Eger - hetilap, 1881
1881-06-16 / 24. szám
262 A mi azon ellenvetést illeti, hogy az egylet nem leend képes feladatát teljesíteni, ha béke idején már segélyforrásait kimeríti, nézetünk a következő. Először is nem hisszük, hogy a közönség hajlandó volna az egyletet anyagilag támogatni azon esetben, ha működési köre egyoldalú, ba csak egy esetlegesen kitört háború jajkiáltása birja a cselekvés terére szólítani; mert a czélt távol látja, s ennélfogva az egylet nem is fogna soha azon helyzetbe jutni, hogy béke idején a háború czéljaira jelentékenyebb összegeket gyüjthessen. S ha ennek ellenkezője állana is, még ezen esetben sem helyeselhetjük azt, ha az egylet a béke éveit csak arra használja fel, hogy pénzt gylijtsöu, s igy az évek során halomra gyűlt összegeket a háború számára tőkésítse,— nem a már felhozott okokból, s még azért, mert ezen eljárás, melylyel a nemzeti vagyonból jelentékeny összegeket vonunk el, s azokat éveken át parlagon hevertetjiik, úgy philantropikus, mint nemzetgazdasági szempontból káros. Mig ellenben, ha az egylet a begyült összeg egy részét a béke müveire fordítja, s a fenmaradt részt mint külön tartaléktökét a háború czéljaira megőrzi, s azon áldozatkészséget, melyet háború kitörése országszerte felébreszteni szokott, saját nemes czéljaira ügyesen kiaknázza; akkor feladatát az általunk jelzett két irányban nemcsak teljesítheti, de még osztalékra is számíthat, a nemzet hálájában. Emlitettük, hogy ily egyletek országos részvét nélkül nagy dolgokat nem művelhetnek. De a „veres keresztinek már joga van az ország részvétére számítani, mert története nálunk bár rövid, mégis fényes múltra hivatkozhatik. A szegedi vészt értjük. Ki nem tudta, vagy kinek emlékezetében már elmosódott, mily nagyszerű, mily áldásos tevékenységet fejtett ki riezen egylet, a megpróbáltatás ezen keserű napjaiban, olvassa el „0 felsége Erzsébet királyné védelme alatt álló. magyar országos segélyzö nöegylet“ 1879. évi jelentését. Életrevalóságának jelét, nagy vonásokban gyakorolt jótéteményeinek emlékét őrzik e lapok. S ha látjuk mint tágul lassan bár, de folytonosan pártfogóinak köre; ha látjuk, mint bontakoznak ki az ország különböző vidékein működő jótékony nöegyletek, melyek erélyes támogatására a „veres kereszt“ már keletkezésekor egyenesen utalva volt, eddigi passiv magatartásukból, mióta azon meggyőződésre jutottak, bogy itt nem versenyző egyletről van szó, mióta belátja, hogy a helybeli érdekeket az országos érdekekkel kell és lehet is összhangzásba hozni; akkor lehetetlen kételkednünk a felett, hogy a „veres kereszt“ az ország szivét idővel meg is fogja hódítani magának. S ha kérdezzük, mit cselekszik az egylet ma. — úgy hiszem, a válaszban mindenki látni fogja, hogy ismét egy újabb lépést tesz kitűzött nemes czéljának megvalósítása felé. Ugyanis: a „veres kereszt" egészségügyi tanácsosai indokolt javaslatára elhatározta, hogy betegápolónök elméleti, s gyakorlati kiké- peztetése czéljából a fővárosnak alkalmas pontján „új k ó r h á- z a t“ fog építeni s eziránt az előkészítő lépéseket már meg is tette. De mivel egy új kórház felépítése és teljes felszerelése a legkedvezőbb viszonyok között is évekbe kerül, gondoskodott arról is, hogy maga az ügy késedelmet ne szenvedjen. E végből megszerezte az illető hatóságoktól az engedélyt arra, hogy ápolónők az állami, főorvosi és katonai kórházakban már most kiképeztethesse- nek, hogy esetleges háború idején telhető számú, s jól begyakorolt ápolónőket bocsáthasson hadseregünk rendelkezésére; továbbá „ideiglenes szabályzatot“ alkotott miheztartás végett azok részére, kik mint betegápolónök kívánnak a „veres kereszt“ szolgálatába lépni. Ezen szabályzat az ápolónők felvétele, osztályozása és kiké- peztetése iránt szolgál részletes utasítással és meghatározza a tanulók, próbaápolónök és rendszeresített ápolónők kötelességeit és díjazásait. A felvétel iránti folyamodványok vagy közvetlenül, vagy a vidéki fiókegyletek utján a központi választmányhoz minden időben benyújthatók. A feltételek, melyektől az egyleti szolgálatba való felvétel függ, a központi és a fiókegyleti választmányoknál bármikor betekinthetök. S ezzel elmondtuk röviden nézetünket a „veres kereszt“ hivatásáról, kijelölvén egyúttal az utat és módot, mely által a czél — hosszú évek során — elérhető. Méltányoljuk a női „veres kereszt“ eddigi törekvéseit, s midőn a teendők halmazával szemben a rendelkezésünkre álló erkölcsi, s anyagi erők elégtelenségére utaltunk, nem lehűteni, de fokozni akartuk lelkesedésüket. Nem kívánjuk, de ha valamikor az idők súlya mégis ránk nehezednék, ha ezrek élete vár megmentésre, ezrek keze nyúl segély után, — adja Isten, hogy azt mondhassuk : „a magyar osszágos segélyzö nő- egylet“ női „veres kereszt“ feladatának magaslatán állott. ./. Gy. Politikai heti szemle. A Franczia senatusban a lajstromos szavazásra vonatkozó törvényjavaslat megbukott. E miatt Gambetta hívei nagy zajt csapnak. Gambetta közlönye, a „Republique Francaise“ ez ügyre vonatkozólag igy ir: „Fölösleges tagadnunk, hogy teljes vereséget, szenvedtünk. Mi fog most történni ? Mindenekelőtt a két ház viszonya feszült lesz. Történhetik olyasmi is, ami kényessé fogja tenni a kormány helyzetét. Jun. 8-át föl kell jegyeznünk; e nap oly hires lesz, mint máj. 16-ka. A választások izgatottak lesznek, a helyett hogy nyugodtan folynának le, és az élére állított kérdés megoldása lesz czéljuk. A senatus jelentése azt mondta: A senatus soha sem fog beleegyezni a lajstromos szavazásba; a választások tehát a lajstromos szavazást fogják illetni és a senatus ellen fognak irányulni. A senatus elvált tőlünk, mi tehát ismét szabadok vagyunk és használni fogjuk szabadságunkat. Máj. 16-ika után nem tisztáztatott eléggé a helyzet, igy tehát junius 9-ke után kell tisztáztatnia.“ Más gambettista lapok conflictust emlegetnek és az egyik azt jelenti, hogy Gamoetta lemond az elnökségről és mint a bal párt vezére fog föllépni. A „Paix“, Grévy lapja, szerencsét kivan a senatusnak. A „Napoleon,“ Jeromos herczeg közlönye, inti a senatorokat és Grévyt, hogy mondják el: „Morituri te salutant.“ P á r i 8, jun. 11. Arthur Ránc, Gambetta meghittje, czikket közöl a „Voltaire“-ben, mely nagy föltilnést okoz. Szerinte egyedül Grévy oka a lajstromos szavazás bukásának. Grévy határozottan a lajstromos szavazás ellen nyilatkozott, Proust előtt és befolyást gyakorolt a senatus határozatára; bár hivatalosan semleges maradt. Grévy, miután a köztársaság elnökévé lett, ezt mondotta Herrison képviselőnek : „A köztársaságiak azzal tehetnek legnagyobb szolgálatot a köztársaságnak, ha nyugton maradnak hat évig“, Proust- nak pedig ezt mondotta:'„A lajstromos szavazás az union répub- licaine kezébe fogja adni a képviselöház mandátumainak többségét.“ Az amnestiának Grévy volt legmakacsabb ellensége; ö különféle alkalommal föláldozta Leroyer, Freicinet és Lepére minisztereket. Gambettát azzal vádolják, hogy ö a titkos kormány; tnlajdonképen pedig Grévy gyakorol titkos hatalmat ; Grévy nem kínálta meg tárczával Gambettát, de a jelen viszonyok közt hasztalan kínálta volna meg ; más történt volna azonban, ha elfogadta volna a parliament a lajstromos szavazást. Grévy fél a reformáló képviselöház- tól és attól, hogy a lajstromos szavazás kellemetlen kormáuyelnö- köt fog reá erőszakolni; Grévy magatartásának ez a titka; de téved ; az uj képviselöház reformokat fog követelni. Gambettávai vagy mással, a kit a többség fog kijelölni.“ Tunisban — mint most kitűnik — a franczia kormány politikája igen nagy diadalt aratott. Most már Tunis egészen franczia protectoratus alatt áll. A tunisi bey lemondott a külbatalmak irányában az önálló képviseltetésröl ; ezután öt a ktilkatalruakkal szemben a Tunisbau székelő franczia követ fogja képviselni. Angliában — s nem csupán Írországban — a féniek nagy aggodalmakat okoznak az angol kormánynak. Írország egy részében zavargások vannak ; a távirda sodronyait s az utakat s a hidakat elromboita a nép. Azt állítják, hogy itt az amerikai féniek szítják a tüzet s tervök Iriandnak Angliától való elszakitására irányul. — Angliában pedig a liverpooli városházat a légbe akarták röpíteni. Erre a gonosz tettre két ir ember vállalkozott: M.czke- vitt warrenpointi és Roberts glasgowi lakos. Czéljukra üvegcsövekbe töltött dynamitot használtak. A városháza felé reggel négy órakor közeledtek gyanús mozdulatokkal; két rendőr és egy kocsis figyelemmel kisérte őket; a gonosztevők egy zsákot tettek le a külső lépcsőre és elszaladtak; az egyik rendőr felkapta a zsákot, de hamarjában ledobta az utcza közepére, midőn olyasmit hallott, mint valami kanócz sistergését; a dynamit az utcza közepén fölrobbant és a rázkódás negyven ablakot összetört. A gonosztevőket üldözték és az egyiket rögtön elfogták, a másik pedig a csatornába ugrott, de egy csónakon vizes ruhájáról ismertek rá; mind a kettőnek volt revolvere, ezenkívül olyan Írásokat találtak zsebükben, a melyek arra vallanak, hogy mind a ketten valamely titkos társulat tagjai. Az angol alsóházban ehó 10-én a bulgáriai kérdés jött szóba. Labouchére ily kérdéseket tett: vájjon Oroszország fegy- veat és csapatokat kiild-e Bulgáriába, hogy a fejedelmet az alkotmány megbuktatásánál támogassa; vájjon a kormány megkapta-e az orosz hivatalos lap által közzétett jegyzék megerösitését, mely a bolgárokat felhivja, hogy bizalmat helyezzenek a fejedelembe: vájjon hajlandó-e a kormány az alkotmányhii bolgárokkal tudatni, Folytatása a mellékleten. Lapunk mai számához egy egész iv melléklet van csatolva.
