Eger - hetilap, 1881
1881-09-08 / 36. szám
386 vendéghez teljesen méltó módon fogadta uralkodóját, Magyarország apostoli királyát. A pályaudvartól egész a városig terjedő hosszú utat, a város föutczáját és a templomtért már a reggel kora óráiban ezerekre menő helybeli s a messze vidékről összesereglett közönség foglalta el. Már reggel 7 óra előtt elfoglalta helyét a város küldöttsége az első diadalív mellett, mig a megyei küldöttségek minden tagja szép magyar díszruhába öltözött s összeségükben gazdagon felszerszámozott szép lovaik által vont fogataikkal az ez idötájt már roppant nagy számban összesereglett közönségnek életteljes megkapó látványt nyújtottak. Röviddel 7 óra után megérkezett Szibalomról fényes négyes fogaton harajjgzugás közt Samassa egri érsek is. Valamivel később 10 udvari fogat hajtatott ki a pályaudvarhoz. Időközben a pompás megyei bandérium is állást foglalt egy csoportban a pályaudvar közelében. Az elegáns, nagy és kiváló csinnal díszített, virágokkal pazarul ékített salonná átalakított harmadosztályú váróteremben sorfalat képezve állást foglaltak a megyei küldötség tagjai. 0 felsége a legrokonszenvesebb és a legnagyobb ragaszkodás nyilvánulásai közben lépett az öt fogadó küldöttség elé, melynek élén br. Vay főispán rövid üdvözlő beszédet intézett a királyhoz. A főispán üdvözlő beszédére ö felsége következőleg válaszolt: „Köszönettel viszonzom e szives fogadtatást és hódoló üdvözletüket. Ismerem Borsodmegye lakosságának hü és hazafias érzelmeit s azért örömmel jöttem körükbe, s nem kétlem, hogy az itt töltendő napok csak fokozni fogják ez örömet. Fogadják önök és küldőik is királyi üdvözletemet, midőn e megye területére lépek.“ 0 felsége ezen valóban királyi szavaira szűnni nem akaró, lelkesült éljenzés tört fel. Ezzel megindult a menet a város felé. A királyt mindenütt leirbatlan örömmel fogadták, s minél inkább közeledett a menet a városhoz, annál viharosabbá váltak az éljenzések s annál nagyobb öröm kelt a tömegekben. Az első diadalívnél ö felsége elhagyta fogatát s a városi küldöttséghez közeledett. A küldöttség szónoka Köszeghy Mihály plébános a következő beszédet intézte ö felségéhez; Cs. és k. apostoli felség, legkegyelmesebb urunk, királyunk! Mezőkövesd koronaváros minden rangú polgársága feltétlen hűséggel, alattvalói hódolattal, a legmélyebb tisztelettel és hü szeretettel köszönti császári királyi apostoli felségedet, mint legkegyelmesebb urát és szeretett királyát szerény körében és minden ajak örömmel hangoztatja: Isten hozta felségedet hü népéhez. A legmélyebb alázatossággal hálás köszönetét mondanak azon nagy szerencséért, melyben városunkat, személyes legmagasabb megjelenése által legkegyelmesebben részeltetni méltóztatott; ajánljuk magunkat és városunkat császári királyi kegyelmébe. A király a küldöttség szónokának üdvözletére csengő, messzire hallható hangon a következőket válaszolta: „Kedvesen fogadom hódoló üdvözletüket, s meg lévén győződve imént kifejezett érzelmeik őszinteségéről, szívesen fogok időzni néhány napig e városban, melynek lakói mindenkor biztositva lehetnek kegyes hajlamaimról.“ 0 felsége, kinek e szavait lelkesült éljenriadal követte, ismét fogatára ülve, lassan s mindenütt a legrokonszenvesebb ragaszkodás nyilvánulásaitól környezve folytatta útját, s elhaladva a második diadalív alatt, harangzúgás s taranczkdurrogás közt a templom elé ért, a hol a mezőkövesdi járásbiró és aljárásbiró tartották fen a rendet. Itt ö felsége megállapodván elhagyta fogatát. A sorfalat képező fehérbe öltözött polgárleánykák egyike szép virágcsokrot nyújtott át a királynak, melyet ö felsége szívesen köszönve fogadott el. A király ezután ruganyos léptekkel közeledett a templom bejáratához, a hol a nagy számban összegyűlt papság élén Samassa egri érsek fogadta ö felségét, elébe nyújtva a feszületet, melyet uralkodónk megcsókolt, ezután ö felsége előrelépve, a mennyezet alatt a számára készített piros bársonnyal bevont imazsámolyhoz közeledett. S a- mássá érsek egyházi segédlettel Tedeumot celebrált, mely alkalommal ö felsége valamint az összes jelenlevők térdre borultak. Az egyházi ünnepélyesség bevégeztével a király a papság előlépte mellett s egész suiteje kíséretében a mennyezett alatt lakása bejárata felé indult, melynél a papság sorfalat képezett. Mezőkövesd, szept. 1. Fél órával a megérkezés után ö felsége fogadta a küldöttségeket. Legelőször Samassa egri érsek vezetése alatt a papság mutatta be hódolatát ö felségének, ki az érsek rövid üdvözlő beszédére következőképen válaszolt: „Orvendek e helyen szentegyházunk féríiainak üdvözletével is találkozni, s azért köszönetét mondok önöknek megjelenésükért. Megelégedésemre fog szolgálni, ha alkalmam leend itteni idözésem alatt meggyőződhetni, hogy a római katholikus klérus e vidéken is buzgóan teljesiti nemes hivatását, példaként szolgálván a népességnek a trón iránti hűségben, a törvény és hatósági tekintély tiszteletében, valamint atyai szándékaim loyalis támogatásában. E reményben szívesen fogadom hódoló üdvözletüket.“ A papság tisztelgése után a megyei küldöttség fogadtatása következett, Br. Vay főispán bemutatta a küldöttség egyes tagjait ö felségének, ki a tisztelgők mindenikéhez néhány szívélyes szót intézett. Mezőkövesd, szeptember 1. A király ma délután 5 órakor ment az udvari ebédre, mely a városi nagy vendéglőnek e czélra átalakított első emeleti termében tartatott meg. Ebéd alatt ö felsége jobbján Albrecht föberczeg, balján pedig Samassa József egri érsek foglaltak helyet; a papság küldöttségének tisztelgése alkalmával jelen volt két suffragán-püspök már a délelőtt folyamában elutazott, 8 igy az udvari ebéden nem vett részt. Az udvari ebéd alatt a vendéglő előtt elhelyezkedett 67. sorezredbeli zenekar játszott, s igen hálás közönségre talált azon örvendező néptömegben, mely a zenekart környezve, minden eljátszott darab után lelkesült éljenzésben tört ki. Mezőkövesd, szept. 4. A király ö felsége ma reggel 7 órakor misét hallgatott. E misén Samassa József egri érsek pontificált, ki épen félhét órakor érkezett meg Mezőkövesdre négy szürkelovas fogatán. Az érsek két segédlelkészszel és a plébánossal teljes ornátusban fogadta a királyt a templom főkapujában ; a király az elibe nyújtott kis keresztet megcsókolta, aztán bevonultak a templomba: elül Köszeghi plébános, utána a két segédlelkész, aztán az érsek, mögötte a király. A fölség elfoglalta a baloldalt felállított piros bársony trónt és térdre borult: oldalvást állott tőle a plébános a kereszttel. A mise kezdetét vette. A mise lefolyása egészen csendes volt. A király megcsókolta a keresztet, az evangélium lapjait; az udvar urai közül nehányan piczi imádságos könyvet vettek elő zsebükből, s az uralkodóval osztoztak a mély benső ajta.tosságban. Mise után a királyt ép oly sorrendben kisérték ki a templomból, mint ahogy bevonulását tartotta. Az érsek azonban megállóit az egyház ajtajában, s a főt hajtó fejedelmet megáldotta. Albrecht föberczeg és Vilmos föherczeg mélyen meghajtották magukat az egyházfő előtt, s vele kezet szorítottak. Mezőkövesd, szept. 5. 0 felsége e hó 9-én Miskolczra távozik, hol több napon át fogja a hadgyakorlatokat megtekinteni. Szőlészetünk és borászatunk érdekében. II.*) (Xy.) Mondottuk, hogy azon kevés czikkeink közül, melyek versenyképességének a világforgalomban mi sem állhatja útját, az első helyek egyikére borunkat tehetjük és méltán. Készséggel elismerjük azt, hogy a continensen nem mi vagyunk egyedül bortermelő állam, és hogy nem csak mi tudunk e téren kiválót producálni. Olasz-, Franczia- és Spanyolország többet, Portugália pedig s Görögország, nem különben Németország rajnai, Ausztria pedig némely vidékének borában ép oly kiválót nyújtanak mint mi; mindezek, tekintve a pinczekezelést, a borászatot, előttünk állanak, jobban tudván eltalálni a világ szája izét. Hanem azért vagyunk büszkék borainkra, mert hazánk úgy szólván minden vidékén, — eltekintve a zordabb északi és keleti tájaktól, — találkozunk szőlőültetvényekkel, és mert vannak promontoraink, melyeknek íermelvénye páratlanul áll. Rámutattunk — habár csak távolról — azon okokra is, melyek boraink értékesítésének útjában állanak, melyekhez még a következő megjegyzéseket óhajtjuk fűzni. Mindenek előtt nagy baj az, hogy kisebb szölögazdáinknál is, a szölöszet együttesen kezeltetik a borászattal, kik többnyire magukra maradván, egyrészt nem egyidöben érő szöllöfajokat termelnek, és nem ritkán egyszerre szűrnek le, kiknek sem kellő tőkéjük, sem tanulmányuk, sem eszközeik nincsenek. Innen származik azután azon balkövetkezmény, hogy egyforma minőségű bort, nagyobb mennyiségben allig találhatni. Ez a borkereskedés rendszeresítésének egyik legnagyobb hátránya, magában pedig úgy tűnik fel, mintha csak a belföldi, sőt mondhatnók helyi, szükséglet kielégítése lebegne bortermelőink szemei előtt. A tapasztalat azt mutatja, hogy a helyi forgalom sem látszik bortermelőink egy nagy részét érdekelni. Elég e tekintetben még a terjedt szőlők vidékén, pl. nálunk egy kisebb rendű vendéglőben vágj korcsmában a bort megizlelnünk és kérdjük : bornak nevez*) Lásd az „Eger“ f. é, 32. számának „Szőlószetimk“ ezimű ezikkét.
