Eger - hetilap, 1881
1881-09-22 / 38. szám
411 Ba ra ny am egy e: pécsi 5—9, 5—10, 7 — 8, — 5—7, 6— 9, 8—12, 9, barányavári 8 50, 9.50, 9'50, — — 2 50 -4, 16—22, — siklósi 11, 8, 9, 15, 9. hegyháti 5, 4.50, 4'75, — — 6, 6, 8, mohácsi 12, 14, 14, — — 6, 8, 4, pécsváradi 11, 10, 10.50, — 7, 10.50, 15. 12, szentlörinczi 7.50, 9, 8.50, — 6.50, 6, 8, Somogymegye: kaposvári 6, 8, — 10, 7, 6, 10, — szigetvári 4460 5-158, 6-200. 6, — 6 878, 5, 3, csurgói 10-50, 8, — 9.50 6 8 50 9 — marczaii és igali járásokból niucs adat, lengyeltóti 10—12, 9-9.50, — 9—10, — 9—9.50,------tahi 5—6 5 — 7, — — — 6, 7, k. nagy-atádi 11, 6, — 10.50, — 9, 18, — ________ (Vége köv.) Poli tikai heti szemle. A német császárnak az orosz czárral Danzigban történt talá'kozását most sokfélekép magyarázzák. Különösen feltűnő azonban azon felfogás, mintha e találkozásnak eredményét a német-orosz császároknak az osztrák-magyar uralkodóval kötött vagy kötendő szövetsége képezné. A berlini „National-Zeirung“ ezen találkozás jelentőségét igy fejtegeti: „Az osztrák-magyar-német egyetértést a három császári hatalom egyetértése váltotta föl Sajnálattal kell elismerni, hogy az osztrák-magyar-német szövetségbe helyezett remények nem teljesedtek. Mi lett a hirdetett közgazdasági közeledésből, a melynek őszinte egyesüléssé kellett volna válnia ? Bismarck herczeg közgazdasági politikája nem kedvezett a közgazdasági viszony fejlődésének, az osztrák államférfiaknak pedig nem volt erejök az akadályok elhárítására. Az Ausztriával való egyetértésnek támogatnia kellett volna a dunai birodalom erélyes politikáját. Ez az erő azonban nem volt tapasztalható. A szlávok kedvéért megbénították a németeknek Boszniába való kivándorlását. A német-osztrák egyetértés még ma is be van irva a német nemzet szivében, a három császár szövetsége ellenben diplomatiai kártya marad. A jelen osztrák kormány azonban keveset tett Németország rokonszenvének lebilincselésére. A német officiosusok secuudáltak cseh-czikkeikkel az osztrák kormánynak. Taaffe grófnak azonban jól meg kellett volna tekintenie ezt a segítséget, a melyben azért részesült, mert a Németországban űzött választási politika az ausztriai liberálisokat ütötte ugyan, de a németországi liberálisoknak volt szánva. A danzigi megállapodásból nem akarjuk következtetni az Ausztriától való elidegenedést; de tudjuk, hogy háromnak viszonya mégis más, mint kettőé. Kívánatos tehát, hogy találkozzanak osztrák államférfiak, a kik az államok szövetségének valódi fejlesztésén kivül a népek rokonszenvének szilárdítását is föladatukká tegyék, mert Németország és Ausztria viszonya csak akkor fog a világ-béke érdekében változatlan szilárdságot nyerni.“ Egyiptomban a helyzet javult. A fölkelök által egyidöre megfélemlített alkirály megújította a jó viszonyokat a nyugati hatalmakkal. TAECZA. Az élet tengerén. y xincs, nincs nekem bizodalmám k Egyedül csak Abban, A kinek midőn hajója Tánczot jár a habban : Ottan alszik — nem törődve A dühöngő széllel; Jól tudván, hogy a hajócska Nem hull szerte-széjjel. — Mert hisz’ a ki megereszti A viharnak torkát, Hogy ropognak és recsegnek A vitorlák, bordák; A ki hogyha int, parancsol: Az orkán a habbal Osszebékül s a hajóhoz Lesz jó indulattal. A ki nyájasan szól hozzánk A zefír ha lebben, Vagy megrendítön kiált a Vészes fergetegben — Alszik ott . . ! hát hogy’ zavarná Öt az örvény mélye, Öntudatlan elemeknek Szörnyű szenvedélye? Hullám hányja kis hajómat Veti jobbra, balra; Sötét is van . . . ember- kézzel Nem jutok a partra . . . Bizodalmám lámpatornya Uram! rajtad épül, Erős vagyok ... az alázat Kipróbált kövétül. Szemeimet kishitűség, Ez a szürke-hályog, Nem borítja, nem bénítja — Én Tehozzád látok 1 S fényed biztató sugára Atragyog az éjen: „Hogyha bennem bízva-bízol: Nem fog érni szégyen“ . . . . . . . Bús magányú tenger-parton, Óriás halommal, Ember-csontvázak hevernek — Nézem borzalommal . . . Óczeánnak mormolását Félve hallom itten: „Hajó -törést szenvedőnek Ezek itt a hitben . . !“ X. Kant kategoria-tanához. (Mutatvány dr. Maczki Valér ily czimti munkájából: „Böleselmi értekezések.“) Miként a magában úgyszólván színtelen fénysugár szinpom- pája tárultát azon tárgyak sokaságának köszönheti, melyeken megtörik, elnyeletik s visszaveretik: úgy a philosophálás is különböző színezeteit a többi tudományok vívmányaitól nyeri, mint melyek eredményei talajt s tápot nyújtanak hozzá; mert a philosophálás átalán az ész azon határain való munkálkodás, mely határokig ter- jedett az a tudományban. A philosophálás mintegy szellemi chemia, mely úgyszólván sublimálja s raffinirozza az ismereteket s eszméket, mint a chemiai elemzés az elemeket, szeszeket s különféle kivonatokat. S ha a talaj, melyen bizonyos korszak philosophálása végbement, kimerült: a skepsis görvélyei juttatták sinylésre a bölcseimet, mindaddig, mig akár a többi tudományok újabb vívmányai nem nyujtának uj talajt, akár egy eddig ismeretlen vagy mellőzött vidéket nem födözött föl s hódított meg egy-egy nagy elme a gondolkodás számára. Mindez jobbára akkor történt, ha a philosophálás túlságban űzetett a többi, ilyenkor mintegy tespedö tudományos kutatással ! szemben. Azonban ha ez utóbbiak leltek gazdag bányára, úgy hogy | vívmányaik mennyisége és sokoldalúsága összetorlódott a feldolgozandó ismeretekben : akkor a philosophia rendszere szakadozott, mint háló a halak sokasága miatt, minek következtében rendszer rendszert követett egymás nyomába hágva; a philosophia ugyanis a fogalmak oly rendszerét törekszik kidolgozni, mely megfeleljen a külvilág rendszerének, hogy igy a gondolás és lét világa egymást fedő paritássá alakuljon. S ha a külvilágra vonatkozó ismeretek buja sarjadzásakor a gondolási rendszer hasonló gyorsasággal nem fejlődhetik: a megoldást váró kérdések tolongásától mintegy megza- bál a szellem, s ép e túltengése okozza a bölcselkedés sorvadását, idétlen magzatok elvetését. . . A Kant előtti és utáni korszakok praegnans példát nyújtanak mindkét esetre. Előtte ugyanis a Cartesius és Bacó szerezte talaj kimerülni kezdett, s a skepsis hangjai már-már erősödének, midőn a nagy königsbergi kriticismusával hazáját mintegy a philosophia klassikus földjévé avatá. Utána azonban nemcsak az általa szerzett talaj bősége, de nemsokára a többi tudományok óriás léptű haladása is a rendszerek s irányok chaotikus nyüzsgését idézte föl. — És igy Kant mintegy két ellentétes színezetű korszak mezsgyéjén áll. Már e tünemény is bőven indokolja, ha a figyelem ép Kant kategória-tanára fordul: azonban még bővebb indokul szolgál azon
