Eger - hetilap, 1881
1881-04-21 / 16. szám
158 Magától értetődik, hogy ama hangulatnál fogva, melyet bennünk a bécsi márcziusi törvények keltének, mi mindnyájan az ellennyilatkozat kibocsátása mellett voltunk, keveset törődve annak módozataival. Nemsokára ezután átmentünk a Tiszán és Görgeivel egyesülten a tápió-bicskei és hatvani ütközetek után megvertük az osztrákokat az isaszegi csatában. Az isaszegi nap Magyarország sorsának a legkedvezőbb fordulatot adta volna, ha a hadvezér dispositioi másképen hangzának vala. Ha Gáspár tábornok, a ki az egész csata alatt tétlenül maradt, a kellő pillanatban harczba lép, az osztrák hadsereg menthetetlenül és végképen el van veszve. Gáspár hadteste, több mint 80 ágyúval és nagyszámú lovassággal bírván, a legerősebb volt az egész hadseregben. Ha Görgei Gáspárnak oly parancsot ad, hogy az isaszegi ágyudörgések hallatára egész erejével actioba lépjen, úgy april 6-ikának éjjelén az osztrák hadseregnek már csak szétvert töredékei jöhettek volna Pestre. Ekkor lett volna a győzelem teljesnek mondható. — Az osztrákoknak ellenállása Magyarországban az esetben lehetetlenné válván, Görgei benső óhaja szerint ekkor megkezdhette volna a békealkudozásokat Bécscsel. A katasztrófa által Bécsben okozandott ijedség az ottani államférfiakat engedékenyebbé tette volna, és mily szerencse lett volna mindkét országra nézve, ha a kiegyezés már akkor — és nem 18 évvel későbben — jön létre. Az april 7-ike után való napon Kossuth is beállított Görgeinek gödöllői főhadiszállására. Az ott történteket Kossuth iratai és_ Görgei utolsó védekező levele más meg másképen adják elő. És minthogy mindegyikök reám hivatkozik, a következőket közölhetem ezen dolog felől. Kossuth már reggel érkezett Gödöllőre, a mikor én hadtestemmel még Isaszegröl Kerepes felé nyomultam. Kossuthnak tehát még az én megérkezésem előtt volt egy találkozása Gödöllőn, a melynek eredményéről sem az egyik, sem a másik engem nem értesített. Néhány óra múlva a hadtestparancsnokok valamennyien ösz- szegyültünk a kastélynak egy termében, hogy Kossuthtal és Görgeivel a további műveletek tervét megbeszéljük. Ezen értekezlet után Kossuth előttünk ugyanoly értelemben nyilatkozott, mint Czibakházán. Görgei hallgatva félreállott, mi többiek pedig nem elleneztük Kossuth nézetét, mert én a magam részéröl legalább egy függetlenségi nyilatkozat kibocsátásában semmi olyan veszélyt az országra nem láttam, a mely bennünket már akkor amúgy is nem fenyegetett volna. És ha Görgei a maga legutóbbi iratában azt állítja, hogy ö Kossuthnak ezen nézetei ellen határozottan óvást emelt, úgy ez csak azon első beszélgetésük alkalmával történhetett, a melynél rajtuk kivííl más jelen nem volt. Csakhogy akkor nem igen értem, miért nem nyilatkozott ugyanoly nyíltsággal és határozottsággal a mi jelenlétünkben is Kossuth szándéka ellen ; ha ezt tette volna, meglehet, hogy a dolog alapos megbeszélése után nézeteinket mi is megváltoztatjuk és mint a hadsereg képviselői egyhangúlag ezen actus ellen nyilatkozunk; mig hallgatása természetesen azt a hitet ébresztette bennünk, hogy ö Kossuthtal már előbb megegyezett. Védekező iratában minden későbbi bajunkat ezen elhamarkodott és felesleges függetlenségi nyilatkozatnak tulajdonítja. Én nem osztozhatom ezen nézetében, még kevésbbé pedig azon felfogásban, hogy ezen nyilatkozat az orosz invázió előtt az ország kapuit megnyitotta: mert már jóval a függetlenségi nyilatkozat kibocsátása előtt orosz hadoszlopok átlépték volt a magyar határt, egyesülvén Erdélyben az osztrák hadsereggel; az intervenczió tehát ekkor már befejezett tény volt, és a mi csapataink már oly időben barczoltak az oroszok ellen, a midőn még, Görgey véleménye szerint, Ferdinánd magyar alkotmányos királyért és a magyar alkotmányért küzdöttünk. Akár azon jogi alapon állottunk volna meg, melyet Görgey a legalkalmasabbnak talált arra, hogy később ismét egy békealkudozásra lépjünk, akár — a mint tényleg történt — függetlenségünket nyilatkoztatjuk vala ki: mindez a dolog állásán már nem változtatott volna. Szt.-Pétervárott és Bécsben már létre jött volt akkor a megegyezés az iránt, hogy Magyarországot leverjék, minden mozgalmat, mely a szabadság érdekében a jövendőben keletkezendett, már előre is elfojtsák és rajtunk Lengyelország példáját ismételjék. Ezen programm keresztülvitelén már csak a mi legszívósabb fegyveri védelmünk változtathatott. Magyarország csak úgy lett volna megmenthető, ha mi képesek lettünk volna a támadó seregek egyikét Magyarországból kiszorítani, másikát pedig annyira kimeríteni, hogy ne érezzen magában annyi erőt a hadjárat folytatására. Ezen czél elérésének első feltétele azonban hadvezéreink egyetértése és kölcsönös bizalma vala. Ezen gödöllői megbeszélés óta ezen ügy a hadsereg körében épen nem, vagy csak igen keveset lett megbeszélve. Csak kevés hadosztály-dandár- parancsnoknak és egyéb tisztnek volt sejtelme arról, hogy mi körül forogtak a gödöllői tárgyalások. A mi pedig a parancsnokokat illeti, ezek valóban nem rartották szükségesnek, hogy csapataikat politikai kérdésekkel foglalkoztassák. Tudta mindenki, hogy Magyarország szabadságáért és függetlenségéért harczol, és ez elegendő volt arra, hogy a katonákat a legvégső erömegfeszitésre lelkesítse. * * * Kossuthnak Debreczenbe való visszatérte után a hadmiveletek újra felvétettek. Aulich hadtestének Kmetty hadosztályával az volt a feladata, hogy az osztrák fősereget Pest előtt sakkban tartsa és szakadatlan kémszemlék által a többi hadtest elvonulása iránt csalódásban tartsa. A többi három hadtestnek — az elsőnek, harmadiknak és hetediknek — Váczon és Léván át kellett elörenyomulniok, hogy Komáromot fölszabadítván, az osztrák hadsereget összeköttetéseinek fenyegetése által a főváros feladására és az országból való visszavonulásra kényszerítsék. Ezen Komárom felé való vonulás folyamán vivatott a váczi véres csata és april 19-én a nagysarlói győzelem. Ezen utóbbi csata előtt való napon érkezett volt Bogda- novits képviselő, Kossuth követe. Görgey főhadiszállására, magával hozván egy hivatalos közleményt a hadsereg fővezéréhez, mely szerint az országgyűlés april 14-én tartott ünnepélyes ülésében az ország függetlenségét kikiáltotta. E hir különféle benyomásokat idézett elő a hadseregben ; a Damjanich vezénylete alatt álló l-ső és az általam vezényelt 3-ik hadtestben e hir jó fogadtatásra talált, mig a hetedik — az előtt Görgey-féle — hadtest tisztjeinek körében erős bírálat alá vétetett. Különösen Görgey főhadiszállásán kíméletlenül elitélték az országgyűlést és a kormányt. Én e napon épen Görgey főhadiszállásán Léván tartózkodtam és igen jól emlékszem, az ebéd alatt e tárgyban folytatott különféle beszélgetésekre, külö nősen pedig Damjanich tábornok kissé brutális nyilatkozataira. Ez utóbbi ugyanis Czibakháza óta és mióta Görgeyvel bensőbb érintkezésbe jött, nézeteit teljesen megváltoztatta, azokhoz csatlakozván, a kik szükségesnek tartották a debreczeni kormányt mentül többet szidalmazni. így ez alkalommal is oly érzékenyen sértette meg a kormány küldöttét, hogy ez utóbbi nemsokára ezután könnyes szemekkel oda nyilatkozott előttem, hogy ö Magyarország számára már csak szerencsétlenséget és balsorsot, de semmi esetre mentést nem várhat. Komárom rövid idő múlva fölszabadittatván, mi bevonultunk a várba, és elűztük az osztrákokat april 26-án a Duna jobb partjáról. Az áprilisi hadjárat be volt fejezve. Az osztrákoknak utolsó osztályai a határ felé vonultak vissza; igy hát elérkezett volt az idő a további hadműveletek megállapítására. Ekkor történt Gőrgey- nek azon, a hadsereghez intézett kiáltványának kibocsátása, a melyben a katonákat további kitartásra lelkesítvén, a hadsereget a szabadság tökéletes kiküzdéseért vívandó nehéz és véres harczokkal biztatta. Semmi kétség, hogy Görgey ezen időben, mint minden más hazafi, az országnak minden áron való megvédését tekintette legfőbb feladatúi. Hadügyministerré neveztetvén ki, nem sietett azonnal Debreczenbe, hanem egyelőre engem küldött oda hadügy- ministeri helyettesként, maga pedig időközben a Buda alá való szerencsétlen vonulást eszközölte. Daczára ezen vár dicsőségteljes elfoglalásának, ezen művelet az okozott nagy időveszteség folytán végzetessé vált ügyünkre nézve. Budavár bevétele és a kormánynak a fővárosba történt visszatérte után Görgey maga vevén át a hadügyministeri tárczát, nekem a Komárom és a Duna jobb partján konczentrált csapatok felett való főparancsnokságot adta át. Debreczenben tartózkodásom alatt úgy találtam, hogy egy része a képviselőknek szintén elégedetlen vala az országgyűlés utolsó határozatával. Én ezt beszélgetés közben Görgeynek elmondtam és ő úgy látszik erre alapította abbeli reményét, hogy a Pesten összegyűlendő országgyűlést rá fogja bírhatni április 14-ki határozatának visszavonására. (Éolyt. köv.) HSZZESFXJZÉIR. — A legszebb tavaszi időnk volt az utólsó hét alatt. Miben nem is volna ugyan semmi rósz, csakhogy- a sár, mely — horren- dum dictu — utczáinkat magától elhagyni sehogysem akarta, a nap száritó ereje következtében porrá válván, a legkisebb szellő legyintésre hatalmas fellegekben emelkedett föl nem csekély örömére a járó-kelő közönségnek. — A szinészeti idény megnyitása Egerben. Lászy Vilmos szinésztársulata körünkben van. E hó 19-én, kedden, tartotta első fölléptét, mely alkalommal bevezetésül a szintársulat összes személyzete Kölcsey Hymnusát („Isten! áldd meg a magyart“) énekelte s folytatásul Dobsa Lajosnak „H u n y a d y L á s z 1 ó“-ját adta elő. Az előadás igen sikerültnek mondható.
