Eger - hetilap, 1881
1881-09-15 / 37. szám
396 Már fél nyolcz órakor megjelentek a meghívott testületek, pont nyolcz órakor pedig megérkezett a király is — Rudolf, Károly Lajos és fia, Ferencz föberczegek — s az udvari kisérettel. A templom ajtajában érsekünk fogadta ö felségét, ki a templom sanctuariumában kissé emelkedettebb helyen foglalt helyet, ugyanő mondotta a kis misét — melyen a miskolczi dalárda énekelt. 0 felsége távozásakor a közönség egetverö éljenzésbe tört ki, főleg midőn Rudolf ki csak azon reggel érkezett meg, a templom előtt kezet csókolt atyjának s ez atyai szeretetének tisztán látható egész melegségével simogatta meg fiának arczát, Rudolf azonnal lóra pattant s Ouodra lovagolt ki, a felség pedig lakására tért vissza, bogy rövid idővel azután a megyei küldöttségeket fogadja. Epen 1Ö óra volt, midőn a király, daczára a szakadó esőnek, nyílt kocsiban köpenyébe burkolózva megérkezett a vármegye házához. A lépcsözetnél Tisza Kálmán ministerelnök, s br. Yay Béla főispán fogadták s aztán kezdetét vette a küldöttségek felvonulása a következő rendben: kath. clerus, a katonaság, ref. és ágostai egyház, — Abauj, Hajdú, Heves, Gömör, Marmaros, Szabolcs, Zemplén, Borsodmegyék, Debreczen, Kassa, Miskolcz városok, a kir. tvszék, ügyvédi kamara, izr. hitközség, kereskedelmi és iparkamara, tanítói kar s a községek küldöttsége. Elragadó volt a látvány, melyet a megyeház lépcsözete s folyosói, hol az egyes küldöttségek egybegyűltek, nyújtottak. Fényesebbnél fényesebb díszruhák váltották fel egymást, a gazdag ékszerek csillogása pedig meg- vakitotta a szemet. Maga Borsodmegye 100 tagból álló küldöttségével tisztelgett, köztük gróf Szirmay Alfréd — olajzöld szin gazdagon arany hímzéssel elkészített ritka izlésil attila és mentében — báró Radvánszky Béla és Géza — világos kék és lila bársony öltönyben, Szepesy Kálmán mesés értékű ékszereivel — s több mások. A kath. clerus szónoka az egri érsek volt s következőképen üdvözölte ö felségét: „Császári és apostoli királyi Felség, legkegyelmesebb Urunk! Égyesülve a tisztelet és ragaszkodás ugyanazon érzelmeiben, Felséged lábaihoz teszszük törhetlen hűségünk és engedelmességünk hódolatát. A vallás, melynek szolgái vagyunk, a társadalom legnagyobbjainak ép oly szükséges, mint a legkisebbeknek; mindnyájok sorsa azon fogadtatástól függ, melyben ezen isteni vendég nálunk részesül. A társadalom szilárdsága, tartóssága s virágzása ugyanis ke- vésbbé függ külszerkezetének bármily ügyes megalkotásától, semmint az őszinte ragaszkodástól a hit azon feltételeihez és szokásaihoz, melyek a társadalom üdvének mindenha forrását képezik. Mert a vallásosság által megszilárdult közerkölcsiség a társadalmi rendnek, a józan szellemi iránynak, az anyagi jólét valódi gyarapodásának, a romlatlan nemzeti érzületnek, a politikai egészséges fejlődésnek, minden polgári alkotmánynak és szabadságnak legmélyebb alapja. Éz a föok, a miért a vallás nekünk mindenben mindenünk ; — annak szabad behatása óhajtásunk és törekvésünk egyedüli czélja. És e törekvésünkben Felséged legmagasabb kegyelme buzdításul szolgál nekünk és vigasztalásul. Fogadja Felséged a legkegyelmesebben tántorithatlan hűségűnk s ragaszkodásunk ismételt biztosítását, azon lelkünk mélyéből fakadt buzgó óhajtásunkkal, hogy a Mindenható áldása kisérje Felséged minden lépteit, tegye országlását dicsövé, s az emberi kor legszélsőbb határáig terjeszsze életét." 0 felsége következőleg válaszolt: „Üdvözlöm önöket, mint az egri fő- és a szomszédos egyházmegyék római és görög-katb. klérusának képviselőit s örvendve fogadom hagyományos loyalitásuk ezen ujabbi nyilvánítását, mert erős azon hitem, hogy önökben nemcsak a trón és haza hü támaszait, hanem egyszersmind szent hivatásukhoz képest a béke és egyetértés buzgó apostolait is szemlélhetem. Sorakozzák híveiket a testvéries szeretet fegyvereivel az igazi hazafiság lobogója körül; terjeszszék hangosan a béke igéit s meg lehetnek győződve változhatatlan királyi kegyelmemről,párosulva azon forró óhajtásommal, hogy az isteni gondviselés áldja meg ebbeli törekvésüket.“ (Hosszantartó, viharos éljenzés.) Ezután a jelenlevő megyei püspökök s kanonokok többjeivel váltott jobbára az egyházi ügyekre vonatkozólag szót. Különös kitüntetésben részesítette kivált az egri főkáptalan tagjait, kiket — midőn a felállítás sorrendjében egyik oldalról a püspökök után a kassai kanonokok következtek volna — másik oldalon amazok mellőzésével felkeresett, előttök nehány perczig időzött s azok mindegyikét megszólításaival tüntette ki. Hevesmegye küldöttsége nevében — mely Beöthy Lajos főispán, Majzik Victor alispán, Zsendovics József, Begovcsevich Róbert, Babies István, Babies János, Rády Endre, montedegoi AlbertFerenc, dr. Kovács József, Gräefl Jenő, Koppély Géza, Tavasy Antal, Stein N. urakból állott, a főispán köszöntöttea királyt, — melyre a felség következölegválaszolt: „Hevesmegye nevében kifejezett hódoló üdvözletüket örvendve fogadom s legyenek meggyőződve, hogy a mily kedvesen tapasztalom a hü ragaszkodás ezen jeleit, szintoly rokonszenves indulattal kérem a törvényhatóságok működését, ha azok valódi hivatásuktól álhatva balügyeik rendes kezelésével a megyei népesség javát 8 ez által egyszersmind atyai szándékaimat is előmozdítják, mely téren önökkel mindenkor szívesen találkozom. Fogadják egyébiránt meleg köszönetemet megjelenésükért s küldőik számára királyi üdvözletemet.“ A küldöttség tagjai közöl a főispánt szólította meg a király, megemlítette, hogy ismeri már Hatvanból; aztán az alispántól kérdezte meg, hogy mióta áll már a megye élén ; két hónapja felség, ekkor halt meg elődöm, volt a válasz. S mióta a megye szolgálatában ? Harminczhat év óta felség. Babies János kanonoktól az iránt tudakozódott, váljon nem-e egyszersmind plébános is. Tavasy Antal, polgármesternek pedig azt jegyezte meg, hogy látta Mezö- Kövesden, hol pedig városunk polgármestere csak a néző publicum között foglalt helyet. Dr. Kovács József orvos-, mint régi ismerőstől kedélyesen az iránt kérdezősködött, hogy került Miskolczra. Mint hevesmegyei birtokos, válaszolt a megszólított. A küldöttségek fogadása után szállására hajtatott a király, kit az utczán az eső daczára egybegyült néptömeg harsány éljenzéssel fogadott. ,A nyilvános intézetek megtekintése délutáni 2 órakor kezdődött. 0 felsége először az óvodába ment, innét a leány- uöveldébe, rabdolgozó-, árva- s a kórházba, a református fögymna- siumba s végre a polgári lövöldébe, hol a külföldi attachék legnagyobb része szintén egybegyült. A lövölde bejáratánál Szabó Gyula elnök fogadta üdvözlő szavakkal a királyt, s felkérte, hogy a mai ünnepélyt lövésével megnyitni kegyeskedjék. „Igen szívesen, bár nem is vagyok jó czél- lövö“ szólt a felség s a löhelyhez lépett, hol Bartányi Gyula fölö- vészmester a fegyvert már készen tartotta. A mint azonban a felség lőni akart s vigyázva felülről vette a czélt, a fegyvertől alig 25 lépésnyi távolra egy kertész-bojtár szaladt át a lövő téren. Itt nem lehet lőni, hiszen emberek járnak, — ez már sok, szólt látszólagos boszankodással a felség, miután előbb fegyveréből a golyót kihajitá. A lövészmester másodízben is megkinálta ugyan fegyverével az uralkodót, de az nem fogadta el, s mosolyogva azt jegyezte meg, hogy „Ne bántsuk kérem. Nem sokat vesztünk vele, mert bizony én nem igen tudok czélba lőni, s legfölebb a vadászathoz értek. Egyébként katonai ilyen egyenruhában — s ezzel huszár tábornoki egyenruhája gazdag aranyzsinórzatára mutatott — nehezen megy a lövés.“ Nem is nyúlt többé a fegyverhez, hanem a főispánnal folytatott rövid szóváltás után elhagyta a lövöházat. Emlékül a felség egy gyönyörű billikumot ajándékozott a miskolczi lövészeknek. A billikum lazulit, malichit és művészi véséssel díszített csigából áll, melyet négy teknős-békán nyugvó alapra helyezett úszó Neptun emel a magasba. Maga a serleg még egy másik alapra van helyezve s értéke 1800 forint. Végre esti 6 óra felé megkezdődött a vándorlás a színház felé; a hölgyek báli öltözetben, a férfiak szalonrubábau jelentek meg, s daczára annak, hogy már előre tudva volt, miként az udvar a családi gyász miatt nem jelenik meg, mégis a miskoleziak egészen megtöltötték a nézőteret. Ott voltak egyik első emeleti páholyban gr. Andrássy Gyula s Tisza Kálmán is. Jelen voltak a külföldi attachék kivétel nélkül. Csak egyedül az udvari páholy volt üres, melyet ez alkalomra két páholyból rögtönöztek s sötét megyszin szőnyegekkel ízléssel díszítettek. Az előadás igen szépen sikerült. Az előadást allegória nyitotta meg. A színpad két oldalát magyar öltözékben a színészek foglalták el, s Kölcsey hymnusát énekelték, háttérben pedig a király mellszobra állott s fölötte koszorút tartott Hungária. Az előadás második száma a Szigetvári vértanúk első felvonása, utolsó pedig a Tündérlak Magyarországon volt, melyben a nálunk is ismert Nikó Lina igen tetszett, bár az előadást ekkor már csak kevesen nézték, mert a közönség legnagyobb része a második szám után eltávozott. Ezzel véget ért a miskolczi polgári ünnepélyességek sorozata. Midőn azonban az ünnepélyességek rövidre vont ismertetését s leírását befejeznénk, lehetetlen pár szóval meg nem emlékeznünk Miskolcz város derék polgármestere Soltész Nagy Kálmán űrről, ki éjjeit nappallá téve, lázas tevékenységgel dolgozott, hogy az ünnepélyt lehető fényesen vezesse; őre volt a példás rendnek, előzékeny vezetője s házigazdája az egybesereglett idegeneknek.
