Eger - hetilap, 1881

1881-05-12 / 19. szám

191

kodó család összes tagjai és a nászvendégek búcsút vettek s a belga királyi család visszavonult a Lipót-traktusban berendezett lakosztályba. —

Bécs, május 10. Rudolf trónörökös és Stefánia her- czegnö esküvője, ma délei előtt 11 órakor, az augusti- nusok templomában ment végbe, tündéri fénynyel és pompával. Schwarzenberg bibornok az uj párhoz rövid beszédet intézett ; erre következett a kölcsönös „igen“ ; mely után harangzúgás és katonai üdvlövések közt történt a gyürüváltás. Az ünnepélyes „Te Deum“ után az ifjú házaspár s a felségek visszatértek a váriakba.

A trónörökös-pár még ma Lasenburgba költözött; honuét e hó 17-én Budapestre indul.

Az egri ügyvédi kamara 1881. évi april 3-ki közgyűlésének felirata az igazságügyministerhez.

(Vége.)

Tiltakoznunk kell végre a közjegyzők hatásköre czélba vett tágítása ellen saját érdekünk, az ügyvédi kar érdekében is. — El- vitázbatlan, hogy valamint egyeseknek joguk van tisztességes megélhetésük becsületes eszközeit megvédelmezni, úgy e jog bizonyára megilleti a törvény által elismert testületeket is, s ezek között első sorban az ügyvédi testületet, melynél több taggal biró intelligens testületé nincs az országnak, s melynek tagjai majd a törvényhozás, majd a törvényhatóságok és községek képviseletében, szóval a közügy terén más testület tagjai által alig helyettesíthető áldozatkész szolgálatot tesznek a hazának. — Hogy az ügyvédi testület épen nem követelő, sőt nagyon is türelmes, azt a lefolyt évtized története kellően igazolja; — mert ámbár majd szálankint, csomóstól vonattak is el e testülettől a hatáskör és megélhetés különben sem bőséges eszközei, e fájdalmas és káros operatióra alig jajdúlt fel; azonban azt, legalább mi, az egri ügyvédi kamarához tartozó ügyvédek, nem tűrhetjük el szó nélkül, hogy a mi 5000 tagból álló testületünkhöz képest a 200 taggal biró, amannak csak sarját képező közjegyzői kis testület által egészen illetéktelenül, jogtalanul és a közérdek világos kárára az ügyvédi kar hatásköre megcsorbitta8sék, s e testület egyes tagjait munkájuk után megillető jövedelmek nagy részben elvonattatnak.

Minthogy pedig az ügyvédi és közjegyzői törvények revisiója a törvényhozásnál épen most van az előkészítés stádiumában: időszerűnek látjuk a fennebb jelzett incidens, valamint általában véve az ügyvédi karnak az elviselbetlenségig nyomasztó helyzete indokából az ügyvédi kar érdekében Nagyméltóságodhoz ezen tisztelet- teljes felterjesztéssel járulni, kit szerintünk az ügyvédi kar őszinte jóakarói közé már csak azon okból is számíthatni, mert a jogtudomány magasztos voltát karunk nagyszámú tagja épen Nagyméltóságod jeles előadásából tanúlta ismerni, — ámbár nem hallgathatjuk el fájdalmas sajnálkozásunkat a fölött, hogy az utóbbi napokban tárgyalt illeték- és bélyegtörvény azon, egyedül a fiscalis érdekeket méltató, azonban a helyes igazságszolgáltatás követelményeivel ellentétben lévő valóban különös rendelkezése alkottatott meg, mely szerint ahhoz, hogy valaki bélyeg- és illetékröviditésekért fogsággal bün- tettessék, jogtudományi qualificatió, különösen pedig ügyvédi diploma, illetve ennek alapján ügyvédi jogosúltság kívántatik, és a fölött, hogy a múlt héten alkotott törvénykezési rendtartásban is a közönség roszszúl felfogott érdekeinek ürügye alatt az ügyvédi kar jogszerű igényei mellöztettek.

Tiszteletteljes kéréseink Nagyméltóságodhoz következők :

Az ügyvédi és közjegyzői törvény revisiója alkalmából kérjük, hogy e két testület hatásköre szabatosan elkülönittessék. — A közjegyzőknek a közjegyzői törvény 53. §-ában körülirt hatásköre ellen ezúttal sincs ellenvetésünk. •— Kérnünk kell azonban Nagyméltóságodat, hogy a telekkönyvi ügyekben használt aláírások hitelesítési kényszere általunk fennebb kifejtett okoknál fogva mellőztes- sék és hogy a közjegyzők szintén fennebb előterjesztett okokból kérvények és egyéb ilynemű beadványok szerkesztése és ellenjegyzésétől, szóval felek érdekében kérvényezési jogtól világos törvénynyel eltiltassanak. Ezzel kapcsolatban e tilalmat kiterjeszteni kérjük a tisztviselők, a hivatalok kezelő személyei, s a községi jegyzőkre is, kik a felek érdekébeni kérvényezéssel belekontárkodnak az ö hivatalos körükön kívül eső ügyvédi functióba, s ez iránybani működésűk nem ritkán a felek kárára, többnyire hivatalos teendőik elhanyagolására és mindig az ügyvédi kar jogos érdekei megrövidítésére irányúinak. Kérjük, hogy mindazon esetben, midőn a fél Írni, és kérvényeket szerkezteni önmaga nem képes, és közvetítő segélyére van utalva, e közvetítő más ne lehessen, mint az ily esetekre a törvény által is kijelölt, és feljogosított szakavatott közeg, az ügyvéd, s hogy a hatóságokhoz benyújtott s nem a fél által szerkezteit és irt minden beadvány ügyvédi ellenjegyzéssel látandó el.

Indokolatlan mellöztetésünk, nagy számú sérelmeink, s ezekkel szemben jogos kívánságaink hosszas fejtegetésébe ez alkalommal nem bocsátkozunk, hanem a most elöadattakon kívül már más ízben is előterjesztett azon kéréseinket vagyunk bátor röviden ismételni, hogy az ügyvédi képesítés kellékeinek szigorú, de igazságos megállapítására, a zugirászat kérlelhetlen sujtására, az ügyvédi dijak és díjszabályzatra, a bagateltörvény eltörlésére, a jogtudományt nem perhorreskáló tözsdebiróságokra vonatkozólag törvény- javaslatokat alkotni, s azokat bova-elöbb a törvényhozó testület elé terjeszteni, s egyszersmind a közérdek és helyes igazságszolgáltatás szempontjából is correctnek elismert felüditési elv alapján a bírósági tagok kinvezése körül akként eljárni méltóztassék. hogy a kinevezettek egy bizonyos része a tényleg működő ügyvédek sorából vétessék.

Kelt Egerben, az ügyvédi kamara részéről 1881. évi april hó

3-ik napján tartott közgyűlésből.

Mély tisztelettel : Babies István, elnök. Szokolay Lajos, titkár.

Az „egri általános ipartársulat“ kérvénye a képviselőházhoz az ipar-ügy reformja tárgyában.

(Bemutattatott a képviselöháznak apr. 30-ki ülésében a ház elnöke által.)

Mélyen tisztelt Képviselöház!

Az általános nyomasztó helyzetnél fogva, a melyben az iparos osztály az ipartörvény mielőbbi módosítását várva országszerte sín- lödik, érzé m«gát indíttatva alulírott társulat, úgy saját tagjai, mint az ország összes iparosainak érdekében is, jelen alázatos kérelmével a Mélyen tisztelt Képviselöház elé járulni.

Tudjuk mi, Mélyen tisztelt Képviselöház ! hogy a nemzet minden osztálya nehéz viszonyok között él. Ismerjük különösen a közép birtokos osztálynak szinte kétségbeejtő helyzetét; s vérzik szivünk annak láttára, miként pusztul napról-napra nemzetünk e törzsfája. A midőn tehát saját ügyünk mellett szóllalunk fel, közvetve ezen osztály érdekében is teszünk; mert tudjuk, hogy ha a közép birtokos osztály mellett egy másik erős munkabíró osztály nem áll, hogy a terhek egy részét annak vátlairól levegye és azt viselni se- gélje : az elébbi osztály a nagy állami teher, elemi csapások, szomorú hitel s pénzviszonyaiuk súlya alatt mielőbb összeroskad; és akkor nemcsak azon osztály, de vele a nemzet is, mint m a- gyar nemzet elveszett.

Tudjuk ezt, és tudjuk azt is, hogy azon másik, szintén a nemzet zömét képező osztály, csak az iparos osztály lehet, ha ez annál még siralmasabb helyzetben nem volna; de oly szomorú helyzetben van, hogy maholnap nem a polgári osztályt fogja képezni, hanem a proletárságot.

Bár nem dicsekedett is Magyarország soha sem virágzó iparral, mert a folytonos létért való küzdelem másfelé vette igénybe a nemzetnek mind figyelmét mind munkásságát; s ha be is következett egy-egy r ivid pihenő idő, kevés volt arra, hogy az ipart, a mi más nemzeteknél kedvező viszonyok között is hosszú éveken át mesterségesen előmozdítva fejlődhetett, meghonosíthatta, vagy nálunk csak bölcső korát érhette volna is; kevés annál is inkább, mert nálunk a munka sokáig lealázó volt, nagy részben, mondhatnánk, még ma is az. S minthogy a jó szomszédok, különösen az egy vámterületen élő Ausztria, oly készségesen látták és látják el ma is minden szükséges és nem szükséges czikkel a bőkezű, gavallér. de egyszersmind indolens magyart, nem éreztük szükségét az iparnak.

Ezen és sok más oknál fogva, nálunk ipar oly értelemben, mint más nemzeteknél, nem fejlődhetett, legfeljebb is a kézi mesterség vert némileg gyökeret.

Egyik fő ok, hogy nagy uraink többnyire külföldön laktak és dolgoztattak, de mert a köznép mégis bazai kézműveseknél rendelt és vett, az ipar-üzlet tűrhetően ment, s általa sok család örvendett jólétnek, s nevelt nem egy jeles fiat a hazának. Ezt tehát egy kis jó akarattal virágzóvá lehetett volna tenni ; s ha épen iparos állam nem volnánk is, a földmivelés mellett egy virágzó kézműipar elég biztosítékot adna a nemzetnek a megélhetésre.

Azonban, mint más téren is, századok malasztását egyszerre akarván helyre hozni, ipart is egyszerre akartunk teremteni; s in*