Eger - hetilap, 1881
1881-04-14 / 15. szám
146 A harczi események későbbi folyamában a honvédség és sorezre- dek tisztjei között csakhamar bajtársi viszony keletkezett, mely még bensőbbé lett, midőn Jellasics levetve az álezát és a Dráván átkelve seregével az ország szivébe nyomult. Senki sem kételkedett abban, hogy ezen a bécsi kamarilla által szőtt árulás czélja nem volt kevesebb, mint a magyar alkotmányosság megdöntése. Valamennyi magyar tiszt sietett, hogy a haza ügye mellett nyilatkozzék. A nem magyar tisztek közül, kiknek szabadságában állott a hadsereget elhagyni vagy a magyar alkotmányra felesküdni, egy tekintélyes rész ez utóbbira szánta el magát. Midőn Jellasics Magyarországból kÍ8zorittatott és Bécsből a csapatparancsnokok felszólítást kaptak, hogy tőlünk elszakadjanak, sőt a mi több, hogy egykori harcztársaik ellen fegyvert is fogjanak, ekkor mi is követeltük az összes hadsereg esküjét a magyar alkotmányra. Ezen eskü mindenütt, hol magyar csapatok léteztek, letétetett és e naptól fogva Magyarország nyílt harezban állott Ausztriával. Ezen vaskényszer parancsolta Magyarországra, hogy ezredéves politikai létének és szabadságának megóvására mindent elkövessen azon áruló és igazságtalan támadásokkal szemben, melyeknek ki volt téve. E percz- töl a magyar hadseregben — akár bel- akár külföldi volt a származásuk — kizárólag magyar tisztek léteztek. Világos, hogy ily bonyolódott viszonyok közt nem egy derék tiszt szivében kétely támadt az iránt, vájjon mit parancsol neki a becsület és kötelesség? Ez azonban nem annyira forgott fenn a magyar származású tiszteknél, mint inkább ama számos osztrákoknál és más külföldieknél, kik ez idő szerint a magyar hadseregben szolgáltak és a kik a régi hűséggel a közös monarchia zászlójához ragaszkodtak. A schwecbati csata és Windischgrätz proclamatioja után, mely a magyarokat lázadóknak nyilvánította, csakugyan több tiszt ismét ingadozni kezdvén, elhagyta a magyar hadsereget, hogy visszatérjen régi zászlóihoz. Egynehányuk még Pesten maradt, a midőn mi kénytelenek voltunk a fővárost elhagyni. Ezentúl azonban az összes magyar hadsereg tiszti karának szelleme megbízható volt és a magyar kormány teljes mértékben számíthatott a sereg valamennyi harezosá- nak odaadására és áldozatkészségére. Ilyenné fejlődött és szilárdult a magyar hadsereg állapota és szelleme az események folyamán. Kossuth a maga irataiban szemére hányja Görgeynek Váczott a hetedik hadtesthez intézett kiáltványát, ezt jelezvén az I első csirának, a melyből a későbbi viszályok fejlődtek. De Görgey valóban kényszeritve lehetett azon proklamáczió kibocsátására, még pedig azon legutóbbi ingadozások által, melyek Pest alól való elvonulása előtt — a mint már említettük — hadtestében nyilvánultak. De különben is alig lehetett volna kifogást emelni ezen kiáltvány ellen, ha Görgei nem tartotta volna szükségesnek Kossuth ellen benne egy rejtett vágást mérni, szólván minden indító körülmény és ok nélkül egy oly párt republikánus tizeiméiről és tenden- cziáiról, a melyet akkor rajta kivül senki sem ismert. A proklamáczió bizonyára nem tévesztette volna el hatását akkor sem, ha ezen pontot kihagyta és kizárólag a többi, a polgári kormányzatra nézve kevésbbé sértő pontokra szorítkozott volna. Mikor február elején a Tisza felől jővén, Görgeyvel Kassán egyesültem, ö azt kérdezte tőlem, hogy mily benyomást tett az ö kiáltványa Debreczenben ? Én őszintén azt feleltem neki, hogy a benyomás nem volt a legkedvezőbb. Erre ő kijelentette előttem, hogy e lépésre kényszeritve volt ugyan, de a hadsereg visszanyervén immár önbizalmát és a tiszti karban uralkodó hangulat minden kétséget kizáró lévén, ezentúl már nem lesz szükség hasonló enuntiatiókra. Szólottunk ugyanekkor — február kilenczedike volt— Dem- bínszkynek a hadsereg főparancsnokává történt kineveztetésé- röl és be kell vallanom, hogy sem ö, sem én nem voltunk valami különösen megelégedve a kormány ezen intézkedésével. Nem volt bizalmunk Dembinszkyhez, a ki nem ismerte sem az országot, sem ennek eszközeit és mindjárt kezdettől fogva egészen indokolatlan bizalmatlanságot mutatott valamennyi magyar parancsnok iránt. Kassáról Görgey is, én is erőinkkel Miskolczon átvonultunk, hogy Dembinszky főparancsnoksága alatt a Il-ik hadsereggel együtt, mely időközben odavonatott, a Windischgrätz által vezényelt osztrák fősereg ellen támadást intézzünk. Következett a kápolnai csata és ez után a visszavonulás a Tiszán át. Dembinszky hiányos dispositiói végleg megingatták a magunk és csapataink bizalmát Dembinszky hadvezéri képessége iránt. Ha az osztrák valamivel erélyesebben üldözött volna, kétségtelenül a legszerencsétlenebb helyzetbe jutunk vala. Ennek az lett a következése, hogy az összes hadtest- és hadosztályparancsnokok Tisza-Füreden gyűlést tartottak, kérvén Dem- binszkyt, hogy ezentúl disposiíióinál a harmadik hadtest parancs| nokait, — feltételezvén, hogy ennek szükséges voltát az ország helyrajzi, politikai és gazdasági viszonyai felett való teljes tájékozatlansága mellett ö maga is be fogja látni, — meghallgassa. Dembinszky megtagadván ezen kérelem teljesítését, a hadsereg felmondta neki az engedelmességet. Fontos esemény volt ez, melyet más körülmények között lázadásnak lehetett volna számítani, de melyet ezen esetben a körülmények parancsoló kényszere igazolt, hahogy a hadsereget összetartó kötelékeket meglazítani nem akartuk. Debreczenben a hadsereg insubordinátiója hadvezére iránt természetesen a leghevesebb megtámadásokat idézte elő Görgey és tá- bornoktársai ellen. Még károsabb következményeknek elejét veeudö, Kossuth személyesen eljött TÍ8za-Füredre; a dolog itt békésen lett elintézve és Kossuth — a mint látszott — Görgeivel egész nyíltsággal és szívélyességgel megegyezett. (Folyt, köv.) — A nagyhétiajtatosságokszékesegyházunkban a virágvasárnapi barkaszenteléssel kezdetöket vették, mely alkalommal a nagymisét mlgs Lengyel Miklós ez. püspök ur végezte, mise végével pedig a „Passió“, sz. Máté szerint, énekeltetett. Ugyanakkor a szertartás az ajtózárás és nyitással végződött. Tegnap délután pedig a Jeremiás siralmai (Lamentatio) énekeltettek, a fönséges meiódiájú „Miserere“- vel. Mindkét alkalommal az ajtatoskodók nagy tömege töltötte meg a székesegyház csarnokait. Ma délelőtt lesz a lábmosás ; délután pedig, valamint péntek s szombat délután a „Miserere“-vel Jeremiás siralmai fognak énekeltetni. Végül szombat délutáni 6 órakor körmenettel a feltámadás tartatik meg, melylyel a nagyhéti aj- tatosságok végüket is érendik; s mivel a ifusvéti sz. ünnepek előtt ez az atolsó találkozásunk, engedjék meg tisztelt olvasóink, hogy önöknek szívből jött örvendetes „Halleluját“ kívánjunk. — A húsvéti piros tojások s apró lobogójú báránykák özöne lepi el a két ezukrászda kirakatát, mintha a bőség szaruja egész tartalmát kiöntötte volna e két helyen. Fürge apró népség nem is restel megállni a mosolygó tárgyak előtt s bizonyára nem fog békét hagyni addig édes mamájának, mig neki is nem vesz a piros tojásokból s báránykákból. Lesz aztán öröm; még álmában is csak ezekről álmodik s ébredtével is ezekre esik első tekintete. — Az országgyűlés, a koronaherczeg nászünnepélye után néhány nappal fog, — hir szerint — berekesztetni, miután a trónörökös már a magyar fővárosban is bemutatta fenséges nejét. Az uj képviselőválasztások ideje, mint hirlik, júniusra vagy julius elejére lesz kitűzve. — Egri érsek ö nagyméltósága múlt hó 28-án kelt föpásztori leiratában, Jusztus József, alattyáni plébános urat az esperesi ranggal jutalmazta meg, eddigi buzgó fáradozásának elismeréséül. '— Lászy Vilmos színház-igazgató, falragaszokon hirdeti, hogy a vidéki legjobb erőkből álló színtársulatával husvét hétfőjén megkezdi színi előadásait Egerben, a törzs-kaszinó nagytermében. Nevezett igazgatónak színtársulata következő tagokból áll: 1) Nők: Lászyné Etelka (igazgatónő) hősnő, tragikai anya, társalgó, operette. Szabó Krisztina, drámai és vígjátéki anya, finom komika, operette. Könczöl Lujza, drámai és vígjátéki szende, társalgó, operette. Saághyné Nina, társalgó, operette. Nikó Lujza, népszínmű és operette, énekesnő, soubrette, társalgó. Peterdy Sándorné, operette- és népszinmü-énekesnö, társalgó, operette. Zendiné Aranka, segéd színésznő és pénztárnok. Béresi Mari, segéd szende és társalgó. Takács Lujza, segéd komika és társalgó, Újhelyi Mari, segéd társalgó, Oroszi-Völgyi Józsefné segéd társalgó. Baksay Lajos- dé, segéd társalgó, kardalnoknök. 2) Férfiak: Lászy Vilmos, (igazgató) komikus, társalgó, kedélyes apa, operette. Tóth Antal, hősapa, jellem, társalgó, operette. Ferenczy Alajos, társalgó, apa, jellem, cselszövő, operette. Peterdy Sándor hős szerelmes, jellem, szerelmes, társalgó, operette. Berényi Gyula, népszinmü-énekes, hős; társalgó, operette-bariton. Dálnoky Kárpát, társalgó, komikus, operette és bohózat-énekes. Szép János, operette-buffo, jellem. Gálosi János operette tenor, társalgó, komikus. Beczkóy József, szerelmes társalgó, operette, (diszfestö). Aranyosy József, szerelmes, társalgó, jellem, operette. Králik Mihály, súgó. Oroszy-Völgyi József, apa, operette. Tamásy Gábor, Fekete Jakab, Dobó Sándor, Zendi Mihály, Baksay Lajos, Repcsányi József, segéd színészek és kardalnokok 3) Zenekar: Vigh Károly, karnagy. Barth Gusztáv, zenekarigazgató, 1-sö hegedű. Veszély József, 2-od hegedű. Szánka Antal, viola. Vee- lák Vincze, bőgős. Fröhlich Wenzel, clariuét.
