Eger - hetilap, 1881
1881-09-08 / 36. szám
387 hetjiik-e ama iz és szin nélküli kotyvalékot, a mit drága pénzen ott mérnek? Avagy fővárosunknak még előkelőbb vendéglőiben is drága pénzen árult gyomorrontó lőrét tiszta lelkiismerettel nevezhetjük-e bornak ? Bizony ez állapotot kissé szégyenlenünk lehet, bár ez legtöbb- nyire nem a bortermelő gazda, banem leginkább egyes lelkiismeretlen korcsmárosok és üzérek piszkos nyereségvágyának kifolymá- nya, minek káros visszahatását azonban az összes hazai bortermelők keserűen tapasztalni kénytelenek. Ezután levonhatjuk tehát azon következményt, hogy a borászat — különvéve azt a szölöszettöl — csak ott indulhat nagyobb lendületnek : hol az, e művelési ág tudományos alapjait ismerő szőlőbirtokos kezében van egyesítve, és hogy a kisebb termelők által űzött tömeges rósz productio, csak hátrányára lehet a borkereskedésnek. Az ilyenekre csak a szölöszetet kellene bizni, borászatnak pedig szakavatottabb kezekbe kellene összpontosulni. Igazságügymmisteri körrendelet: az egyháziak végrendeletei és hagyatéka iránt. (Az összes első folyamodásu királyi törvényszékekhez és járásbíróságokhoz.) A vallás- és közoktatási miuiszter ur tudomásomra juttatta, hogy a kir. bíróságok a közintézeteket érdeklöleg tett végrendeletek 'kihirdetéséről az 1868. LIV. t. ez. 86. §-ában foglalt intézkedés ellenére, a közalapítványi kir. ügyigazgatóság helyett az illető intézet igazgatóját értesítik, utóbbi pedig az ily birói értesítéseket nem ritkán csak a határidő lejártával juttathatja az ügyigazgatósághoz, midőn már a hagyomány érvényesítésre kitűzött határidő lejár, miből azután azon hátrány keletkezik: hogy a legtöbb esetben a jelentéktelen hagyományok behajtása a költségek által fel- emésztetik. Megtörténik ugyan néha, hogy a bíróságok a közalapit, kir. tigyigazgatóságot is értesítik, de a hagyomány minden jelzése nélkül csupán azon kitétellel „mint hagyományos“ értesittetik, mely hiányos értesítés az ügyigazgatóságot oly helyzetbe hozza, hogy a hagyomány behajtása iránt azonnal megfelelöleg nem intézkedhetik, vagy a leggyakrabban kis értékű hagyomány végett költséges helyettesítést kénytelen igénybe venni; holott ha a bíróságok a végrendeleteknek legalább azon pontját, mely a közintézeti hagyományra vonatkozik, az ügyigazgatósággal közölnék, ezen költségek a legtöbb esetben mellöztetbetnének. Végül szükségesnek tartja nevezett miuister ur a végrendelet vonatkozó pontjának közlését azért is, mert e nélkül sem a hagyományozás feltételei és módozata, sem a követelendő hagyomány összege nem tudható, sem pedig a hagyomány az illető pénztárnoknál alapokmány hiányában el nem számolható. Hasonló helyzetben vannak az egyházmegyei hatóságok a r. kath. lelkészek és segédlelkészek végrendeleteinek kihirdetését illetőleg. A kormányi és egyházhatósági rendeletek értelmében ugyanis a rom. kath. alpapság több egyházi és közczélra bizonyos összeget tartoznak végrendeletileg hagyományozni, mit ha tenni elmulasztanának, a kötelezett hagyomány hátrahagyott tömegükön törvényes utón is megvehető. Az egyházmegyei hatóságok ellenőrzési tisztüknek csak az esetben képesek megfelelni, ha az elhunyt lelkészek és segédlelkészek végrendeleteinek tartalmát ismerik. A társulati, egyházi és országos érdekek megóvása czéljából 1874. évi január 28-án 2745. sz. a. alatt kiadott körrendeletem kapcsán felhívom a bíróságot, hogy a közintézetek részére tett hagyományokról a végrendelet idevonatkozó pontjai kivonatának megküldése mellett mindenkor közvetlenül a közalapitv. kir. Ugyigazgatóságot értesítsék, az elhalt r. kath. lelkészek és segédlelkészeknek a bíróság előtt kihirdetett végrendeleteit pedig hiteles másolatban az illetékes egyházmegyei hatóságnak küldjék meg. Végül megjegyzem, hogy a kérdéses végrendeleti kivonatok és másolatok az illetékszabás 46. tétel 4. pontja értelmében nem tárgyai a bélyegilletéknek; de ha valamely bélyegköteles beadványhoz mellékletül csatoltatnak, az idézett szabályok értelmében a mellékletekre szabott illeték összegének megfelelő bélyegjegygyel lesznek utólagosan ellátandók. Budapest, 1881. junius hó 18-án. Dr. Pauler Tivadar, s. k. A másolat hiteléül: Kamoczy Ferencz s. k.“ Egyleti élet. A vörös-kereszt-egylet. A magyar szent-korona országai vörös-kereszt egyletének igazgatósága tisztelelettel kéri az egylet tagjait és pártfogóit, hogy egyrészt a volt segélyzö nöegylet fiókjait az alapszabályok 9 és 10 §§. értelmében minél elébb átalakítsák, — ott a hol még nem léteznek, uj fiokegyleteket alakítsanak és a választmány névsorát velünk közöljék, hogy még ez év folyamán a megyei vidéki és városi választmányok az alapszabályok 19. 20 és 21 §§. szerint szervezkedhessenek és a közgyűlés által reájuk ruházott feladatnak eleget tehessenek. A fiókegyletek megalakulásáról szóló jelentéseket annál inkább kérjük még ez év november végéig beküldeni, hogy a december hó leginkább a megyei, vidéki és városi választmányok szervezésére fordittathassék és az idei évi jelentésben az egyleti működésnek hü és részletes képét adni lehetséges legyen. Alapszabályokkal, aláírási ivekkel és egyéb nyomtatványokkal a központi iroda mindenkor készséggel szolgál. Szives tudomásul közöljük, hogy az egyleti tagok száma meghaladja a 29,000-et. Az egyleti vagyon pedig következően áll: Gróf Károlyi Gyula ur által a takarékpénztárba gyümölcsözöleg elhelyeztetett .... 55,183 ft 30 kr. még be nem folyt tagdijak..... 3.772 „ — n kint levő alapítványok . . . . . 13,900 „ — n A központi pénztárnál: értékpapírokban ....... 68,150 „ — n takarékpénztári könyvekben . . . . 14,000 „ — » készpénzben ....... 1,098 „ 55 kintlevö ajánlatok a kórházi alapra 9,750 „ — A központi pénztárnál összesen i 65,853 ft 85 kr. A fiókegyleteknél készpénzben .... 23,225 „ n további Budapest fővárosa által fölajánlott kórházi telek értéke .................................................... 3 0,009 „ — n Az egyleti vagyon 219,098 f't 85 kr. A fent kimutatott összegből 23,835 frt. a kórházi alapot illeti. Budapest, (II. lánchidutca 1.) 1881. augusztus 28. Az igazgatóság. Politikai heti szemle. Franeziaországban a túlzó köztársaságiak — az in- transigensek, — sok gondot adnak a kormánynak s a mérsékelt köztársaság híveinek. E túlzók közelebb a petroleur-ökkel sorosb összeköttetésben álló Rochefort Henriket, Párisban, nagy ovatiók- kal fogadták. Törökországnak sok baja van az arnautákkal. Most nem annyira a Görögországnak átengedett területen, hanem Albániának török uralom alatt maradt részében nyugtalankodnak. Az é j s z a k a m e r i k a i Egyesült Államokban nagy izgatottság uralkodik a miatt, hogy a köztársasági elnöknek, — ki ellen tudvalevőleg nemrég merénylet kiséreltetett meg — egészségi állapota igen válságos. Tervben van, az alelnököt bízni meg ideiglenesen az ügyek vezetésével. A dunai kérdés újból élénk figyelmet kelt. Mancini olasz külügyminiszter jegyzéket intézett Menabrea londoni nagykövethez, amelyben kijelenti, hogy az olasz kormány fölajánlani szándékozik „pártatlan és közvetítő szolgálatát“ a Duna-kérdés megoldása érdekében. E jegyzék jun. 14-én kelt s tartalma következő: Az olasz kormány nem tette sajátjává Románia azon javaslatát, hogy a vegyes bizottság fölött azután határozzanak csak a hatalmak, miután a nemzetközi Duna-bizottság hatalmának meghosszabbítása fölött döntöttek. Ezt a javaslatot bizonyára az a kivánság sugallta, hogy a vegyes bizottság kényes ügye későbbre halasztassék. Az olasz kormány magatartását illetőleg minden kétely eloszlott, midőn az olasz kormány a londoni cabinet kérdésére határozottan azt válaszolta, hogy a vegyes bizottságtól a nemzetközi bizottsághoz való felebbezést teljesen elégnek tartja arra, hogy kellő összefüggés legyen a kettő közt, igy tehát hogy semmi ok sincs 1882. apr. 24-ke előtt belebocsátkozni a nemzetközi bizottság hatalmának meghosz- szabbitá8át tárgyalni. Ezt határozza a berlini szerződés 54. pontja is. „Igazi bizalmatlanság' lett volna a meghosszabbítás árán egyezni a vegyes bizottság alakításába, mert a vegyes bizottság törvényes működésének biztosítékát a már mindenki által helyeselt az a határozat képezi: hogy a vegyes bizottság nem állhat fenn tovább mint a nemzetközi bizottság. A mi Olaszországnak a vegyes bizott*
