöltetett s igy a Bikafer- tön túl, valamint Poroszló városán keresztül vezetett útépítést illető észrevételei csak is öt érdekelhetik. Eger, 1881. szeptember 12-én. Knbik Endre. Egyleti élet. Az „Eger“ lap t. olvasói emlékezni fognak azon nagyhorderejű indítványra, melyet Szederkényi Nándor orsz. gyűlési képviselőnk az „egri általános ipartársulat“-nak f. évi jul. hó 31-én tartott választmányi ülésében tett, mely a választmány által egész terjedelmében elfogadva és e becses lapnak aug. 4-iki számában közölve lett. Nem hihetjük, hogy Eger város polgárai között csak egy is legyen, ki be ne ismerné ezen indítvány fontosságát; ki meg ne lenne győződve arról, hogy városunk ipara hanyatlik, ki ne tudná, hogy rég virágzott iparágak majdnem megszűntek, hogy Eger város ipara csak harmincz évvel ezelőtt is oly virágzásnak örvendett, mely nemcsak a vidéki, hanem a messze alföldi, még a debreczeni vidéket is uralta. De ki az, aki be nem látja, hogy ez jelenben mind másként vagyon ! Miként képviselőnk indítványában igen helyesen mondja, ezen, ránk nézve sajnálatos változásnak lehetnek országos, de lehetnek — s talán inkább — a helyi körülmények az okai, melyeket tanulmányozni, ellenök küzdeni és tenni van hivatva az elfogadott indítvány. Attól függ, mint gondolkoznak Eger város iparosai és polgárai. Megelégednek-e a jelen helyzettel, vagy tevékenységre kelve, úgy önmaguk, mint városunk jövőjét biztosítani akarják-e? Ha országgyűlési képviselőnk ez indítványt nem teszi, akkor talán még megmagyarázható azon tespedés, melyben a jobb akaratú, előrelátóbb polgárok részéről már többszörösen nyilvánult intelmek daczára vergődünk; de akkor, midőn jelenünk általa meg- világositva lett — hátramaradni, illetőleg semmit sem tenni, megbo- csáthatlau bűn. Azért Eger város minden polgárának a legnagyobb odaadással kell magáévá tenni ezen indítványt, és annak keresztülvihetése czéljából mindent meg kell kísérelnie. Az ezen indítvány tárgyalására kiküldött bizottság elfogadva Szederkényi Nándor orsz.-gyűlési képviselő és társulati tiszteletbeli tagnak az indítvány keresztülvitelére tett javaslatát, azt a f, évi szept. hó 4-én tartott választmányi ülés elé terjesztő. A választmány a benyújtott javaslatot alaposan megvitatva, azt, mint a czélnak tökéletesen megfelelőt elfogadta, de a társulati elnök, Gyubek Lajos előterjesztése folytán az utolsó ponttal megtoldotta. Ugyanis, hogy iparunk Ugye minden oldalról megvilágositva és tanulmányozva legyen, a választmány határozata következtében az egyes ipartársulatok, akár egyes kiválóbb iparos-szakférfiak nézetének kinyerése czéljából, a következő kérdések intéztessenek írásban, kérve együtt a választmány a megkeresendöket, hogy azokra feleleteiket megtenni s az elnökséghez beterjeszteni szíveskedjenek. 1. A körükben fenálló iparág mily állapotban van? A közönség körében az iparág iránt megfelelö-e a kereslet? Ha igen, iparuk köréhez fordul-e az, vagy máshol keres kielégítést? És hol, mely irányban? 2. Vannak-e a helyi viszonyokból felmerülő bajok, melyek iparuk fejlődését, elöhaladását gátolják? Melyek azok? 3. Miképen volnának e bajok elháríthatok ? 4. Iparuk művelésénél nem észlelik-e az újabb idő technikai fejlődésének hatását, mely az illető czikk előállításának könnyebbi- tésére lényegesen befoly ? Azaz : az illető iparág művelésénél fen- foroghat már bizonyos technikai elöhaladottság. Ha ilyen fenforog, igénybe vétetik-e az itt, vagy nem ? 5. Iparuk körében igénybe vétetik-e tetemesebben a hitel? A helybeli hitel kamatmeunyisége megfelel-e az ipar művelése eredményének, vagy az is súlyosítja a helyzetet? 6. A jövedelmi és kereseti adózás kivetése a helyzetnek megfelelö-e, s nagyobb sérelmek nem forognak-e fen, a mi bénítja az ipar helyzetét. 7. Mindezeknek miben véli rejíeni az okát, s mi lenne a teendő ? Ugyanezen választmányi ülésben a másik fontos tárgy, mely nem kevésbbé érdekli városunk polgárait, s mely ép igy eszközölni van hivatva városunk iparát, mint a polgárság jólétének emelkedését: az Eger-nádasdi vasút kiépítésének ügye. Minthogy a társulat 1879. évben sikertelenül tett lépéseket a végből, hogy a nádasdi-gyár igazgatóságától a Keglevich Béla gr. által eszközölt lejtméréseknek és a vasút kiépítésének tervezetére és árára alapot nyerjen, jelen választmányi ülésében elhatározta: hogy ezen, Eger városára nézve fontos és nagyhorderejű ügyet előkészíteni kivánva, a lejtmérések eszközlése czéljából a közlekedési miniszterhez engedélyért folyamodik, és a lejtmérések eszközlésére szükséges összeget adakozás utján fogja beszerezni. P. J.
