Eger - hetilap, 1881
1881-06-30 / 26. szám
288 már. Djuraskovics be volt bonyolódva a meggyilkolt Danilo fejedelem ellen forralt összeküvésbe, Oroszországba menekült, de kegyelmet kapott. Mások szerint nejét elcsábította Plamenácz. Az orosz forradalmárok tábora meghasonlott. A Cserai Perdjel párt május végén (ó naptár szerint) kelt röpirattal jelenti, hogy elválik a terroristáktól, mert kárhoztatja véres tetteiket és békésebb eszközökkel akarja folytatni munkáját. A terroristák is tettek közzé a napokban egy levelet, a melylyel tudtára adják a czárnak, hogy alaptalan a külföldi lapok azon állítása, hogy a végrehajtó bizottság halálra Ítélte a czárt. Nekik (a terroristáknak) nem szükséges erőszakot alkalmazniok, mert a belügyi viszonyok és a miniszterek eléggé egyengetik a forradalom útját. Ez a két nyilatkozat nem bizonyítja, hogy meghasonlott a két párt, sőt ha meghasonlott volna is, az orosz kormány igen kevés hasznát veheti. Jelentik ugyanis, hogy a rendőrség uj aknákat keres, hogy lépten- nyomon rendőrökkel lehet találkozni, a kik a Peterhofba menő gőzösöket kisérik, és hogy a peterhofi országúton dolgozó minden egyes munkás csapatra külön rendőr vigyáz. TAECZA. Sír-vágy. QpjJfegcsalt az élet, s nincsen ír, mi hozna Mély szív-sebemre enyhet, gyógyulást — r* Szerelmem égi balzsama kiszáradt, S hasztalan várok e helyébe mást ! Megfásult lelkem, s rideg éjjelében Hiába kérem csillagért az észt .......... M egtört bizalma, hite és reménye ■— Nincs többé semmi, a mi élni készt. Küzd-erőm végkép’ kimerült a hosszú, Reménytelen folyt, gyötrő harcz után — Győzelmi-lombot nekem mi se7 nyújt már, Enyhe békét is: a halál csupán! Jöjj hát halálom, egyetlen barátom! Lelkem új éltét kebled adja meg, S ez elhagyottan megrepedt hő szívet Jég-ölelésü kezed áldja meg! hapncsy Dezső. Emléklapra. llhagynak a legszebb álmok, Jön és megy a rideg való; 'Elmúlnak a zord napok is: A te képed fennmaradó. Ezüst leszen majdan e haj, Bot támasztja majd e kezet; S megtörnek a vén redökkel Képzelem és emlékezet. Mikért oly hőn lelkesültem, Elhagynak a gondolatok; Féllábbal a sirba hullva, Csak azt tudom még hogy: vagyok. — De te sohasem hagysz engem, Téged nem feledhet lelkem; Mert akit a szívbe véstek, Nem fogja azt, nem foghatja Rozsdája a feledésnek! Epigramm. (Latinból.) Közsorsunk: egyszer mindenkit előfog a bomlás; Ki soha sem lángolt: isteni vagy buta kő. JJ. V. A tűzoltók nyári mulatsága f. hó 26-án. A délelőtti nagy-diszgyakorlattal vette kezdetét. Ez 11 órára volt kitűzve az ó-kaszinón, de már 10 órakor kezdett a közönség gyülekezni a czisztercziták terrassára 8 jóval 11 előtt annyira megtöltötte nemcsak a terrasset, de a fö-útczát is, hogy a későbben érkezők alig birtak helyhez jutni. Képviselve volt itt közönségünk minden osztálya a legnagyobb mérvben, mert kit ne érdekelnének a tűzoltók ? 11 órakor taraczklövés jelezte a tűzoltók indulását az örta- nyáröl s nehány pillanat múlva trombita-harsogás, sípolás jelentette megérkezésöket az ó-kaszinó elé. Mint villanat lettek kibontva a mászó-létrák, hydrophor-csövek s a többi tűzoltó-szerek. Meglepő gyorsasággal lett a kaszinó két emeletes fala megmászva s már a másik pillanatban működött a hydrophor, a fecskendők nem téveszték irányukat s csakhamar záporként ömlött alá a kaszinó tetejéről a viz. Mindez bámulatos rendben s oly csendben történt, mely alig képzelhető el oly nagy testületnél, mint a mi tűzoltó-testületünk. Füredi társaik, kik képviselve voltak, bizonyára csakis dicséröleg nyilatkozhatnak tűzoltóinkról. Majd a mentő-zsákban bocsátkoztak alá többen is tűzoltóink közül. Leérve, a mint a zsákból kiléptek, óriási taps s derültség fogadta őket, mert majd asszonyi vagy lányi, majd barátcsuhába voltak az ilyeténkép megmentettek öltöztetve. Végezetül volt a halálugrás, melyet s a zsákban leereszkedést sem produkáltak még eddig tűzoltóink. A második emelet középső ablakából történt az ugrás. Először Sebestyén István tűzoltóink legiigye8bjeinek elseje, majd Bunday ur tették meg hidegvérű bátorsággal a laugrást s leszámítva azon csekély karczolást, melyet Sebestyén úrnak sípja az arczán ejtett, szerencsével. Azután a legnagyobb gyorsasággal szedettek rendbe a szerelvények s már fél 12-kor menetléptekben nagy óvátiók közt vonultak tűzoltóink a tűzoltó-tanyához. Kár volt a gyakorlatot a kaszinón csinálni, mert itt csak igen kevesen láthatták azt teljesen, sokkal inkább czélszerü volt volna a piaczon, hol inkább látható az egészen. * * * Délután 3 órakor taraczklövés jelezte a mulatság kezdetét az érsekkertben. E mulatság már éven óta leglátogatottabb s legjobb Egerben 8 most is hasonló volt az az előbbi évekhez. Csakhamar gyülekeztek a vendégek az érsekkert árnyas fái alá s már 7 óra után a szokottab utakon mozdulni is alig lehetett a sokaságtól. Az egész délután a legkellemesebb idő kedvezett a mulatságnak. A sátraknál bájos Hébékként Simáczius Piros, Gröber Gizella, Csernyus és Zöldessy nővérek, Bernekkerné, az asztalok körül «Gál Mariska, Kovács nővérek kinálgatták jóízű enni s inni valóikat oly édes-szépen, hogy ki sem állhatott ellen szíves kinájuknak. Két czigánybanda is játszott. Péterék a köröndtöl balra s Pa- lóczék a sátrak előtt. Amott már a mulatság kezdetével hozzáfogtak a tánczhoz s végig kitartották 10 óráig; emitt olyanok foglalták el a tánczteret, kik inkább a másik kolonhoz tartoznak s így egészen kiszorították helyökröl az intelligens közönséget. Már tavai is igy volt ez s azt hittük, az idén bizonyosan segíteni fog ezen a rendezőség. No de hát nem segített, s ba Pásztor Bérezi nem csinál egy kis helyet, aligha lehetett volna tánczolni. Tehát lett egy kis táneztér s hölgyeink szívesen áldoztak a táncz múzsájának is, nehogy az megharagudjék. Igaz, hogy hölgyeink nem mindannyian tánczoltak, de ha a rendezőség úgy intézkednék, hogy legalább 7 órakor az egész hely átengedtessék, alig volna olyan, a ki képes volna táncz nélkül megállani. A tánczolók közt a következő hölgyeket láttuk : Juhász Jolán és Ilka, Frenczl Bettiké, Specziár Mariska, Benyó Anna, Szombat- helyi Regina, Remenyik Fánika, Sir Rózsika, Hám Mariska, Zöley Vanil, Kronberger Mariska, Smid Mari és Erzsiké, Marssó nővérek stb. stb. X kik sétálva vidám csevegéssel töltötték az időt: Toronyi Anna, Kliegl Panna, Tárnái Mariska, Benyó Róza, Hartl Vilma és Etel, Schönberger Mariska, Szuhányi Anna és Irma, Fiilöp Berta és Piros, Jámborfi Szidike (Hortról), Tormássy Eszter és Gizella, Elek Ilonka és Örzsike, Rosenberg Róza, Burián Gizi, Janik nővérek stb. stb. S hiányosak volnánk, ha a szép aszonyok közül is fel nem sorolnánk némelyeket, ott voltak: Petravichné, Uryné, Danilovitsné,
