Eger - hetilap, 1881
1881-11-17 / 46. szám
405 nek a magyar korona országainak, mint ö felsége többi királyságai és tartományainak, egyszersmind kifejezést ad azon bitének, bogy a monarchia áldozatkészségével megszavazott összegek a lehető leg- czélirányosabban fognak, felbasználtatni. A válaszokat tartalmazó előterjesztésben foglalt 1. és 2. határozatra, illetőleg az azokra adott válaszokra az albizottság azért nem terjeszkedik ki, mert mind a kettő befejezett ügyre vonatkozik. így tehát következik a 3-dik határozatra adott válasz. 1. A magyar területen felállítandó felsőbb katonai tanintézet tárgyában a múlt országos bizottság a maga részéről is méltányolván és indokoltnak találván az előző országos bizottságok által eziránt hozott határozatokat, egy ily intézetnek a felállítását pénzügyi tekinteteknél fogva sürgetendönek nem tartotta ugyan, azonban felhívta a közös hadügyministert, bogy addig is, mig azon intézetnek felállítása lehetővé válik, már most kellően intézkedjék, hogy a magyar tisztek és ifjaknak a létező magasabb katonai intézetekbe való belépése és igy magasabb katonai kiképeztetésük az eddiginél nagyobb és előnyösebb mérvben lehetővé tétessék, illetőleg biztosittassék. Ezen határozatra a közös hadügyminiszter kijelenti, hogy az országos bizottság eme határozatának megfelelni törekszik, mit leginkább igazol azon tény is, miszerint az idén Kassán egy katonai alreáltanodát állított fel, mi által lehetővé tette, hogy legalább is 200 ifjúval több képeztessék ki; egyszersmind pedig ezen intézkedés által a magyar honpolgároknak alkalmat nyújtott arra, hogy fiaikat a katonai pályára szánják. Megjegyzi továbbá a közös hadügyminiszter, hogy a mi ifjainknak a magasabb katonai intéz- zetekbe való felvételét illeti, már régóta azon szokás divik, miszerint a m. kir. honvéd-tisztek hadi iskolába, katonai lovag-tanári intézetbe, hadbiztossági tanfolyamra, illetőleg az orvosok katonai orvosi tanfolyamba, és pedig ezen intézetek térbeli visszonyaihoz képest felvétetnek. Ezen albizottság mindenekelőtt kénytelen azon nézetének kifejezést adni, miszerint a közös hadügyminiszter ezen válaszában előadott intézkedése az országos bizottság által hozott határozatnak meg nem felel, mert bár tény, hogy a felsőbb katonai intézeteknek csak előnyére válbatik az, ha az előképzés biztosítása és minél tá- gabb körben való eszközlése által a magasabb katonai intézetekbe való átlépés nagyobb mértékben tétetik lehetővé, mégis az, bogy Kassán alreáltanodát állított, nem képez megfelelő intézkedést a felsőbb katonai intézetekre vonatkozólag a múlt országos bizottság által kifejezett felhívásnak. Épen igy a honvédtisztek magasabb kiképeztetése sem vonható ezen határozat körébe; mert ez az ügy egészen más tárgyat és intézményt érint, mely a közös hadsereg számára egy felsőbb katonai intézetnek a magyar korona területén való felállításával, vagy pedig a közös hadseregbe lépni kívánó magyar ifjak és tiszteknek a létező magasabb intézetekbe vató felvételének megköny- nyitésével és előmozdításával semmi összeköttetésben sem állt. A közös hadügyminiszter válaszát tehát az albizottság kitérőnek tekinti, Jóllehet, hogy az albizottság kellően méltányolja a hadügyminiszternek szóval előterjesztett indokait s ezek közt különösen azt, hogy tisztán katonai szempontból a jelenlegi viszonyok általában nem teszik szükségessé a létező magasabb tanintézetek szaporítását; mégis azon meggyőződésének ad kifejezést, miszerint már csak egy ily intézetnek felállítása is és pedig a magyar korona területén, a közös hadseregnek csak előnyére válhatik; mert eltekintve attól, bogy a képzőintézeteknek szaporítása már magában véve a megfelelő nevelés előmozdításának hatalmas tényezője, mely feleslegesnek soha sem mondható : az ily intézetnek, mely a magyar korona területén volna felállítandó, első sorban az lenne eredménye, hogy a magyar ifjúság nagyobb számban lépne a katonai pályára. Igaz ugyan, hogy a magyar ifjúságnál észlelhető tartózkodásnak több oka van, melyeknek részletezésébe az albizottság bocsátkozni nem akar, de hogy ezen indokok között egy felsőbb katonai intézetnek a hazai területen való hiánya első helyen áll, az kétségtelen. A közös hadügyminiszter a múlt országos bizottság idevonatkozó határozata második részének nem felelt meg, és eszerint azon könnyítések sem léptettek életbe, melyekre a múlt országos bizottság a magyar ifjaknak a létező magasabb katonai intézetekbe való belépésének előmozdítása tekintetében czélzott, s hogy tehát a czél itt sem lett elérve. Ennek következtében összevonva az előadottakat tekintettel arra, hogy a közös hadügyminiszter előadott válaszában foglalt intézkedéseket megfelelőknek az albizottság nem fogadhatja el; tekintettel továbbá arra, hogy az eddigi határozatokkal megegyezően ezen albizottság is azon szilárd meggyőződésben van, miszerint egy felsőbb katonai intézetnek (akadémiának) a magyar korona országainak területén leendő feláilitása a közös hadsereg jól felfogott érdeke szempontjából is fölöttébb szükséges; és tekintettel végül arra, hogy az albizottság ezen teljesen indokolt óhajának érvényesülése sem a fennálló közös intézetek hivatása és szellemébe nem ütközik, s hogy a magyar országos bizottság épen törvényben gyökerező hatáskörében elutasithatlan kötelességét teljesiti, midőn a hadsereg fentartására hozott nagy és terhes áldozatok mellett követeli azt, hogy a hadsereg értelmi képessége akként fokoztassék, hogy abban a magyar ifjak és tisztek bár jelentékeny áldozatok árán részesittessenek, s hogy ezen czél elérésére az országos bizottságnak minden rendelkezésére álló törvényes eszközöket igénybe kell vennie, az albizottság a következő határozati javaslatnak elfogadását kéri: „Felhivatik a közös hadügyminiszter, hogy egy a bécs-újhelyi akadémiához hasonló felsőbb katonai tanintézetnek a magyar korona országainak területén leendő felállítása, illetőleg ily intézet felállitási helye, belső berendezése és költségei felöl a legközelebbi költségvetés alkalmával kimeritö előterjesztést tegyen.“ 2. Negyedik határozatban az utolsó országos bizottság, kapcsolatban a magyar nyelv oktatásának kérdésével, felhívta a közös hadügyminisztert, hogy e tekintetben a jövőben számszerinti adatokkal indokolt jelentést terjeszszen elő és intézkedjék, bogy a magyar országos bizottságnak vagy albizottságainak előterjesztendő kimutatások jövőre magyar nyelven szerkesztessenek, s hogy a közös hadügyminiszternek, ezen, valamint egyéb előterjesztései és kimutatásaiban kerülte8senek mindazon megnevezések vagy kifejezések, melyek akár a magyar koronának közjogi állása és ö felsége többi királyságai és országaihoz való viszonya, akár a magyar korona területének egyes részeire vonatkozólag fennálló és ö felsége által szentesített törvényekben meghatározott megnevezésekkel vagy kifejezésekkel meg nem egyeznek. A közös hadügyminiszter ur ezen határozatokra adott válaszában mindenekelőtt megjegyzi, hogy e határozat második részében kifejezett kívánságnak eleget tett. Az albizottság elismeri, hogy e tekintetben haladás észlelhető, habár a teljes szabatosság még most sem állapítható meg, daczára annak, hogy az 1867. XII. t. ez. megalkotása óta a közös hadügyminiszternek elég alkalma volt arra, hogy nemcsak ezen előterjesztésekben, dé általában a közös hadsereg izgatása körében is a törvény szerint megalkotott dualizmus érvényesíttessék és azon elnevezések meghonosittassanak, melyek ama törvény alapján a közös hadsereget tényleg megilletik; azonban az albizottság, azon reményben, bogy a megkezdett kedvező változás folytattatni fog, ez irányban külön határozati javaslatot nem hoz indítványba. A mi pedig a határozat első részét illeti, a közös hadügyminiszter beterjeszti válaszának kapcsán a kimutatást, mely szerint a katonai 9 képző-intézetben összesen 1873 növendék között az 1880—1881. tanévben 748 növendék, tehát majdnem 40°/0 magyar nyelvoktatásban részesült. Az albizottság a kimutatás szerint vizsgálat alá vette az ösz- szes nevelő- és képezö-intézetekben ezen irányban elért eredményt, s azt általában kedvezőnek találta. Kétségtelen, hogy ez irányban az idén szintén haladás észlelhető. Ezzel kapcsolatban az albizottság kebelében kifejezés adatott azon kívánságnak, miszerint különösen az alsóbb katonai intézetekben a felvételi vizsgálatoknál a német nyelv nem tudása ne képezzen akadályt. Erre a közös hadügyminiszter kijelentette, bogy a fennálló rendeletek szerint a német nyelv nem tudása valóban nem is képez általános felvételi akadályt. Az albizottság bekérte a vonatkozó és jelenleg is érvényben álló szabályokat, és azokból tudomást szerzett arról, hogy a hadap- ród-iskolák és az alsóbb katonai képző és nevelő intézetek felvételi vizsgálatainál a német nyelvnek bizonyos mérvű megértése feltételként követeltetik ugyan, azonban e mellett a pótvizsgálatok az anyai nyelv segélyével is tehetők. E szerint tehát, bár nem követeltetik ugyan a német nyelvnek alapos tudása, és tény, hogy e tekintetben évröl-évre bizonyos könnyítések léptettek életbe, a német nyelvnek megértése mégis csak oly feltételt képez, mely tapasztalat szerint a felvételt megnehezíti és sokakat, kik különben hivatásszerüleg törekednek a felvételre, a pályázattól elriaszt. Már pedig az albizottság nem tekintheti a katonai képzés előnyeinek, hogy kivált a hadapród-ískolák és az alsóbb képző- és nevelő intézetek osztályaiba csakis az érintett előfeltétel mellett léphessen az ifjúság és nyerbesen nagyobb számban felvételt és azért
