Eger - hetilap, 1881
1881-11-09 / 45. szám
483 alapítványról szóló s a belybenhagyási záradékkal ellátott alapitó oklevelet azzal küldi meg, hogy habár Eger városában ez idösze- rint föreáliskola még nem létezik, az alapítólevél 4-ik pontja értelme szerint azonban mindaddig mig Egerben föreáliskola fog felállitatni, az ösztöndíjat nyert tanulók, tanulmányaikat tetszésük szerint választandó hazai reáliskolákban végezhetik; és miután az alapítvány évi kamatai jelenleg már is ösztöndíjra felhasználható 130 forintot tesznek, mely összegből az alapitó szándokáboz képest ege r városi bárom szegény sorsú, de jó erkölcsű, szorgalmas és jeles előmenetelő külön tanosztályokba járó főreáliskolai tanuló vallá8kiilömbség nélkül már az 1881—2. tanév kezdetétől egyeu- kint évi 40 frt ösztöndíjban részesíthető, ennélfogva felhívja Eger város közönségét, mint a kijelölési joggal felruházottat, hogy a megfelelő pályázatot saját hatáskörében hirdesse ki, az indokolt kijelölési javaslatát pedig, a kérvények, és a minösitvényi táblázat kíséretében 1882. évi február 25-éig a vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz terjeszsze be. Ezen roinisteri leirat folytán a tanács a pályázat kihirde ésével megbizatott, azzal, hogy az illetők felszerelt kérvényeiket 1882-ik év január 15-éig tartoznak a városi hatósághoz benyújtani. Végül Kovács Kálmán kir. főmérnök, mint a patakszabályozás vezetése, illetőleg végrehajtásival megbízott, kéri, hogy a részére tiszteietdijúl megszavazva lévő 2000 forintból 800 forint ki- utalványoztassék azon czélból, hogy ez összegből az ö megbízottja, ki naponta a munka feletti felügyeletet gyakorolja, kialkudott bérére nézve kielégittethessék. Tekintettel egyrészről azon körülményre, hogy e testület nem kívánhatja azt, hogy' a munka végrehajtásával megbízott főmérnök, az ö megbízott emberét, — kiért a felelősség mindenkor a főmérnök urat terheli, — saját tározójából előlegezze ; — de mert e testület a főmérnök úr eljárása s működése iránt bizalommal viseltetik ; ez alapou a kért 800 forintot részére kiutalványozza. Egyleti élet. 0 Felsége Erzsébet királyné védelme alatt álló magyar országos segélyzö-egylet hevesmegyei választmánya. Jegyzőkönyv 1381. október 30-ról Felvéve Egerben a magyar szent korona országai verrskereszt egylete egri fiókja választmánya által tartott ülésből. Jelenlevők: stb. stb. 4. A szavazatok beadatván, Györgyényi Ignácz a szavazat- szedő bizottság elnöke jelentése folytán Babies János és Ury Jó- zsefné elnököknek, Nánásy Gyula és Frantz Alajosné társelnököknek, Ury József és Tirnay Gyula jegyzőknek, Babies Béla pénztárnoknak, dr. Köszler József orvosnak, egyhangúlag megválasztottaknak elnökileg kijelentettek. — stb. stb. Kelt mint fent. Ury József, jegyző. Jegyzet: „A magyar szent, korona országai vöröskereszt egyletére vonatkozólag, az „Eger" folyó évi nov. 3-án megjelent számában foglalt közlemény nem egészen tükrözi vissza azon gyűlésben történteket, mely gyűlésben megejtett választásokról az a o. é. közönséget értesíteni kivánta. Ugyanis az alapszabályok 10 §-a értelmében a tisztikar nem a közgyűlés, hanem a választmány által választatik ; tehát október 30-án az egylet egri fiókja nem tartott tisztújító közgyűlést, hanem csak a választmány tartotta a szeptember hó 27-én tartott közgyűlésen keresztülvitt ujra-alaknlás vagyis az országos segélyzö nöegylet (vöröskereszt) és a magyar szent korona országai vöröskereszt egyletének egybeolvadása következtében a tisztikar megválasztása czéijából első gyűlését.“ Alapok és alapítványok. A képviselőhöz 1880. évi szeptember 30-án tartott üléséből kirendelt bizottság által a vallás-alap ügyében kiküldött előadó, gróf Apponyi Albert jelentése. — Kiosztatott a képviselőhöz 1881. okt. 6 iki ülésében. — A magyar vallás-alap keletkezésének törvényszerű kiindulási pontja az I. Ferdinand alatt megalkotott 1548. évi XII. tvezikben keresendő, mely azon intézkedést tartalmazza, bogy „az elpusztult monostorok és klastromok és káptalanok javai és jövedelmei a tudós lelkészek és az Isten igéjének igaz hirdetői fentartására, kik ezen országban a népet a régi orthodox, valódi s katholixa hitben s vallásbau megtartani, s az attól eltávozottakat abba visszavezetni igyekeznek . . . alkalmaztassanak és fordittassanak. Továbbá az ugyanazon király alatt létrejött 1550. évi XIX. törvényezikkben, mely az előbbinek intézkedéseit megerösi i, és szó rosabb meghatározásban részesíti. Midőn a főpapság végrendelkezési tehetőségére vonatkozó sé- relmi ügy az egész elérus, sőt az ország közbevetése mellett, II. Ferdinand királynak 1625. évi deczember 11-én „királyi hatalma teljességéből“ kibocsátott kiváltságlevele által legalább egyelőre talált megoldást, a katholikus vallás előmozdítására már haiározot- tabbau megjelölt alap rendeltetett ki; a mennyiben ugyanis II. Ferdinand megengedvén, hogy a főpapság ingó (nem családi magán) vagyona feléről szabadon rendelkezhessék, egyúttal kimondotta, hogy a vagyon másik fele pedig „a felállítandó papnövelde használatára, vagy midőn a papnövelde már teljes állapotba helyeztetett, a plébániák javítására tétessék félre, vagy kamatra elhelyezve, bizonyos összegen papnövendékek neveltethessenek, vagy végre rossz állapotban levő plébániák segélyeztethessenek, hol az esztergomi érsek és más püspökök jónak találják.“ x) Úgy látszik azonban, ezen alap a kitűzött czél javára bőven nem jövedelmezett, mert már III. Ferdinand 1650. augusztus 6-án kelt alapítólevelében, tekintettel arra, hogy az evangélikusoknak a katholikus lelkészek részére való adózás és szolgaimányok terhe alól felmentését megengedni kellett (itt két ég kivül az 1647. évi XII. t.-czikk rendelkezése értetik), a következőképen intézkedik: „nehogy tehát az ezen ország fentartása, nyugalma és békéje végett szükségkép tett ily engedmény miatt az egyházi státus nevezetes kárt valljon, és magok a lelkészek a szükségeseket nélkülözve és önfentartásuktól megfosztva, híveiket elhagyni, máshova költözni, s lelkészségeiket üresen hagyva a haeretikusoknak átengedni kény- szerittessenek, az egyházi rend iránt való atyai indulatunktól. . . . s a katholika vallás buzgalmától s az igazság parancsától, mely a lelkészek elvett jövedelmeit és kárait megtérítem javallja, — vezéreltetve, rendeltük és parancsoltuk, bogy ezentúl magyar kamaránk jövedelméből ily lelkészek számára és azok szükségleteire csalbat- ianul s bizonyosan 6000 frt fizettessék, s az esztergomi érsek kezeibe utalványoztassék hogy Ő ... ily megfosztott s szűkölködő lelkészeknek hűségesen és arány szerint .... kioszsza, s tartozzék a négy évenkint tartandó tartományi zsinatot kellőleg értesíteni, hogy a mondott 6000 frtot miként; használta fel s adta ki.“ 2 *) Ámde bár III. Ferdinand „jelen alapítványának minden záradékában s pontjában való megtartását" a pozsonyi kamarának szigorúan meghagyta, ezen alapítványi 6000 forintnyi kincstári já- rúléknak kiszolgáltatása mégis igen hiányosan történt, mint erről eléggé tanúskodik azon körülmény, hogy az ezen járulék után hátralékban maradt összeg a magyar főpapok s a pozsonyi kamara közölt létrejött és 1676. május 12-én I. Lipót leiratával jóváhagyott egyezmény szerint 80,000 forintott tett, mely összegről a most említett „pozsonyi egyezmény“ szerint a klérus az ö felsége által teendő kegyes alapítványok javára lemondott, I. Lipót, mint a magyar kamarahoz 1677, julius 30-án intézett leiratából kitűnik, 8) mind II. Ferdinandnak, mind III. Ferdi- nandnak fentebb érintett intézkedéseit megerősítette ugyan, ámde ez szintén nem akadályozhatta meg, hogy az általános udvari kamarának 1732. febr. 23. III. Károlyhoz iutézett előterjesztése 4) szerint a hátralékos járulékok tetemes összegre ne szaporodjanak. A kamarának a tényállást kifejtő ezen előterjesztésére történt, hogy Károly király a III, Ferdinand által alapított 6000 írtnak kiszolgáltatását újból meghagyta, egyúttal azonban a hátralékban maradt összegek kárpótlására évenkint 4000 írtnak, és I. Lipót király által uj lelkészségek felállítására nézve tett fogadalom teljesítéséül évi 6000 írtnak a kincstárból való kiszolgáltatását elrendelte. Mint ugyanezen királynak a helytartótanácshoz 1733. marczius 7-én intézett leirata 5) tanúsítja, Pozsony városában a kath. vallás és egyház javának könnyebb előmozdítása végett külön főpénztárt állít ott fel, a melybe III, Ferdinand által 6000 forinttá', és az általa 4000 forinttal és 6000 forinttal alapított kincstári járulékoknak, összesen tehát 16.000 frtnyi évi javadalomnak a kamara által befizetését elrendelte, „de úgy, hogy az ezen évi 16.000 írtból ujonan felállítandó vagy helyreállítandó lelkészségek a kegyurasági jog tekintetében nekünk és utódainknak, Magyarország királyainak fentar- tassanak.“ A lelkészségek javára alapított, s fentebb részletezett 16.000 frtnyi járulék képezte a lelkészi pénztár: a „Cassa Parochorum“ ') Vallás-alapi okmánytár 1. lap. (I. okmány:) *) Vallás-alapi okmánytár 2—3. lap. (II. okmány.) s) Vallás-alapi okmánytár 4. lap. (IV. okmány.) *) Vallás-alapi okmánytár 9. lap. (VII. okmány.) (A legfehSbb elhatározás a a 12 ik lapon.) 5) Vallás-alapi okmánytár 12. lap. (VIII. okmány.)
