Eger - hetilap, 1881
1881-05-19 / 20. szám
202 suló nemzetek kölcsönös szeretetben és egyetértésben boldogok és szerencsések legyenek, — ki népei örömén és boldogságán erejének teljes megfeszítésével, lankadást nem ismerő kitartással és szakadatlanéi fáradozik, ki az alkotmányos jogok és intézményeknek sértetlen érvényesülését minden tette által előmozdítani igyekszik! A nemzet félre nem ismerhető módon igyekszik királya és a trónörökös pár iránti őszinte ragaszkodását és háláját kitüntetni; mert nem ok nélkül tartja magát a v i- lág legloyálisabb népének. Az ország minden részéből sietnek hazánkfiai az ország szive felé Budapestre, hogy jelen legyenek a fenséges pár fogadtatásánál és hogy ott közvetlenül tanúságot tegyenek arról, miszerint a magyar nép hűsége és szeretete a kir. trón iránt kifogyhatatlan; — hadd lássa a fenséges pár, hogy körünkben mindig a legkedvesebb otthonra, a legszivélyesebb fogadtatásra talál; hadd lássa, hogy azon esetben is, midőn netalán a veszélyek fekete felhői tornyosulnának az ország határain, a nemzet, mint egy ember, a trón és haza veszélyeztetett érdekeinek védelmére kelni, és ha kell, vért ontani is mindig kész. Meg vagyunk győződve, hogy nemzetünk rokonszen- vének ezen alkalomból történő ily magasztos nyilvánulása igen kedves hatással lesz a fönséges párra ; mert ő Fenségeik tapasztalván e ragaszkodás őszinteségét és nagyságát, valószínűleg el fogják magukat hazánk gyakortaibb meglátogatására határozni. — Vajha körünkben állandóan maradnának !! De nemcsak a főváros ünnepel, mert örömnapja ez az egész országnak. Népünk millióinak imája száll fel az egek Urához, áldást esdve a két fiatal nemes szív egyesülésére, és kérve, hogy a Mindenható teljes boldogsággal ajándékozza meg mindkettőjüket! Legyenek üdvözölve hazánkban ! ,ri/. Nehány szó a hevesmegyei utak ügyében. Folyó évi april hó 26-án Egerben tartott megyebizot'sági rendkívüli közgyűlés határozata, — Vavrik Béla törvényszéki elnök és njegyebizottsági tag urnák ezen gyűlésen igen szép szónoki tehetséggel és érvekben gazdag előadása szerint is, — a megye reputatió- jának igen ártott. A megye két évig egy nagy fontosságú ügyben egy önmaga elé kitűzött czél felé fokozatosan haladt, tetemes költséggel járó számításokat és terveket készíttetett kiküldöttei által, s a megnevezett határnapig tett minden intézkedéseket határozatával sanctionált, s midőn az utolsó cselekmény, a kölcsön-összeg megszavazása, által a czél elérésére az eszközöket kellett volna megadni, — akkor a két évig többek részéről önfeláldozás és dicséretes szorgalommal készített és összeállított munkát egy határozatával romba dönti. De más oldalról nem emelte a megyei élet iránt az elkerülhetetlen és szükséges közbizalmat azon körülmény sem, hogy a tanácskozás menete az 1840-es évek alatt tartott zajos gyűlésekre emlékeztetett. A múlt évben a belügyministenum által összehívott „országos közigazgatási tanácskozás“ igen sok tagja azon nézetének adott kifejezést, bogy a megyei gyűlésekkel éppen a tagok nagy számánál fogva helyesen és czélszerüen kormányozni nem lehet, — azokban, kik igy nyilatkoztak, bizonyosan az april 26-iki gyűléshez hasonló jelenetek érlelték meg az ily fajta meggyőződést. A megyei önkormányzatot fenn és meg kívánnám tartani a megye lakosainak, legalább a megye igazgatásához való hozzájárulással, de minden esetre módokról gondoskodva, hogy az április 26-iki gyűléshez hasonló esetek ne ismétlődjenek, habár okok szülték is azt. Első sorban az okokat kívánnám elhárítani az által, hogy teremtetnék egy oly megyei közlöny,*) melyben a megyei élet *) Ily közlöny létesítése nagyon költséges és teljesen fölösleges volna. Azért fölösleges, mivel a megye székhelyén megjelenő „Eger" lap úgy is nyitva áll a megyei érdekek tárgyilagos és pártatlan fejtegetésére; csakhogy mái- valahára vegyék igénybe az érdekeltek nagyobb mérvben e lap hasábjait az említett őzéiből! mozzanatai részletesen a megyebizottsági tagok és a megyei közönség tudomására jussanak, hogy igy kiki tiszta fogalmat szerezhessen magának azon tárgyról, mely felett Ítéletet, illetve véleményt mondani van hivatva, — nem úgy mint a többször említett gyűlés tárgyát képezett poroszló-tiszafüredi ártéri töltés és hidakkal volt a közönség. Ezeknél csak akkor ébredt fel aléltságából, midőn egy nagy kölcsönfelvétel megszavazásával állott szemben, de arról, hogy tulajdonképpen mi czélból és módozatok mellett kívántatik e nagymérvű összeg, nemhogy a megye közönsége, de merem mondani, hogy a bizottsági tagok igeu nagy része sem birt tiszta fogalommal mind addig, mig a marczius 23-iki gyűlésen Németh Albert képviselő ur indítványára ezen ügyre vonatkozó összes okmányok lenyomatása el nem határoztatok, 8 ezek az alispán által minden egyes megyebizottsági tagnak meg nem küldettek. — Ekkor győződtünk meg arról, hogy a kiépíttetni szándékolt utak és hidak nagy lendületet adnának ugyan a megye forgalmának, hasznos és szükséges lenne annak kiépítése számtalan előnyeinél fogva, a tiszavidék egy részének pedig határozottan egyik legfontosabb életkérdése oldatott volna meg általa, — s ezen hasznos előnyöket senki sem irigyelte volna, ha annak a tervezett módon való keresztülvitele a megye igen nagy részének érdekébe nem ütközik, — de mert abba ütközött, a tervezett módon való létesítésbe bele nem egyezhetett a többség. Hogy a tiszavidék lakosai egy részének a jelzett utak és hidak kiépítésére való aspiratiójok nagyon jogos, azt kétségbe vonni nem lehet. Hiszen a megye minden más vidékén a hogy úgy, és akkor a mikor, néha rövidebb, néha hosszabb idöközönkint csak lehet terhet szállítani, a személyszállítás pedig fennakadást nem szenved; mig a tiszántúliaknál oly nyomorúságos állapot létezik az év igen nagy részében, hogy ez még áldozattal sem lehetséges, az anyagi gyarapodást előmozdító forgalom pedig azt mondhatni hogy nem is létezik; ily állapotokon ki az, a ki segíteni nem kívánna? Azonban azon mód, melylyel jogos kívánságuk, t. i. út és kidjaik kiépítése, czéloztatott, olyan volt, hogy az a megye többi lakosainak érdekébe ütközvén, csak azok megkárosításával lett volna keresztül vihető. Ekkép a bizottsági tagok két táborra oszlottak; mindegyik része úgyszólván görcsösen ragaszkodott saját érdekéhez; ezen kö- rülméuy okozta a zajos gyűlést, s tagjaiban egész az ingerültségig fokozódott érdeklődést, s annak következtében a tolerantia hiányát. Hogy a poroszló-tiszafüredi vonalon kiépiteni szándékolt út és ártéri-hid ajánlott módozata már alapjában magában hordozta az érdek-összeütközést, csak azon egyetlen körülményre utalok; melyet Rády Endre megyebizottsági tag ur is a gyűlésben hangsúlyozott; t. i. hogy a megyei közmunkaerö '/4-ed része évenkint önkénytesen megváltatik, az ezek után felmaradt közmunkaerőnek megváltása következőleg elrendeltetett, s mindezen befolyandó pénzek az említett építkezésekre lettek volna fordítandók, tehát a megye összes közmunkaerejének 5/g-ad része, — mig a többi 3/8-ad maradt voina a megye 3/4-ed részének utjai kiépítésére és a meglevő utaknak fentartására. Nem hagyhatom még emlités nélkül a tiszai bid építését. Az mondatott, hogy ezen hid fontossága el van ismerve a kormány által katonai szempontból; ha el van ismerve, járuljon hozzá, még pedig a közös kormány, mert ha egységes a hadsereg, egységesnek kell lenni a hadászati eszközöknek is. Tudjuk, bogy a megyének egyik igen jelentékeny és vagyonos vidéke használhatatlan közlekedési eszközeinek és azon körülménynek daczára, hogy a Tisza eme féktelen elem által elválasztva van tölünk, rniudig gyermeki ragaszkodással volt e megyéhez; de érezzük azt is, hogy a megye legnagyobb része, ha nem is annyira mint a tiszántúliak, híjával van a minden időben járható utaknak. Mi tehát a teendő utainkkal ? A feltett kérdésre, nem lehet más felelet mint az, hogy építsük ki azokat mentol előbb, mert minden mulasztott nap anyagi és szellemi veszteségünkkel jár. Hogy érdeksolidaritást teremtsünk, és ennek következtében mint egy ember álljunk ez ügyben, s hogy kiküszöböltessék a legkisebb érdeksérelem is : a megye küldjön ki kebeléből egy küldöttséget; állapítsa az meg, mennyi útja van a megyének készületien állapotban, mibe kerülne azok kiépítése; mutassa ki külön, mennyibe kerülne legalább azon vonalak kiépítése, melyekhez a megyebeli községek vidékenkint könnyen hozzá férhetnek, — s ennek alapján vegyen fel a megye annyi kölcsönt, hogy legalább ez utóbbi utakat 2 év alatt árlejtés utján kiépíthesse. Mondja ki a megye az összes közmunkaerö köteles megváltását; ügyeltessen fel közegei által szigorúan, hogy a közmunkaerö a valóságnak aiegfelelöleg irattassék össze; a kormánytól eszközöljön ki és állíttasson fel a nagyobb forgalom által használt utakon vám- szedési jogot; vegye meg a tiszai révjogot, hogy az is jövedel-
