Eger - hetilap, 1881
1881-11-09 / 45. szám
484 alapját, mely ismét a vallás-alap nevén ismert alap első, eredeti javadalmát képezi. A mondott főpénztárt ugyanazon leirata szerint, az esztergomi érsek (gróf Eszterbázy Imre) elnöklete alatt álló bizottság igazgatása alá helyezte, mely bizottság tagjai még az országbíró, gróf Pálffy János, gróf Erdödy Gábor egri püspök és Adellffy János helytartótanácsi tanácsosok és a magyar kamarának még egy tanácsosa voltak. III. Károly a lelkészi pénztárt már ugyanazon leiratában újabb javadalmazással is ellátta, — midőn az üresedésben hagyott szentgotthárdi és pé csváradi apátságnak, — továbbá a nagyváradi püspökségnek (17,000 forintot meghaladó), valamint az njonan felállított szombathelyi püspökségnek jövedelmeit is újabb intézkedésig a lelkészi pénztárba rendelte szolgáltatni. A lelkészi pénztár gyarapítását Mária Terézia királynő is gondjai közé sorozta, ki azt a főpapok által jövedelmeikből fizetendő 5 százalékkal javadalmazta, majd, mint 1769. szeptember 9-én kelt leirata 6) tanúsítja, elrendelte, hogy „a lelkészi pénztár segélye gyanánt . . . minden érsekség és püspökség s nagyobb javadalom által a jövedelemtől számított 10 százalék fizettessék . . . mindazáltal a jelenlegi érsekek és püspökök a terhűkre jelenleg kiszabva levő segélyösszeg mennyisége vagy a netalán birt mentesség mellett hagyassanak meg.. . de adományozás alkalmával az uj javadalmasokra a megállapított szabály szerint 10 százalékkal fizetendő mennyiség vettessék ki javadalmaik után ... és ennélfogva az adományozás alkalmával magukba a kegyelmes adománylevelekbe ezen határozott óvadék beiktattassék.“ Ezen leiratában a királynő a káptalanokat 8 kolostorokat, mivel a plébániák javadalmazása úgy is őket illeti, felmentetteknek jelentette ki a lelkészi pénztári segély terhe alól, ellenben a végvárakra 8 katonák tartására, a banderialis kötelezettség megszüntetése folytán váreröditési segély czimén fizetendő adózásra nemcsak az érsekeket, püspököket és többi javadalmasokat, hanem a káptalanokat, kolostorokat is kötelezte, s most idézett leiratában a fizetendő segélyt szintén a jövedelmeknek 10 százalékában állapította meg. A lelkészi pénztár javadalmát azonban Mária Terézia nemcsak a jövedelem után kivetett százalékkal, hanem III. Károiy példájára, mint a nagyváradi püspökségek szabályozására vonatkozólag 1780. junius 2-án és 8-án kiadott leiratai 7) is tanúsítják, a szabályzóit püspökségek összes fölös jövedelmeivel is növelte, mely intézkedése folytán a lelkészi pénztár javára még külön százalék fizetésének kötelezettsége a szabályzott püspökségekre nézve önkényt megszűnt. Bármily fontosak és kihatók is voltak azonban a fentnevezett uralkodók intézkedései; a vallás-alap nevén ismert alapot azonbau tulajdonképen II. József császár létesítette, midőn az általa feloszlatott szerzetesrendek vagyonát a katholikus vallás czéljainak előmozdítására rendelte, 8 azok ingó és ingatlan vagyonából a valKs- alapot alkotta. József ugyanis 1781. deczember 6-án a magyar kanczellárhoz intézett legfelsőbb kéziratában 8) a következőképen inrézkedett: „Annak figyelembe vétele, hogy azon férfi és női szerzetesrendek, melyek csak szemlélő életet (vitám contemplativam) visznek és e szerint felebarátaik s a polgári társadalom javára semmi láthatót sem szolgáltatnak, arra indított, hogy mindazon mindkétnemü szerzemrendek eltörlését, melyek sem iskolákat nem tartanak sem betegeket nem ápolnak, sem nem prédikálnak, sem a gyóntató széket el nem látják, sem a haldoklók mellett nem segédkeznek, sem különben a tanulmányokban magukat meg nem különböztetik, mostantól kezdve államaimban általán elhatározzam. Ezen rendek alatt értem az összes karthauziakat, kamaldu- lenziseket, remetéket, azután a earmeliták, klarissák, kapuczinák összes szerzetesrended s több ilyeneket, melyek sem az ifjúságot nem nevelik, sem iskolákat nem tartanak, sem betegeket nem ápolnak.“ Ezen szándékát pedig azon czéllal indokolta, hogy ezen rendek jövedelmeit „csakis a vallás gyarapítására s felebarátai javára hasznosabban fordíthassa.“ (Folyt, köv.) 6) Vallás-alapi okmánytár 18. lap. (XI. okmány.) 7Í Vallás-alapi okmánytár 21. 29. lap. (XI'I, XIV. okmány.) *) Vallás-alapi okmánytár 36. lap. (XV. okmány.) Levelezés. Eger, 1881. novemberhó 7. Tekintetes szerkesztő úr! Midőn ezelőtt mintegy két hóval bizományi, — illetve boreladást közvetítő intézetemet megnyitottam, szives volt. t. szerkesztő ur, a bortermelők figyelmét erre felhívni, bozzátévén hogy az egri borra nézve, a külországokkal való összeköttetéseim által, nagy lendület van kilátásban. — Azt hiszem, nem lesz érdek nélküli t. szerkesztő úr, valamint becses lapjának olvasóközönsége előtt, ha tudomásul veszik, mikén t intézetemhez kötött reményeket, nemcsak hogy teljesedni látom, de a siker minden várakozásomat felülmúlja. Látjuk most — mondhatnám először — hogy naponta vág gon számra érkeznek üres nagy hordók, azon borok felvételére, melyek a városunkban állandóan jelenlevő bel és külföldi borvevök által ösz- szevásároltatnak ; a bor-kereslet élénk, a borttzlet tere tágul. — Azon körülmény, hogy az idegen borvevök nagy része által, ezúttal többnyire könnyebb bor vásároltatik, hasznára válik azon bortermelőinknek, kik jobb minőségű készlettel birnak, mennyiben a készlet mennyiségének csökkenésével, a concurrencia is veszti káros befolyását s igy a most el nem kelt borok minden esetre jobb áron lesznek eladhatók, mint ha azon tetemes mennyiségű bor, mely már is elkelt, vevőt nem talált volna. De nemcsak hirdetményeim tették meg hatásukat a bel és külföldön, hanem mintapinczémnek is megvan jogosultsága ; alig történvén meg ugyanis ennek felszerelése, máris volt alkalmam néhány faj nehezebb minőségű bort, jó áron eladhatni, a vevőnek mutatott minta alapján, — táplálhatván azou biztos reményt, hogy a vásárló kereskedő látogatását és vásárlásait mielőbb ismételni fogja nálunk. Nem lévén szándékom becses lapjának levelezési rovatát reklámomként használni fel, kérem t. szerkesztő urat jelen tárgyilagos soraimnak felvételére. Herczfeld Mór. Politikai heti szemle. Az olasz királyi pár okt. 31-én utazott haza Bécsböl, hol az udvarnál fényes fogadtatásban részesültek. E fejedelmi találkozásból némelyek azt következtetik, hogy szövetség készül Ausztria-Magyarország és az olasz királyság között. Bosnia és Herczegovina területén, az osztrák-magyar közös ministerinm az általános védkötelezetségre alapított védtörvényt léptet életbe, oly hozzáadással, hogy e tartományok haderejének kötelessége lesz az egész monarchia védelmében úgy, mint az osztrák-magyar véderő más elemeinek részt venni. Ezen védtörvény Boszniában az országos kormány által egy kiáltvány kíséretében fog közhírré tétetni. Az összes hadkötelesek létszáma 40.000 emberre tétetik, mely számból 10.000 ember esik a sorhadra. Az 1882. évben költségkímélés és sorozási nehézségek miatt a 10.000-böl csak egy rész fog besoroztatni. A helyettesítésnél kiválóan volt bosnyák redifek részvétele várható. Egyelőre csak gyalogság és egy kisebb lovas csapat állittatik ki. Franczia, Olasz- es Oroszország lemondtak a Boszniában gyakorlaodó consuli bíráskodásról és ezentúl nevezett consul- ságok csak azon szabadalommal fognak bírni, a melyet a monarchiában létező consulságok élveznek. A szerb kormány egy erélyes rendszabályhoz nyúlt: ugyanis Mihály metropolitát, ki az illetéktörvény ellen izgatott s általában muszka-barátnak tartatik, állásától elmozditotta. Francziaországban a túlzók izgágáskodnak. Közelebb Párisban oly czélból tartottak gyűlést, hogy proclamálják a lázadás jogosságát. Louise Michel tolvajoknak és banditáknak nevezte a minisztereket és Gambettát és lelövetésöket kivánta. Digeon igy szólott: Gambettát nagy bűnök terhelik; ö a tunisi háború által és más vállalatokban ötven milliót nyert. A hallgatók ekkor dühösen kiáltozták: „Halál Gambettára és Gallifetre!“ Ezután kijelentette a gyűlés, hogy a lázadás jogos. A gyűlés, habár a képvise- löház nem fogja vád alá helyezni Gambettát és a minisztereket, kijelenti, hogy a gyűlés a vádlottakat előre is a törvényen kivül állóknak tekinti. A franczia ministerium, miután a képviselőválasztások nem ütöttek ki óhajtása szerint, le akar köszönni. Grevy köz- társasági elnök már előre megigértette magának Gambetta által, hogy ez fogja az uj kabinetet megalakítani. Az ügy ezen állásában a képviselöbáz többsége Gambettával egyetértve, Brissont választá elnökké.
