Eger - hetilap, 1881
1881-05-19 / 20. szám
XX. év-folyam. 20. szám. 1881. május 19-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 „ Egy hónapra. — 45 , Egyes szám — 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- aorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- Borhelyért 15 kr fizetendő. Politikai 8 vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (iycenmi nyomda), a szerkesztőség (specziális-utcza, Hanák-ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése, (alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Jelentés: az „Eger“ szerkesztősége által 1881. évre hirdetett dijpályázat eredményéről. A mint már az „Eger“ f. é. 18-ik számában jelentve volt: e lap szerkesztősége által hirdetett pályázat folytán 20 pályamű küldetett be. Ezek közül 16 költemény s 4 beszély. A pályázat iránti felhívás szerint: egy költeményre 5 db. arany s egy tanulságos vig beszélyre szintén 5 db. arany tűzetett ki pályadijul. Volt ugyan egy harmadik pályakérdés is, 10 db. aranynyal, hirdetve, de erre egy munka sem érkezett be. A szerkesztőség, különös tekintettel a nagyszámú pályázó költeményekre, elhatározta, hogy az utóbb említett 10 db. aranyat is ezúttal fogja, és ugyan költeményekért, kiosztani. * * * Ezek elöbocsátása után a következőkben közöljük a pályázat eredményét. Az „Eger“ f. é. 18-ik számában folyószámok szerint jelzett és felsorolt költemények közül, legjobbaknak s így pályanyerteseknek Ítéltettek: a 14., a 8. s az 5. számúak ; a beszélyek közül pedig a 2-ik számú. Ezeken kivül közölhetők: azon költemények, melyek az „Eger“ f. é. 18-ik számában 9. 10. 11. 12. és 13. folyószám alatt vannak fölemlítve; a pályázó beszélyek pedig mind. A koszoruzott pályaművek szerzőit a következő, kivonatosan közölt okmány tünteti fel: „Jegyzőkönyv. — 1. Az „Eger“ szerkesztője bemutatja azon pályamüveket, jeligés levélkéikkel együtt, melyek a nevezett lap szerkesztősége által hirdetett pályázat folytán beérkeztek ; bemutatta azon sorban, melyben az „Eger“ 1881. évi 18-ik számában elötüntetve voltak. A jeligés levelek megtekintetvéu, eredeti lepecsételt és sértetlen állapotukban találtattak. —- 2. Nevezett szerkesztő jelenti, hogy a pályázó költemények közül a 14., 8. és 5. számúak. a pályázó beszélyek közül pedig a 2-ik számú, találtattak jutalomra méltóknak és ugyan 5-5 darab aranynyal dijazan- dóknak. Az itt említett négy mü jeligés levélkéi erre általunk az iménti sorrendben felbontatván, a koszoruzott pályamunkák szerzőiül a kővetkezők tűntek ki: a) A 14. számú, „Ne várjatok“ czimü, „Le véletlen fán is dalol stb.“ jeligéjű költemény szerzője: Kapácsy Dezső. b) A 8. számú, „Tavaszi u t“ czimü, „Anyámnak“ jeligéjű költemény szerzője : dr. P á r v y Sándor. c) Az 5. számú, „Testvérem ravatalánál“ czimü, „Halhatatlanság“ jeligéjű költemény szerzője: dr. P á r v y Sándor. d) A 2. számú, „Sok baj semmiért" czimü, „Mindig saját szemeddel láss“ jeligéjű beszély szerzője: Ries Hermin Kassán. Kelt Egerben, stb.“ (Következnek az aláírások.) * * * A pályadijak e napokban fognak a nyerteseknek átszolgáltatni. * % * Ezek, közlése mellett megjegyezzük, hogy a pályadíjnyertes müveken kivül a többieknek szerzői, müveiket f. é. Julius 1-éig szerkesztőségünktől visszavehetik ; illetőleg a fentebb érintett közölhető müvek szerzői a közlésbe való beleegyezés iránt nyilatkozhatnak. Az említett határidő lejártával azon pályamunkák, melyek- iránt szerzőik addig egyik módon sem intézkednek, a jeligés levélkékkel együtt el fognak égettetni. Eger, 1881. évi május 16. A szerkesztőség. ? Kr £ Rudolf és Stefánia ő Fenségeik első budapesti látogatásuk w % w H alkalmából, 1881. május 18-án. V _sy> Örö mnapokat ül a nemzet! Legalkotmányosabb királyának nagyreményű íia, kit a gondviselés majdanra a „legelső magyar embernek,“ Magyar- ország királyának szemelt ki, a ki egykor hivatva lesz sok nagy elődjének dicsőségtől ragyogó trónját elfoglalni s szent István koronáját viselni: legutóbb Isten szine és a monarchia népeinek képviselői előtt váltotta az örök hűség szavait bájos menyasszonyával. Stefánia herczegnővel. Ekkép Stefánia, — kit Budapesten született felséges anyja és boldogult nagyatyja József főherczeg nádor után, — mely utóbbinak nevét aranybetükkel örökítette meg hazánk diója, — eddig is magunkénak szoktunk volt tekinteni : most már teljesen és mindenkorra a mienk lett. Hogy az ország e fölötti öröme teljes legyen, elhatározta a fenséges pár nemzetünk iránti szeretetét kétségbe vonhatlan alakban az által is kitüntetni, hogy egybekelésüknek mindjárt első napjaiban sietnek körünkbe, hogy a nemzet őszinte üdvkivánatait közvetlenül vehessék és újból fogadhassák a szeretet és ragaszkodás azon magasztos nyil- vánulásait, melyekkel a kir. trón s hozzá tartozói iránt a magyar nemzet szüntelen viseltetik. A nemzet öröme már is határtalanná vált, mert tudor mására jöttek azon keresetlen, de ép azért őszinte és egy boldog jövő biztos zálogát képező szavak, melyekkel Rudolf trónörökös ő Fensége a magyar országgyűlés küldöttségének üdvkivánatait viszonozta: „Feleségem ép o 1 y j ó magyar lesz, mint a milyen hű és jó magyar vagyok é n.u Valóban a királyfi kedvesebb meglepetésben nem részesíthette volna a nemzetet! Ezredéves történetünk minden lapja egy-egy tanú arra, hogy a nemzet minden esélyek között hü ragaszkodással viseltetett a trón iránt, hogy örült örömén és résztvett fájdalmában, s hogy a trón mindenkor bizhatott „az ősi erényben“ még akkor is, ha a nemzet méltatlanul félreismertetett, vagy királyának szeretetét elveszteni látszott. Elmulaszthatná-e örömének nyilvánítását most, midőn azon király fia mutatja be fenséges nejét a nemzetnek, a mely- király legfőbb törekvése az. hogy a jogara körül csoporto
