Eger - hetilap, 1881
1881-12-15 / 50. szám
535 élükön Taaffe gróf miniszterelnökkel, az urakbázának elnöke és tagjai, a képviselöház testületileg, az egész városi képviselet a polgármester vezetése alatt, a tábornoki kar, szóval minden nevezetesebb egyéniség és ezrei a gyászolóknak. A ironörőkös és az egész udvari kiséret megállapodott a gyászszal bevont főoltár közelében, a hol dr. Angerer fölszentelt püspök fényes segédlet mellett gyászmisét mondott. A kórusban az udvari opera énnekkara és a legjobb magánénekesek vettek részt, de megragadó éneküket tulhan- goztatta a gyászolók görcsös sírása s velük sírtak százan, meg százan, a kik az óriási székesegyházban helyet találtak. A bécsi lapok közzé teszik az égés alkalmából eltűnteknek a rendőrség által közzétett névsorát. E névsor annyira hiányos, hogy ugyanazon lapban számos egyénről olvassuk, hogy megtaláltattak s nevük mégis benn van a listában. A lista nyomán igyekezni fogunk a magyar eltűntek névsorát adni. ezek a kővetkezők: Buchwitz György kereskedő Budapest, Erdey Gyula birlapiró, Festeticb Ottó-gróf, Fodor Mihály kereskedő Budapest, Hirschfeld Mátyás kereskedő Budapest, János András könyvvivö, Kovács Lajos és Mátyás, Kohn Miksa borkereskedő Nyitrán, jjptay Fánni kar- dalnoknö, Mechor Mór kereskedösegéd Budapestről, Müller Leó hivatalnok Budapesten (ennek a királyutczában lakó szülei megkapták a gyászhirt), Mannel Béla kereskedösegéd, Mártonfíy Iván gyógyszerész, Szénássy Ferencz a (Hotel Müllerben lakott) Seitz Ede, Szigligeti Etel magyar népénekesnö, Samek Ignácz, Vecse- ra báró. Be van bizonyítva, bogy a hivatalosan kimutatott 917 halott és eltűnt iszonyú mulasztások miatt lelte halálát a Ring- szinház oraladékai alatt. A rendőrséget csak busz perez múlva értesítették a veszélyről, s mikor a tűzoltók megérkeztek, egy teljes óráig azt hitték, hogy senki sem veszet oda. Mikor Albrecht és Vilmos föherczegek a vész színhelyére ézkeztek, Landsteiner rendőrségi tanácsos egész nyugodtan s öntelt bizalommal jelentette Albrecht föherczegnek, hogy senkisem veszett oda, a színház teljesen kiürült. Az ott jelenlevő Taaffe miniszterelnöknek is azt jelentették, hogy a színházban lévők nagy része a szabadba jutott, a többi bennma- radtat pedig mentöponyvával mentették meg. Jöttek azután egymásután a jelentések, mind több halottról szólván, mint az elöttevaló. Jött Neszvadba rendőrségi felügyelő nagy sebesen, s jelentette, hogy a harmadik és negyedik karzat közti lépcsőn egész halommal hevernek a holttestek. A mulasztások sorozatának egyik legborzasz- tóbbika volt az, hogy mikor a tűz kitört, nem volt rendőr és tűzoltó, kinek eszébe jutott volna, hogy égő fáklyákkal menjen be a sötétségbe merült folyosókra. A rendőrök és tűzoltók megelégedtek azon szájról-8zájra terjedő hírrel, hogy senki sem veszett oda, s nem tartották szükségesnek, hogy személyesen utána járjanak. TAECZÜ. Dalok. i. Amióta szép szemedbe néztem, S láttam benne a megnyílt eget: A sötét múlt elborító árnya, Nem busitja többé lelkemet. A vidámság pirja festi képem, Mig velem vagy, ... és ha távozol; Mint az árnyék nő, a nap letűnvén: Úgy növekszik búm és bánatom. II. Hogyha nézlek, fáj a lelkem; Ne nevess ki azért engem, Ne nevess ki barna lányka, A bajomat Csak az a jó Isten látja. Gyermek vagy még, pajkos gyermek A ki pillangókat kerget. Nem tudod még mi az élet, A kesergés Nem bántott még soha téged Nem festette még a bánat, Haloványra az orczádat; Nem kerül el még az alvás; Nem tudod még Mi az a köny és sóhajtás, . . Ne is tudd meg . . . nem kívánom. Maradjon a rózsa fátyol, Melyen át az éltet nézed, — A csalódás Szivedet repesztené meg. Werner Gyula. Én fényes átkom, büszke, szép Etel! — Decz. 16. — Éjfél felé jár és én még merengek, Komor közönynyel, mint a sirirat, Mely a világtól régen elfelejtett Emléket őriz, s köny nélkül sirat. Oh! annyi ittas álmot törtem össze, S most a te képed újra megjelen : Hogy a mi széthullt, egymáshoz kötözze. . , Én fényes átkom, büszke, szép Etel! Szeretlek, érzem : fenni az égbe" kezdték, S itt lent szivemben folytatják e dalt; Benned találtam én fel azt az eszmét, Mely, mint iránytű, biztos révbe hajt. Mi vagy te ? illat, én volnék a szellő; Mi vagy te? szin, s én — mely csodál — a szem. . Te inda, mely a száraz ágra feljő. . . Én fényes átkom, büszke, szép Etel! Silány utánzat minden földi törvény! A természet vezesse tetteink : Ha már beránt, s benyelt a vészes örvény, Nehány bolond a partról akkor int. A szenvedély már von, ragad ; temérdek Az üdvös intés . . Eh! békét nekem! Édes gyönyör voln’ elmerülni érted, Én fényes átkom, büszke, szép Etel! Körödbe vágyom, ott hamar feledném A kin idegbántó költészetét, Túladna bensőm e sötét keretjén. — A keskeny láb kaczérkodó hegyét, Szalag-csokrát finom, merész fejednek Megénekelném, titkon, csendesen, S a mennyi, a mely tekintetedbe’ reszket, Én fényes átkom, büszke, szép Etel! Megénekelném rózsás homlokodnak Könnyű redöit, s azt a kedves árnyt, Mit rá a széthúllt fürtök vetni fognak. . . De csitt, e hév, ez a tűz még megárt. Felrezzenek ; mint egy nyitott koporsót Látom jövőmet, porhadó tetem Lesz benne a vágy, a remény s ifjúság, S mindez te érted büszke, szép Etel! Werner Gyula. KI-fcSJ-E ’TJZÉDES. — Érsek ur ő Excja az egri egyházmegyei papnyugintézet alapjának növelésére legközelebb tízezer o. é. frtot adományozott; egyszersmind meleg érzéssel irt classicus latin körlevelében felhívta egyházmegyéje papságát, hogy ez alap alapításának ügyét kerületi gyűlésekben tanácskozás tárgyává tegyék s az alap érdekében részükről czélszertinek Ítélt javaslatokat terjeszszenek elő. — A piaczi vashid építésének munkálatai folynak csigamódra, a mennyiben harmadfél szál emberféle kalapácsol rajta s igazgatja a dirib-darab deszkákat, melyekkel a hid borítva lesz. A hid a piacz mélységéhez képest szertelen magasra van emelve, úgy hogy nem is olyan nagyon eredeti egy szűrös atyafi azon megjegyzése, hogy úgy látszik, hogy a piaezot a nagy templommal akarják egy színre megtölteni. Az is nagyon jellemzi a patakszabályozás körüli eljárást, hogy már most, midőn még a számtalan helyen megkez
