Eger - hetilap, 1880
1880-01-08 / 2. szám
12 A kertek közt néhány ház rejtőzködik; ezekben laknak a jó módú emberek. A többieknek kalibáik vanuak, mások pedig az elpusztult, vár üregségeibeo, a sánczok alatt és fölött raktak fészket. Mikor tudtúl esett, hogy katonáink elfoglalják a szigetet, az Ada- Kálehban székelő bimbasi le akart romboltatni minden házat, s kiadta arre nézve a lakosoknak a paranesot. — A házak, mondá az emberséges török hivatalnok, ki talán még egy utolsó kis borravalót akart kiszorítani, — a házak ugyan a tietek, a föld azonban a padisáé. A padisa nem enged többé ezen a földön maradnotok. Egy becsületes öreg muzulmán azonban következőképen felelt be a bimbasinak: — A föld a padisáé, a házak a mieink. Ha elmentek, , vigyétek el a főidet is. De a házaink itt maradnak. S ennyiben maradt. A lakosok nagyobb része úgy tanyázik itt, mint megannyi vadember, minden munka nélkül. Mindegy nekik kié a vár, csak őket ne háborgassák. — A mi katonáink, mondják, vörös sapkát viseltek; a ti katonáitoknak a nadrágjok vörös — ennyi az egész különbség. Mikor aztán elkövetkezett az árviz és katonáink a sánczokon sátrakat ütöttek, melyek a szegényeknek szállásul szolgáltak: rögtön ki voltak bé .ülve a gróf Andrássy keleti politikájával, s most ismét csöndes Ada-Kálehban minden. — Miből élnek ezek az emberek V kérdém egy tiszttől. — Oh, feleié emez, — az nagyon egyszerű. Körülbelül egy tizedök jómódú; négy tizedrészök gyümölcs-termesztésből él, a többi pedig dohányt csempész be Magyarországba. „0 felsége a nép“ ugyanis Ada-Kálehban vám dolgában úgyszólván az exterritorialitás jogait élvezi. Ezek a lakosok vámügyi- leg sem Szerhiához, sem Magyarországhoz nem tartoznak; kivihet- nek-bevihetnek, a mit akarnak, s ezt az előnyt ki is zsákmányolják annyira, a mennyire ostobaságuktól kitelik. Minthogy továbbá semmiféle adót nem kell fizetniük, uj honfitársaink rendkívül jól érzik magokat s talán még ájtatosabban imádkoznak Ferencz József padisáért, mint a régiért, ki a kertnek minden fájától adót fizettetett — a fizetség pedig, bármily alakban is, a legeslegkeiletlenebb szokás minden igazhivö muzulmán szemében. Daczára eme tökéletes és biztosított boldogságnak, a leggazdagabb muzulmánok mégis elhagyták a szigetet. Nehányjuk Kons- tantinápolyba ment, a többi pedig Orsovában eszi a száműzetés kenyerét s a gyaurok embertelenségeért nagyszerű dugáru-üzérkedés- sei áll bosszút, rendszerint rászedvén mindenkit, a kivel érintkezik. Egyébként a szigeten úgy maradt minden, a mint volt. A bakának utasítása van, szemérmesen elfordítani a képét minden török nőtől, a ki útjába akad, s egyébként is minden módon tisztelni a tulajdon szentségét. A jó fiuk — csupa debreczeni magyar fi élvezi jelenleg azt a kiváló szerencsét, hogy e boldog szigetségen táborozik — mint tulajdon szememmel meggyőződhettem, bámulatos lelkiismeretességgel tartják meg a „forsrift‘:-ot. Egyikünk szőlőt vett — a szigeten igen szép szőlő terem — s felével megkínált egy bakát.-— Köszönöm alássan, uraim, mondá a fiú, — nem kérek belőle. Azt találnák hinni, hogy loptam, s megbüntetnének. Sokkal leleményesebb volt ennél a boszniai hadjáratban az a legény, akit egyik utitársunk emlegetett. A hadnagy t. i. igen szigorúan megtiltotta embereinek a lopást. Persze, hogy a korcsmá- rosné azonnal ott termett azzal a panasszal, hogy a „privatdiener“ ellopott tőle egy kosár tojást. A hadnagy keményen kérdőre vonja a fiút, mire ez, katonás „stelluug“-ba vágva magát, láthatólag sértődve, igyen válaszol : — Alássan kérem, hadnagy uram, nem loptam — csak szereztem. JMeményi Ambrus. (Vége köv.) HIISFtrZÉE. * Kitüntetés. A budapesti tud. egyetem hittudományi kara dr. Kozma Károly egri fömegyei ez. kanonokot, papnöveldéi kormányzót és hittanárt, továbbá dr. Rapaics Raymond egri fömegyei áldozárt, papnöveldéi alkormányzót és hittanárt bekebelezett hittudorokká választotta. — Gratulálunk! — A székesfehérvári orsz. kiállításon kitüntetést nyert egri kiállítók között vasárnap délután osztattak szét az érmek és okmányok. Tavasy Antal polgármester üdvözölte a jelen levő kis számú közönséget s buzdította a kitüntetést nyert kiállítókat a további törekvésekre. Az élénk éljenzéssel fogadott beszéd után következett a jutalmak kiosztása. Díszoklevelet nyertek Tavasy Antal és Párizsa János a kiállítás körüli buzgólkodásukért; arany| érmeket: Glósz Károly és Kániiz Lipót vörös boraikért; ezüstérmeket: Braun Emanuel bútorokért, Kempeleu Béla burgonyáért és Bucher Gusztáv borért; bronzérmeket: Sirk János salátáikért, Panáesek Ferencz takaréktüzhelyért és Köllner Lőrincz az „egri viz“-ért; emlék-okmányokat: Fátray Alajos és Losouczy An- drásné borokért, a rom. kath. fögymnasium és Doleischné Zábráczky Róza tanszerekért. A jutalmak kiosztása után ismét a porgármester szólt, felhiván az érdeklődök figyelmét a készülőben levő búdapesti kiállításra. A polgármesternek Kempelen Béla mondott köszönetét fáradozásaiért, melyekkel, mint az egri albizottság elnöke, arra törekedett, hogy az egri kiállítók sikert arassanak és városunknak jó hírnevet szerezzenek. — Somsich Pál, közéletünk ünnepelt veteránja, érsek ő excja látogatására jővén, városunkban időz. — Az egri törzs-kaszinó tisztikara és választmányitagjai folyó 1880-ik évre az alapszabályok értelmében megtartott titkos szavazás utján következőleg választattak meg: beadatott összesen 81 szavazati-iv, melyek közül egy, mint betöltetlenül beérkezett félretétetvén, a maradt 80 darab szabályszerűen kiállított ivén igazgatókká választattak: Csiky Sándor 74, Petravich Bertalan 63 és Szuhányi János 59 szavazattal; választmányi-tagokká: Kapácsy Dezső 72, Kosa Kálmán 71, Fülöp József 70, Petravieh Ferencz 64, Belánszky Mór 62, Kubik Endre 62, Babocsay Sándor 60, Szederkényi Nándor 60, Brlinauer Ambró 57, Braun József 42, Imre Miklós 42, Gáspárdy Gyula 36, Gebhardt Sándor 35, Horváth József 35, Végess József 35, Schvartz Herman 31, Vizslóvszky Mihály 30, Mednyánszky Sándor 29, Schönberger Soma 29 és Isaák László 27 szavazattal; jegyzőkké: Tarnay Gyula 49, Fischer Soma 47 és Szokolay Lajos 33 szavazattal; tigyészszé: Janko- vich Adolf 46; pénztárnokká: Eötvös József 72; számvevőül: Éliássy Ferencz 33; könyvtárnokká: Mártonffy László 71; kö ny vt á r bi z o11 sá gi-tago k k á: Gáspárdy Géza 64, Til- kovszky Fridolin 56 és Kohn Jágó 39 szavazattal. — Az érseki uradalom felsötárkányi erdejében tegnap nagyobb- szerű hajtóvadászat vette kezdetét. Többek közt, mint érsek ö excjának vendégei, a vidékről részt vesznek a férfias mulatságban b. Vay Béla, borsodmegyei főispán, Horváth Lajos, Orosz Mihály, Bujanovics Sándor országgy. képviselők, Melczer Gyula, Brezovay László, Horváth Alajos m. k. vasúti vezérfelügyelö, Lévay József borsodra, főjegyző, Kudlovics J. járásbiró Mezö-Kövezdröl. — Dr. Konkoly Miklós, ki a múlt őszön városunkat meglátogatta, csillagdánkról a lipcsei „Sirius“ ez. folyóirat múlt havi utolsó számában szakavatott ismertetést közöl. * A szombati jötékonyezélú felolvasási és szavalati estély jól sikerült. A műsor 1-sö ptját Jajtelesz Armin szavalata képezte, ki Poe Edgár „Holló“ czitntt gyönyörű költeményét szavalta, helyes felfogással, menten minden modorosság- és álpáthostól. Eléadását a közönség élénk tapssal jutalmazta. Utána dr. Matzke Valér úr fogytnn. tanár majdnem 7 negyedóráig tartott szabad előadásban szólt a „Toldi-trilogia“ megírásának történetéről, az epos fogalma-,lényege- történeti fejlődése- s evvel kapcsolatban a regény-és drámáról, ezután áttért „Toldi szereiméire, melyből — előbb elmondván röviden annak meséjét — nehány részletet olvasott fel. A közönség az előadással megvolt elégedve. Erre Fridrich Gy.úr szavalta Vörösmarty „Élő s z o b o r“ czimü költeményét. Előadása hatásos és e kitűnő allegóriának megfelelő volt. A műsort Vay Sándor gróf „Ünnepelt leány“ czimü szellemes rajza fejezte be, mely a szépszámú közönség soraiban általános derültséget okozott. Ezen igen jól sikerült rajzot szerző helyett Tarnay Gyula úr, kinek nagy része van ez estély sikerében, olvasta fel. A jövőre nézve — reméljük, hogy ez estély nem volt az utolsó — azt ajánlanók a felolvasó uraknak, hogy mentői kevesebbet mozogjanak az elmélet terén s túlságosan hosszú előadásaikkal ne tegyék próbára a közönség tiirelméfi ha az ily felolvasások czélját koczkáztatui nem akarják. * Blaschke Gyula a Váza most Nagy-ezred derék ezredese Boszniában — írja a P. H.“ — legújabban Kratzman Ede ismert üvegfestészeti műtermében egy 84 cmeter átmérőjű kerek Madona képet festetett az Eszterházy galériában őrzött Francia képe után, s a kép el is készülvén, — már Bjelinába szállíttatott. Az ezredes ur személyesen fordult meg Krafzmánnál és azon Ígéretet tévé, bogy a bjelinai jelenlegi katb. templomban, mely a középkorból való s időközben mecsetté idomittatott át, — az ablakokat, melyek száma 8-ra rúg s egyenkint 10 láb magasak, — iivegfestményü ablakokkal láttatja el s a költséget a tiszti kar fogja fedezni. * Az izr. ifjúság tánczvigalma. Még a zsolozsmák hangjai csengenek fülembe, melyekkel a keresztény áhítat búcsút vett az ó esztendő örömeitől és szenvedéseitől, midőn, tudósítói tisztemhez képest, csillogó báli terembe lépek, hol a csillárok ragyogó üveg-
