Eger - hetilap, 1881
1881-12-15 / 50. szám
533 És a program szerint a fele jövedelem illeti a pol- gári olvasó-kör könyvtárát; a másik fele, de már a felülfizetésekkel együtt, a tervben lévő kisdedovoda felállítását. Az estély megnyitásánál a pénztárnoki tisztet Justus Gusztáváé, mint a leendő kisdedóvoda véduöke, és Kalavszky Albertné ö nagyságaik teljesítették. Tariczky Endre. Füzes-Abony, 1881. deczember 5. Tekintetes Szerkesztő Úr! E hó másodikán az egri hetivásárra két kocsin 19 köböl kétszeres búzát küldöttem eladásra. Megbízottjaim egy köblöt mérés nélkül adtak el, 18 köblöt pedig Schwarcz Adolf, specialis utczai búza-kereskedő vett meg métermázsán kint 7 frt. 80 krral. Megbízottjaim, hogy a mázsálásnál tájékozhassák magukat, a piaczi mázsán megmérettek egy köblöt, és ez 85 kilogrammot mért, épen annyit, a mennyit itthon tett mérésem mutatott. Embereim a mázsálásnál nyert bárczát Schwarcz A. urnák bemutatták, ö azonban meg8emmitve azt kijelenté, bogy erre semmit sem ad. Hanem meg- mázsálta a búzát összesen 18 zsákban 18 köblöt, (a mely a piaczi mázsálás és itthoni mérés szerint is köblönkint 85 kilogrammot Összesen 15 m. mázsa és 80 kilográmmol tett) 12 m. mázsa 79 kilogrammnak és 30 kilogrammot számítva zsáksulynak. Én az ily nagymérvű hiányt nem csalásnak, de tévedésnek vélve, mai nap személyesen jelentkeztem Schwarcz A. úrnál 8 legtisztességesebben kértem az ügy kiegyenlítésére. 0 azonban, habár nem tiltakozott eljárása helytelenségének tudatában, mégis jóvátenni hibáját nem akarta és engem egész fenséges modorral perre utasított. Midőn pedig arra figyelmeztetőm, hogy nem fogom beperelni, hanem a Dyilvánosság elé viendem az ügyet, és ez által az eladó közönség figyelmét e visszaélésre nézve felhívom; ekkor fenyegető alakot öltve S. úr még sértegető kifejezéseivel is szíveskedett kárpótlást adni. Minden szavam hitelességéért mindig elvállalva a felelősséget, kérem a Tek. Szerkesztő urat méltóztassék az eladó közönség érdekeinek védelme érdemében ez ügyet közzé tenni. Bőgős Ferencz, kántor-tanitó. Politikai heti szemle. Az osztrák-magyar uj külügyminister K ál n o k y gróf elfoglalta hivatalát a Ballplatzon s a külügyi személyzet tisztelgését Kállay vezetése alatt. Politikájának irányát kijelölte már az utolsó utazásnak két állomásával : Szt.-Pétervár és Berlin. A „Kreuz-Ztg.“ a Bismarckkal folyt tárgyalásokról azt Írja, hogy a kancellári palotában a két államférfi igen fontos politikai kérdésekben közös eljárást állapított meg. Nevezett lap valószínűnek tartja, hogy e kérdések közt a Romániával és Olaszországgal szemben folytatandó politika kiváló helyet foglalt el, miután az aktuális ügyek közül e két állam affairja magaslik ki leginkább. Románia magatartását a Dunakérdésben majd megtöri a három egyetértő császárság közös akciója, — ellenben az olasz szövetségnek a vatikáni kérdéssel komplikált ügye diplomácziai eljárásra még nem érett meg. A d i p 1 o m a t i a terén nagy tevékenység uralkodik. Olaszország iparkodik Ausztria-Magyarország és Németország szövetségébe állani vagy legalább Oroszország segítségével zavarni ezt a szövetséget. Gambetta kineveztetése óta élénk és szakadatlan tevékenységet fejt ki arra a czélra, hogy teljesen szövetségesévé tegye Angliát. Gambetta arra törekszik, hogy megállapítsa a két állam Egyiptomban való közös eljárásának föltételeit; hogy Tunist illetőleg mindent elhárítson, a mi bánthatná az angolok érzékenységét; hogy a kereskedelmi szerződés megkötése által kielégítse Angliát: szóval, hogy az esetleges complicatiók esetére őszinte szövetségesévé tegye Angliát. A londoni „Standard“ a következő feltűnő leleplezéseket közli: Kevéssel a danzigi találkozás előtt Oroszország közös akcziót ajánlott Olaszországnak Ausztria-Magyarország ellen. Olaszország kedvezően fogadta az ajánlatot és megkezdte az előkészületeket. A tervet Bécsbeu és Berlinben csakhamar megtudták és Bismarck ezen terv lerontása végett hozta létre a danzigi találkozást. Az olasz kormány pedig észrevévén, hogy az orosz szövetség dugába dűlt, a bécsi találkozást forcirozta. Manzini Bécsben egész merészen és leplezetlenül Trientet követelte jutalmul azért, hogy Olaszország nem gördít akadályokat Ausztria-Magyarország keleti törekvései elé. Andrássy Gyula gróf beszéde a magyar delegáczió külügyi albizottságában adta meg a választ ezen faragatlan fellépésre. Róma, decz. 9. A képviselöházban Crispi felveti a kérdést Bismarck herczegnek 1866 márczius 14-röl kelt és a garantia-tör- vényre vonatkozó jegyzékéről. Mancini külügyér tagadja e jegyzék létezését és kéri a kamarás hogy ilyen kényes ügyek tárgyalásától tartózkodjék. Szónok jelenti továbbá, hogy szerencsésnek érzi magát a kamarával azt közölhetni, hogy táviratot kapott, melyben Bismarck herczeg köszönetét fejezi ki Mancininak a kamarában mondott szavakért, hozzá teszi, hogy teljesen egyetért e szavakkal és hangsúlyozza, hogy Bismarck herczegnek Olaszország iránti barátságos érzelmeiben és szándékaiban és a német uralkodóházzal oly bensőén összekapcsolt olasz dynastia iránti őszinteségében nem is kételkedhetnek. P á r i s, decz. 10. A senátus mai ülésében tárgyalta a tunisi hitelről szóló tvjavaslatot. Broglie herczeg előhozza a senátus ellen intézett támadásokat, melyet arra hívnak fel, hogy az alkotmány revisioja által valóságos öngyilkosságot kövessen el. Szónok elismeri, hogy az előbbi cabinetre háramlik a felelősség a tunisi hadjáratért, de azt követeli az uj cabinettöl, hogy felvilágosítást adjon a megszál lás jövőjéről és szervezéséről és kiemeli azután a porta szomszédsága által származó bonyodalmakat, idézve de Moustier szavait, hogy ha Tunis nem léteznék, azt kellene alkotni. Szónok azt hiszi, hogy revideálni lehetne a bardoi szerződést és kéri, hogy a cabinet ne akkor terjeszsze a kamarák elé a kérdéseket, a mikor már azok megoldása megtörtént. — Gambetta válaszol Broglie herczeg beszédére és dicsérő hangon nyilatkozik a senátusról, melynek fontosságát a köztársasági kormány forma mellett constatátja és annak szükségességét elismeri; hangsúlyozza azután, hogy ö csak a 8enátust consolidálni kívánja. Gambetta visszautasítja a solidari- tást az előbbi cabinettel és kijelenti, hogy február elején fogja előterjeszteni a Tunéziára vonatkozó javaslatokat, a mikor a ratificá- lás is be lesz fejezve. Angolország elismerte a bardói szerződést. Gambetta azt hiszi, hogy ezen az alapon Olaszországgal is meg fog egyezni; megjegyzi azután, hogy a külföldi kormányok ismerik az irántuk táplált szívélyes érzeimeinket s igy szabad remélnünk, hogy a türelem és mérséklés segélyével kielégítő megoldás elé fogjuk vezethetni az ezen kérdésből származott viszályokat. Gambetta 1106 emberre mondja a franczia csapatok által szenvedett egész veszteséget és kijelenti, hogy a bardói szerződés leköti Franczia- országot, mig más becsületes eszköz nem kínálkozik, hogy a szerződés megsemmisítése nélkül feloldhassuk magunkat a bejjel szemben elvállalt kötelezettségek alól. A midőn a szerződés pontozatait taglaljuk, lehetségesnek tartom, hogy függetlenségének megsértése nélkül újjászervezzük Tunéziát. Aromán senátus bizottsága által készített fölirat rövid és udvarias ismétlése a trónbeszédnek. A Duna-kérdésröl ezt mondja a fölirat: A senátus megelégedéssel tapasztalta, hogy a szabad Duna-bajózás kérdésében, mely szorosan összefügg politikai és közgazdasági fejlődésünkkel, felséged kormánya képviselte és oltalmazta az ország jogait és érdekeit. Mi eröseu bízunk abban, hogy a kormány, ha teljes egyetértésben marad a nemzet érzelmeivel, véglegesen meg fogja oldani ezt a kérdést, a mely megoldás megfelel törvényes várakozásunknak. Hírlik, hogy a román kormány a képviselöház föliratában akar elégtélelt adni Ausztria-Magyarországnak és bogy a kormány, mely a trónbeszédet készitette, a fölirati vita végéig le fog mondani. Rísz tics szelleme ébredni kezd Szerbiában, a skupstinai oppositió megtámadja a kormánynak és többségének Ausztria-Magyarország iránti barátságát. Emlegeti a szerb nép politikai traditióit. És hogy igen nagyot mondjon, árulást is rebesget, melyet a kormány Románián követett el, midőn küldöttjét arra utasította, hogy a dunai kérdésben Ausztria-Magyarország képviselőjével tartson. Washington, decz. 7. Arthur elnök üzenete a congressus- hoz üdvözli a nemzetet az ország jólétének emelkedéséhez a külföldi hatalmakkal való barátságos viszonyokhoz. Németország és Francziaország képviselőinek részvéte a yorktowni emlékünnepélyen megerösité az ezen országok iránt táplált barátságos érzelmeket. Szükséges, hogy megszilárdítsuk szívélyes viszonyainkat Oroszországgal és ekként hatályosabbá tegyük az Oroszországot látogató amerikaiak, nevezetesen a zsidók mego'talmazását, mert a bánásmód, melyet az utóbbiak iránt tanúsítanak, Észak-Amerika erélyes felszólalását teszi szükségessé. A Panama-csatorna kérdése fölötte nagy fontossággal bir. A kormány oda iparkodott, hogy az 1846- bau Columbiával kötött szerződést hatályba léptesse. A tárgyalások azonban megszakadtak, mert Columbia megtagadta azon megbatal*
