Eger - hetilap, 1881
1881-06-02 / 22. szám
232 győzve, annak kiépítése iránt törvényjavaslatot fog előterjeszteni. — A ház mind a három miniszteri választ tudomásul vette. A képviselöház május 30-án elintézte a vasutak és csatornák központi telekkönyvezéséröl szóló törvényjavaslatot. Ellenben a polgári házasságról szóló törvényjavaslat s több más tárgy elintézése a jövő országgyűlésre halasztatott. A felsöház is tartott az utóbbi napokban üléseket. Ezeken nehány törvényjavaslat tárgyaltatott s a szentesített uj törvények kihirdettettek. TAECZA. Testvérem ravatalánál. oMj — Koszoruzott pályamű. — A Jelige: „Halhatatlanság!“ ideg tetem fogad — forró szív helyett . . . Lezárt, néma ajkán a halál jege! Boldog válás után mily találkozás! . . . Szememnek, szivemnek, oh jaj, higyek-e?! Kiterítve fekszik . . . E gyász-ravatal Az ö ravatalja, — könyem arra hull; Az árvák siralma mellette zokog . . . Itt áll az ősz anya törve, szótlanul . . . Az a szív nem dobog, — néma azon ajk, Mely szeretettől vert, — szeretetre nyílt? Az az élet hunyt ki, — éltünk öröme? 0 véré fel szivünk mély keserveit?! . . . És hasztalan a köny, hasztalan szavunk, Lelkünk hő érzelme föl nem keltheti?! . . . Szeretet! hatalmad, dijad hát csak ez: Hogy mélyebbre nyílnak szivünk sebei! . . . Elfáradt galamb te, hü emlékezet, Itt kell megpihenned, itt a rom felett; Fényes múltból szállasz derült égen át . . . Pihenj. Ború szállt le, — komor este lett. Oly sötét itt minden, — oly puszta, kopár! Mit hozál, a zöld ág, az is hervad itt! . . . Mi lehettünk volna hát oly boldogok ? Mi éltük át ama szép múlt napjait?! Boldog szülök keblén vidor gyermekek, — Gondtalan örömben oly dus-gazdagok . . . Abban a kis házban, mi világunkban, Oh, a boldogságnak napja mint ragyog! Aranynak, ezüstnek, kincsnek halmaza, Minek is lett volna, hol — csak szerettek?! Csak szerettek forrón, mint az angyalok, Megirigylésére az embereknek. És ütött az óra . . . szárnyakra kelénk; Szülőktől gyermekek világba mentek; Mint sugárit a nap messze ontja szét : Úgy szakadtunk, váltunk, — távol is egyek; Egyek sziveinkben, — egyek szivökben, Honnét ránk minden jó, áldás áradott; 0 maradt csak, gyámul, az agg szülőkkel, Örömet fokozni, űzni bánatot. S S jártuk az életnek tüskés utait; Fel-felsajgott szivünk sok csapás alatt; Küzdés verejtéke, csalódás könye Tanította élni a hü fiakat. Szállott gyorsan a hir, — bajaink hire, Sebző nyíl gyorsabban nem szállhat, nem öl — De szive felfogta . . . Ok, a jó szülők Csak kedvest tudjanak a küzdők felől! Haladtunk. A pályán virág is nyílott, Szivünk is élt egy-egy örömünnepet; Aggódó reménynyel, boldogságunkért, Az áldott szülő-szív nem hiún epedt. Szállott gyorsan a hir, — tavaszt hirdető, Vig dalos madár ha száll oly sebesen! És szivébe röppent. . . onnét zenge ki Hűn, visszhangoztatva ezerszeresen ! És láttam könyeit, — oh, hogy’ titkolá! — Lelkének sebeit, — hogy’ rejtegette! — Láttam a keresztnek utján járni őt, Szenvedni mosolylyal, a bút szeretve. Szenvedések lánya ! szent fájdalmadért Jutalmul a testvér köny eket adott; Oh, hogy megsiratni kellett az élőt! Oh, hogy csak könyeket nyerhet a halott! Nem! — Sziveddel nem hült ki a szeretet; A sir nem föd el, csak porló hamvakat; A lélek kincsei: hit, emlék — örök ! Az ily életnek itt vége nem szakad! Siratunk, — de a köny gyászát enyhíted, Édes hitet hagyva örökül nekünk: Halhatatlanságot hirdet halálod! Közelebb vagyunk az éghez . . . Követünk. Párvy Sándor. Színészet. Szerdán, május 25-én, Dumas Sándor kitűnő színmüve: „A törvénytelen fiú“ adatott. A szerepek a társulat legjobb tagjainak kezeiben lévén, ez által az előadás kerek összhangzó egészet képezett. Csütörtökön Csepreghi 3 felvonásos népszínműve „A piros bugyelláris“ került színre. Nikó Lina (Zsófi) szép dalait a kevés számú közönség is mindannyiszor megtapsolta. Élénk, fesztelen játékával a darabban előforduló sok szép helyet nagyon kiemelte. Gálosi — Kósza Gyurka — „Olyan ember“ daláért nyílt jelenetben is kapott tapsokat. Berényi (Csillag őrmester) s Dálnoki (Török biró) természetes játékukkal sokban járultak az előadás sikeréhez. Tóth Antal, a vén huszárt adta jól s a kisebb szereplők is meglehetősen állták meg helyöket. Szombaton, bérletben, Könczöl Lujza jutalomjátékául, Csíki Gergely 4 felvonásos színmüve: „A proletárok“ kerültek szinre. Először jutalomjátékául, mint legutólsó számunk „Hirfüzér“ rovatában jeleztük: „Pünkösdi királynő,“ népszínmű, volt tervben, melyet színmüvei fölcserélni nagy kár volt, a mennyiben közönséget a színházi hőségbe vonni — még ha oly szép tehetségű művésznő, mint Könczöl Lujza, jutalomjátéka adatik is — most már legfölebb csak operette- vagy népszínművel lehet. A közönség a művésznőt, kit már megjelenésével is élénk tetszésnyilatkozatokkal fogadott, nyílt jelenetekben is többször kitüntető tapsaival, a 8-ik felvonás után pedig háromszor hívta ki. Könczöl Lujza Irént alakitotta még pedig annyi bájjal s routinnal, mely föltétien elismerésünket érdemié ki. Az ö csinos megjelenése, fesztelen, élénk játéka, természetes, szép alakításai vonzók s ezekkel a közönség intelligensebb részét már rég részére nyerte. Szedervári Kamillát Lásziné finom elegánsával alakitotta. Borcsa szakácsnőt előbb Bussay Cl., majd az utolsó felvonásban (Bussay Cl. hirtelen rosszulléte miatt) Nikó Lina, Elzát Sághiné, Tulipánnét Takács Lujza sikerrel adták. A kis Sághi Rózsa Senki Gáspár szerepében kedvesen meglepő elevenséget tanúsított. Peterdi (Darvas Károly), Ferenczi (Zátonyi Bencze) Tóth (Mosolygó) alakításai mi kívánni valót sem hagytak fenn. Dálnoki (Bankó Béni), Berényi (Timót Pál), Beczkói (Tulipán), Dobó (az inas) szerepeikben majd az egyik majd a másikféle bambaságot sikerrel ábrázolták. Az előadás igen jól sikerült. Vasárnap „Boccaccio“ Souppé e kedves zenéjti operetteje került szinre. Peterdiné igen élénk Boccaccio volt, s különösen Nikó Linával (Fiametta) lévő kettősei részesültek nagy tetszésben. Az oroszlánrész azonban mindenesetre Dálnokyt (Lambertucció) illeti, ki élezés röktönzeteivel, melyekben kiváltkép az egri közönség részvétlenségét a színészet iránt, csípős megjegyzésekkel ostorozza, oly nagy tetszést vivott ki magának (különösen a karzat előtt, mely ekkor zsúfolva volt,) hogy mintegy 7—8-szor hívták ki. A többi szereplők eléggé megfeleltek kisebb szerepkörüknek. Közönség csekély számmal. Hétfőn, bérletszünetben, középszámú közönség előtt, Gálosi
