Eger - hetilap, 1881
1881-04-21 / 16. szám
157 A nap délutánján történt meg, legkedvezőbb időjárás mellett, a sz. sírok látogatása. Jámbor ajtatoskodók egész serege járt-kelt templomból-templomba, leróni háláját az iránt, ki értők szenvedett, meghalt s nekik örök üdvöt biztosított. A sz. siroa a templomokban igen díszesen, az ünnepélyhez illően voltak elkészítve. A fötemplomi a legegyszerűbb és mégis a legszebb volt. A hit, remény és szeretet oltárának környéke virágos kertet képezett, a levelek üde zöldje, tarkítva a szépen nyíló virágok különféle színeivel, igen kedves képet nyújtott, melyet a számos égő gyertya magasztossá egészített ki. — Nem kisebb diszszel volt az angol kisasszonyok és czisterczieké kiállítva ; mindkettőnél pompázott a nyíló virágok, a tavasz e kedves gyermekeinek, egész serege. — Ugyancsak fényes kiállítás által tűntek ki az irgalmas, minorita, servita és ferenez-rendüek templomában felállított sz. sírok. Kivált a minorita atyáké sokkal díszesebb volt ez idén, mint egyébkor. Az irgalmas nénikék temploma, hol a szent sir egyike szokott lenni a legszebbeknek, javíttatván, csukva volt. Nagyszombaton, a reggeli ajtatosságot főt. Pánty Endre apát-kanonok úr nagy segédlettel és a hivök nagy részvéte mellet tartotta. Az nap délutánján ünnepeltetett Megváltónk dicsöségteljes íöltámadása, a keresztény vallás legfönségesebb mozzanata. Templomaink nagyobb számánál fogva, különböző időkben tartatott ez ünnepély; itt ez alkalommal csak a főtemplomnak esti 6 órakor tartott ünnepélyére akarunk szorítkozni. Már egy jó órával a kitűzött idő előtt kezde gyülekezni polgárságunk minden osztályából a jámbor hivek sokasága s rövid idő alatt betölté a szentegyház összes elfoglalható helyeit. Rövideden 6 óra után megzendült a sz. sírnál az „Exsurge!“ s néhány zsoltár eléneklése után, az ünnepélyt vezető kegyelmes föpásztorunk által intonáltatott a: „Föltámadt Krisztus e napon.“ Mire az összegyűlt hivek egy lélekkel s örömtől dagadó kebellel folytatták: „Alleluja, hála legyen az Istennek!“ Ezzel megindult a körmenet, mely a főtemplom lépcsőjéről tekintve valóban impozáns látványt nyújtott. Az egyházi lobogók, tarkítva a különböző ezéhek zászlóival, a több mint ötezernyi jelenlevő által énekelt szent zsolozsma, e körmenetet valódi diadalmenetté tették. A lyceum-tért és a templomot megkerülve a menet, a hálaének elzengése mellett, a templomba tért vissza, hol áldás adatván a jelenlevőkre, az ajtatosság véget ért. Húsvét vasárnapja gyönyörű veröfényes hajnallal köszöntött be, mintha a természet is ünnepelni kívánta volna e nagy napot. A hivök seregesen tódultak az Isten házába s főleg a főtemplom volt ajtatoskodókkal zsúfolásig megtöltve. Mise előtt érsek ö excel- lentiája mondott egy kitűnő beszédet. 0 excja, a múlt húsvéti beszédével összefüggésben, ez alkalommal is a keresztény szeretetröl szólott. Mint kijelenté, szándéka a keresztény szeretet müveit, tevékenységét a századok folyamán, korszakonkint, részletekre osztva feltüntetni. Most az apostolok korát vette fel, fejtegetései végén meggyözöleg mutatott rá, hogy a társadalom jelen bajait is csak a kér. szeretet orvosolhatja. Magyarázzuk meg a kér. szeretet titkát, — mondá körülbelül — az anyag uralma alatt sinlödö világ férfiainak. kik vakbuzgó bámulói azon haladásnak és polgárosodásnak, mely csak a gépek körül forog; mely nem ismer más erőt, mint a gőzt; más indokot, mint az aranyat; más feladatot, mint a termények szaporítását; más czélt, mint az élvezetet. Hogy az emberiségnek magasb czélja is lehet, arra nem gondol. Pedig a mily mértékben szaporodnak a termények, keres kielégítést az egyesek anyagi érdeke: ép oly mérvben növekszik a nyomor, a szegénység. Minden tisztán látó előtt világos, hogy a társadalom visszás irányban halad. A társadalom hajója, mely oly gyorsan iramlik tova az anyagi érdekek szellőjének irányában, ép oly szirtnek rohan, melyen biztos vesztét találja. Egy részről a gazdagság összehalmozása, a gyors forgalom eredménye az ipar- és kereskedésben, oly irány felé törekszik, mely egyesek javára mások verítékét és életét zsákmányolja ki; másrészről e törekvés ellensúlyát keresi az egyenlőség eszméjében, mely különböző rendszerek keretében majd nyíltan, majd titkon a tulajdonjog ellen tör, s melyhez százezrek csatlakoznak s készek támogatni a felforgató törekvéseket, mihelyt a körülmények kedvező alakulása lehetővé teszi a kísérletet. Mi békitheti ki ez elemeket az élettel, mely már terhűkre van ; a társadalommal, melytől utálattal s gyűlölettel fordulnak el ? Mi előzheti meg az iszonyú párbajt, melyre Európa népei, a cultura vívmányainak daczára, annyira fegyverkeznek? mi a pusztulásnak indult társadalom végvonaglását ? Mi más, mint Krisztus szeretete, mely az ó világban egyszer már megujitá a föld szinét, mely a testvériséget hirdetve, lerontja a válaszfalat* melyet a gőg, az önzés, az irgalmasság, részvét, jótékonyság stb. ellen emelt; mely kevélység nélkül leereszkedő, és szemrehányás nélkül enyhít; mely nem merül ki számokban, nem önti ki jótékonyságát számításokban, nem tekinti a jótéteményt pénzbetéteinek, árnak, melyért magának a világ tapsait, a nagyok kitüntető dicséretét, elismerését, szerezze meg; de mely mérték nélkül szórja jótéteményét, oda adja mindenét, s végre önmagát is. A keresztény szeretet a legparancsolóbb kötelesség, a legszentebb erény. A megjelent s a sziveikben a remek szónoklat ereje által felmagasztosult hivek őszinte örömmel vették főpásztoruknak ama kegyes Ígéretét, hogy ezen sz. beszéddel a felvett tárgyat ki nem merítvén, azt más legközelebbi alkalommal tovább folytatni fogja. A sz. misét, melynek végén a hivek nagy áldásban részesültek, ugyancsak érsekünk igen fényes segédlettel mondotta. A zenekar Kirmps remek miséjét játszotta. Húsvét hétfőjén a nagyszámmal megjelent hivek előtt a sz. mise áldozat méltóságos Lengyel Miklós czimzetes püspök s nagyprépost ur által lön bemutatva, a zenekar pedip Kempfter miséjét játszotta. E nap s a reá következő kedd az öntözködés és a piros tojások ünnepe volt. Elsején a finem, másodikén pedig a nőnem élt e tekintetbeni ösjogaival. Apró gyermekek nagy üvegcsékkel felszerelve járták be a várost, hogy ösmeröseiken az öntözködési szertartást elvégezzék; s mig a belvárosban az eau de colonne, a hóstyákon az üde tiszta forrás-viz járta, s mig ott egy nehány csöp elég volt az üvegből, itt egy veder sem kottyant meg. Sajnálni lehet azonban azt, hogy ezen régi szokással járó más jó szokástól, t. i. a valódi piros tojások osztogatásától a közönség eltért, s azokat pazarfénynyel kiállított czukor-tojásokkal pótolni igyekszik, magának az által csak haszontalan kiadást okozván. Pedig azok a régi tojások éppen úgy megfelelnek a czélnak, mint a drága, de ugyancsak olvadékony és törékeny újak. A Kossuth-Görgei ügyben. Klapka tábornok a Kossuth-Görgei ügyről. (A „Correspondance de Pesth“-böl.) II. A hadsereg újra megkezdett? operáczióit. Görgey a maga hadtestével a felső Tiszavidékre vonult; Aulich a második, én magam pedig az első hadtesttel Török-Szent-Miklósnak tartottunk, hogy ott Damjanichcsal egyesülvén, a Tisza jobb partjára át- | keljünk. A mikor én Török-Szent-Miklósra értem, Damjanich épen akkor vivta ki szolnoki fényes győzelmét. De nem lévén szándékunk, hogy operatioinkat az osztrákok kezében levő vasút mentén folytassuk, a Damjanich hadteste is visszavonatott a balpartra, és Szolnokon csak csekély figyelő haderőt hagyva hátra, mi valamennyien Czibakházán egyesültünk. Vetter tábornok, ki már az előtt Dembinsky helyébe főparancsnokká lett kinevezve, főhadiszállásával ekkor szintén Czibakházán tartózkodott. Felhagyván a kísérlettel, hogy Czibakházán át az osztrák fősereg jobb szárnya ellen operáljunk, az ellenség állásáról és dispositioiról nyert híreink következtében a haditanács elhatározta a gyors visszatérést Füredre, és azt, hogy Görgeivel egyetemben a pest-miskolezi út mentén támadásba menjünk át. Ugyancsak Czibakházán értesített bennünket Kossuth, — ki azért jött volt oda, hogy velünk a hadműveletek fölött tanácskozzék, — a Bécs- ben márczius 4-ikén kiadott, vagy jobban mondva: octroyált alkotmányról, mely a magyar közjog és a magyar alkotmány megsemmisítésével az összmonarchiában életbe volt léptetendő. Kossuth ez alkalommal megérintette azon kérdést is, vájjon nem volna-e helyén ezen Magyarország megsemmisítését proklamáló manifestum ellen a magyar országgyűlés részéről megfelelő ellennyilatkozattal föllépni.