Eger - hetilap, 1881
1881-12-15 / 50. szám
534 mazást, melylyel képviselőjét felruházta. Columbia ugyanis azt indítványozta. hogy az európai hatalmak is vegyenek részt a Panama csatornára vonatkozó biztosítékban. Azáltal már nem teljesité az Amerikával szemben elvállalt kötelezettségét, mely egyedül magára vállalta a columbiai terület integritásának s a Panama-csatornának biztosítását. Washington, decz. 7. A pénzügyminiszter jelentése szerint a lefolyt pénzügyi év jövedelme 360 millióra, költsége pedig 260 millióra rúg. A jövedelem fölöslegét — 15 millió kivételével — kötvények törlesztésére fordította. Jövőben az egész fölösleget az államadósság apasztására fogja fordítani. A bevétel a múlt évekhez képest — 27 millióval, a kiadás 10 millióval szaporodott. A miniszter indítványozza az aranykötvények kibocsátásáról szóló törvény megszüntetését és azon véleménynek ad,kifejezést, hogy a kötvényeket aranyban kell beváltani, különösen tekintettel a külföldi kötvény- tulajdonosokra és azon okból, hogy a kettős érték iránt a nemzetek közt megegyezés jöjjön létre. Továbbá indítványozza az ezüstdollárok verésének idöközönkint való fölfttggesztését és kéri, hatalmazzák fel a kincstári hivatalt, hogy a kereslethez képest veressen ezüstpénzt. A miniszter kiszámítja, hogy, ha a mostani viszonyok tartósak maradnak, 10 év alatt az egész állami adósság törlesztve lesz és pártolja a jelen nemzedékre rótt legsúlyosabb terhek, név- szeriut a fiscusi illetékek leszállítását; sőt a vámokat is le lehetne szállítani. A miniszter végül fölemlíti, hogy a 372%-os kötvényeknek való convertálása is lehetséges most. Országgyűlés. A képviselöház nov. 9-én a Szerbiával kötött jogi szerződéseket tárgyalta. A két első részt, mely a polgári és hagyatéki eljárásról szól, elfogadta nagyobb vita nélkül. Annál nagyobb vitára, sőt élénk jelenetekre adott okot a harmadik, mely a közönséges bűntettesek kölcsönös kiadásáról szól. Ez ellen a függetlenségi Hermann Otto tette meg az indítványt. Nem fogadta el a törvényjavaslatot főleg annak harmadik czikke miatt, mely azt mondja, hogy: sem politikai büntetendő cselekménynek, sem azzal kapcsolatban álló büntetendő cselekménynek nem tekintetik valamely államfő személye vagy családjának tagjai ellen intézett merénylet, ha ezen merénylet a gyilkosság, orgyilkosság vagy mérgezés tényálladékát állapítja meg. Hermann nem látja be, hogy az államfők miért képezzenek kivételt, ök, kik szuronyaikkal tömeges gyilkolást követnek el. Irány i, Hermannak ez okoskodását nem helyeselte, s kijelentette, hogy ö nem e miatt, hanem a menekültekről szóló rész miatt nem fogadja el a törvényjavaslatot. Ezután Németh Albert szólalt fel. Egy királygyilkosság feletti franczia törvényszéki tárgyalást idézett, a védő azon szavaival, hogy a politikában csak a számok tesznek valamit, s az akadályok elhárítása nem bűn. Tisza kormányelnök tiltakozott a Hermann és Németh Albert beszédeiben nyilatkozó irányzat és elvek ellen, 8 mikor Németh közbeszólott, hogy: „nem úgy mondtam!“ a kormányelnök azt jegyezte meg, hogy: Pilátus is mosta kezeit. Németh Albert szavainak helyreigazítása czimén kért szót, s felszólalását azzal végezte, hogy a Pilátus-féle hasonlatot nem volt joga annak alkalmazni, ki hét esztendeig itt hazudott, hogy ott hat esztendeig csaljon. Németh Albertet az elnök rendreutasitotta. A nagy többség erre változatlanul elfogadta a törvényjavaslatot. A képviselöházban deczember 10-én, Baross Gábor bemutatja a közgazdasági bizottság jelentését a német vámterülettel a kiké- szitési forgalom szabályozása iránt kötött egyezményről. — A szerdai ülés napirendjére tűzetik ki. Csávossy Béla bemutatja a gazdasági bizottság jelentését a ház deczemberi előirányzatáról, — Hegedűs Sándor a pénzügyi bizottság jelentését a zágrábi földrengési kölcsönről szóló törvényjavaslatról. Napirend szerint a tegnap megszavazott törvényjavaslatok harmadszor is felolvastatván, végleg megszavaztattak. Továbbá elfogadtatott a nagykikinda-nagybecske- reki vasútról szóló törvényjavaslat a főrendiház csekély módosításával. Az ülés végén megtétettek a bejelentett interpellálok. A bécsi Ring-színház leégése. Deczember 8-a gyászemlékü nap lesz Bécs város történetében. A borzadályos esemény részleteit a szemtanuk közül egy közreműködő színész következőleg adja elő: Este háromnegyed 7 órakor, a mint az uj operett „Hoffmann meséi“ előadása kezdetére egybegyült a közönség és zsúfolásig megtöltötte a házat, a színpadi oldaílámpákat gyújtogatta az egyia munkás, de borszeszlámpával ellátott botja véletlenül az egyik fátyolfüggönyt érintette meg, mire az egész függöny lángba borult és a kővetkező pillanatban a zsinórpadláson levő díszleteket lepte el hihetetlen gyorsasággal a tűz. Az ijedt színész- és munkásnép még alig vehetett tudomást az eseményről, már kétségbeesetten ugráltak le a zsinórpadlásról a munkások a színpadra, igy akarván menekülni az összeégés elöl. Nehánynak lába tört el, mások elmenekülhettek az akkor már teljesen lángba borult színpadról. A külső közönség még mitsem tudott a szörnyű eseményről, mert mindenki a színpadon csak menekülésre gondolva, minden biztonsági intézkedést elmulasztottak. Sem a tüzjelt nem adták meg, sem a biztositó vassodroDy függönyt le nem bocsátották, elzárandók az égő színpadtól a nézőiért. Az öltözőkből örült sietséggel menekültek a benne voltak, szinészek kifestve, fejükön parókákkal, színésznők egy szál trikóban; sokan szerencsésen kimenekülhettek, mások fejüket vesztve, nem találták meg a kijárást. A nézőtéren csak sejtették, hogy a leeresztett függöny mögött rendkívüli dolognak kell történnie, roppant füst kezdett kivonulni. A roppant tömeg azonban csak egymást gátolta. Mikor az előfüggöny tüzet fogva, hirtelen közepén kettérepedt, a lángtengerben álló színpad szörnyű látványa azonnal meggyőzte a közönséget a rémületes valóról. A borzalom ekkor kezdődött csak meg, a közönség egymást taposva kezdett menekülni; senki se nézett többé az égő színpadon keresztül-kasul menekülőkre, kik részint az emeleti öltözőkből futkostak elő, részint a szinpad alul a gépezetek közül rohantak föl, részint a zenekarból ugráltak a színpadra, kimenekülendök a szabadba. A színháznak több kijárata van, de az iszonyú tolongásban ez mind elégtelennek bizonyult. A közönség emeleten lévő része az emelet ablakairól ugrott le az utczára, asszonyok, férfiak vegyest s a kik féltek és haboztak leugorni, azokat kímélet nélkül lelökték a mélységbe. A szerencsétlenség villámgyorsasággal terjedt a városban, s tűzoltók nagy számban siettek a vész színhelyére. Belül menteni alig lehetett; a tevékenység főrésze abban culminált, hogy mentő- ponyvákat feszítettek ki a leugrok számára. Ily módon 500-an mentették meg életüket; a szinészek costuméikban ugrottak ki. Számos színésznőt ájultan hoztak ki. Azok, kik az iszonyú tolongásból ki tudták magukat küzdeni, teljesen meztelenül érkeztek ki a szabadba, de éltek s boldogságukban sirtak. A legszörnyebb mozzanat. Tíz órakor este a tűzoltók még mindig nem adták föl a színház és a bennlevök megmenthetésének reményét, a gözfecskendö és az összes mentési készülékek javában dolgoztak, hogy legalább a tüzet lokalizálhassák. A lángok teljesen körülnyalták az épületet, melynek ablakaiban tolongott az odaszorult tömeg s a hátulsó | sorokban levők az első sorbelieket kíméletlenül taszították le az utcza kövezetére, hogy ők maguk juthassanak az első sorba. Tíz órakor aztán egy óriási roppanás hallatszott. A közönség a félelemtől megnémulva áll, majd a dördület okát kezdik tudakolni. A légszesztartó robbant föl, habár el volt kellőleg zárva, a nagy hőség felpattantotta. Mások azt sejtik, hogy a tetőzet omlott be mindenestől. Az előbbi kiabálásokat a színház belsejében halálcsönd váltotta fel. A benn voltak elnémultak, az utolsó élőnek e robbanás adta meg a kegyelemdöfést. Bécs, decz. 10. A romok hihányásánál borzasztóan eltorzított hullák találtattak ; az elégett hustömegeknek a kórházakba való szállítása folyton tart. Eddigelé csak 230 hulla ismertetett fel; az elzüllötek száma 690. Az épület 800.000 írtig volt biztosítva, Jauner vesztesége 100.000 frt. A halottak ingyenes eltemetéséről a temetkezési egyletek gondoskodnak. Az övéik elvesztése által sújtottaknak fölsegélésére pedig nagymérvű adakozások folynak. 0 felségeik e czélra 10.000 frtot adományoztak. E hó 11-én már 134.000 írtra mentek a begyük adakozások. Az eddig feltalált halottak száma megközeliti a harmadfél százat. Bécs, decz. 12. A hivatalos lisztát csak ma sikerül végleg megállapítani, mely borzalmas nagyságban tünteti fel azt a csapást, mely Bécset érte. Az eltűntek, tehát halottak száma 917- re rúg. Ily számra eddig még gondolni sem mertek. Az István- templomában ma a 917 halottért tartottak requiemet. A tömeg közt hirtelen mozgás támad. A Szent-István templomának papsága s vele együtt a trónörökös jelent meg. Megindító volt látni a trónörököst, szomorúan leesüggesztett fővel, földre sütött szemekkel. Öt követték Albrecht, Károly Lajos, Vilmos, Rajner, Salvator János, Jenő föherczegek, az egész udvari méltóságok, az összes miniszterek,
