Eger - hetilap, 1880
1880-01-08 / 2. szám
13 prismái szivárványszínű fényrózsákat szórnak a diszes báli öltözékekre. — Csevegve s kaczagva hullámzik le és fel a közönség a teremben. Ah! a banaáni Karínéi vadon tenyésző tulipánjai és jáczinfjaí, Sáron rózsái nem szebbek, nem virulóbbak mint az itt egy- begyült hölgyek; az Antilibanon czédrusainak lombjai nem suttognak titkosabban s édesebben, mint bíboros picziny ajkaik; Jericho pálmái nem karcsúbbak, mint a keringök elandalitó zenéje mellett előttem elsuhanó alakjaik; Genezareth vize nem tisztább s nem mélyebb, mint kök szemeik tiszta mélysége s a sínai pusztaság viharainak villámai nem lángolóbbak mint fekete szemeik ragyogása! — Ezen elragad'atásomban eshetett meg rajtam, hogy magamat is elsodort a tánczolók örvénye s johbra-balra szórtam a bókokat, melyeknek teljes életemben ellensége voltam. Midőn már teljesen kifogytam poétái recipémből, elővettem tárczámat s e kedves est emlékéül a következő hölgyek neveit jegyeztem fel abba: Grünbaum Juliska (Mezö-Csáthról,) Berger Róza, Kánitz Bertha, Burger Janka, Pollák Czeczilia, Kobn Mariska, Braun Emilia, Klein Anna, Czigler Cze- czilia, Bauer Fanni, Neumann Babette, Svartz Emma, Murkusz Babette, Knöpfler Serena, Buttermann Henriknó, Czigler Sománé, Spült r Ferenczné, Gombosy Mórné, Krausz Lajosné, Klein Paliné, Sid- lauer Dávidné, Klein Ferenczné stb. * Szylveszter-estély. Az ifjúsági olvasókör Szylveszter estéjén kedélyes lakomát rendezett a Szécbenyi-kávéházban; mondanunk is fölösleges, hogy a toasztok hosszú sora nem hiányzott. De talán nem lesz fölösleges azt megemlíteni, hogy az ifjúsági olvasókör tagjai pusztán revanche-szándokkal gyűltek ott össze. Hogy a revanche sikerült, azt nem tagadjuk; de szabad legyen kérdenünk: vájjon kinek ártott inkább revancheával az ifjúsági olvasókör, a jó- tékonyczélú szilveszteréji bálnak-e, vagy saját jó hírének? * Az „Egri Lapok“ czimü társadalmi hetilap bevégezte pályafutását, mely csak egy rövid évig tartott. Gyorsan bekövetkezett vége azt látszik igazolni, hogy létezése ezen rövid idő alatt sem volt indokolt. Azonban de mortuis... * Uj rendelet a pénzeslevelek és kocsi postai csomagok göngyö- lése és pecsételéséröl. I. Pénzeslevelek csak jóminöségü papírból készült borítékokban, jóminöségü pecsétviaszból álló és vésett pecsétnyomóval öt ép pecséttel lezárva fogadtatnak el. A borítékhoz sem vonalazott, sem fekete vagy színes szegélyű papírt használni, sem a czimiratbau a czimzett nevét, a rendeltetési helyet vagy egyéb feljegyzést aláhúzni nem szabad. Ha a pecsétben betűk, név vagy egyéb szavak fordúlnak elő, ajánlatos vagy a pecsétnek fekete lenyomását alkalmazni a viaszpecsét mellé, vagy az esetleges betűket, nevet vagy szavakat felírni. A bankjegyeket a borítékba való helyezésük előtt külön papírba kell burkolni és ha kevés nagyér- tékü bankjegy van, czélszerü azokat ezen belső papirhurokboz hozzáfűzni. Czélszerü pénzes-levélboritékot minden póstahivatalnál kaphatni darabonként 1 krért. Ha a küldendő pénzösszeg oly tömeget képez, hogy borítékban czélszerüen elhelyezni nem lehet, fonákjával kifelé fordított viaszos vászon, tartós gyolcs vagy bőrbe kell csomagolni. Hasonló óvatosság szükséges ékszer-, arany- és ezüst-, valamint átalán csekély súlyukhoz képest nagyértektt küldeményeknél. (A csomagok göngyölése- és pecsételéséröl jövő számunkban.) * Az útonállók. Pénteken hat órakor estefelé V. honvéd szám- vezető altisztet, amint a vár kapujánál befordúlni akart: két kapas megtámadta fejszékkel. V. még azon éjjel elutazott Sátoralja-Új- belybe s igy a rendőrségnél jelentést nem tehetett. Miután mindinkább gyakoriabbakká válnak az ily' megtámadások, felhívjuk a rendőrség figyelmét ezen esetre is. * Vagyok olyan legény mint te\ Újév ünnepén Sós Antal má- ria-útczai korcsmájában együtt iddogáltak az útczabeli legények, a discursus tárgyát az képezte: ki az első legény az útczában? Kelemen János magát vallotta annak, Majoros Mihály nem engedte a dicsőséget. Akkor azután elkezdték egymást áldani mindenféle szitkokkal ; szitokból harag s haragból verekedés lett. Kelemen János késre fogta a dolgot s belevágta háromszor a Miska fejébe s azután elfeledve, hogy ö az első legény — megugrott. A rendőrség csak másnap fogta el Szajlaiéknál, hová dicsősége kikeresése után futott. Népnevelés, jöjjön el a te országod. * Folyamba zuhant vonat. Skótországban Dundee mellett oly borzasztó vasúti szerencsétlenség történt, mely a vasutak történetében páratlanúl áll. Decz. 28-án este a Tay-folyam hídja egy 7 kocsiból álló személyvonat alatt összeroskadván, ez a magasból a vízbe zuhant s abban uyomtalanúl eltűnt. Az utas mind odaveszett. Eddig egyetlen holttestet sikerült kifogni; a partokon azonban sok kalapot, felöltőt, kendőt, tárczát sat., melyek a vízbefúlt utasok tulajdonát képezték, és 6 pósta-zsákot találtak. A hídbeszakadás helyén több búvár is ereszkedett le a vízbe, de 20 lábnyi mély| ségben még semmit sem találtak. A vonat sorsáról az állomásokon sokáig bizonytalanságban voltak; mivel sötét volt s oly roppant vihar dühöngött, hogy a vonat a szédületes magasságból lezuhanhatott a nélkül, hogy valaki a legcsekélyebb zörejt hallotta volna. A vihar zúgása minden más zajt túlharsogott. Többen állítják, hogy V48 óra tájban látták az endinburgi vonat lámpáit a híd túlsó végén s figyelemmel kisérvén a lámpákat a magas gerendázat közt, egyszerre tüzoszlopot vettek észre, mely lefelé látszott szállani a folyamba ; aztán sötétség állott be. A jelző is csak hiába várta a híd túlsó oldalon a jelzett vonat megérkezését, mire átsürgönyözött, de azt vette észre, hogy a távirdai közlekedés a hídon át megszakadt. Ekkor már sejteni kezdették a szerencsétlenséget; a hír mint futótűz terjedt el a városban és csakhamar nagy néptömeg gyűlt a Tay híd köré. A vasúti főnök s egy másik vasúti tiszt végre elszánták magokat, hogy a hírdra lépnek. Négykéz-láb kúszva haladtak előre míg azon helyre értek, hol a beszakadás megtörtént. Még ezután is sokan reménykedtek, hogy a vonat a nagy vihar miatt tán megállóit valahol; de — fájdalom — csakhamar le kellett mon- daniok ez illusióról. — A Tay folyam bidjáról megjegyezzük még, hogy nagyszerűségénél fogva a hídépitészet terén majdnem páratlanul áll. 10,612 láb hosszú, e mellett igen magas s oly keskeny, hogy a távolból egy szál drótnál nem látszik vastagabbnak. Építése 3.500,000 ar. forintba került. * Borhamisítás. A „Zürichi Zeitungéban olvassuk, hogy a berlini pályaudvaron újabban 9 hordó vörös bort foglaltak le. A lefoglalt szállítmány hamis borból állott, részint fuchsinnal, részint más festőanyaggal hamisítva. Hét hordót a promontori czég Neuge- bauer Miksa, kettőt a pécsi Engel és fiai szállított. * Samoskeöy Gézát, a hírhedt kalandort, ki Ardeny, Bethlen, Veysy gróf és Vecsey báró nevek alatt Europa majd minden országában 8 Amerikában ritka furfanggal űzte szédelgéseit s többször elfogatván, mindannyiszor kisiklott a rendőrség kezéből, Bécs- ben újólag elfogatott. * Szülésznői tanfolyam. A budapesti kir. tudományegyetemen a szülésznői tanfolyamra való beiratások január 11-én kezdődnek. Gabnaárak. Gabnapiaczunkról a múlt héten az élénkség egészen hiányzott, a behozatal kis mennyiségű, az árak változatlanok. Tiszta búza 11—13.80, rozs és kétszeres 10—10.50, árpa 6 — 7.50, kukoricza 7—7.40, zab 7.20—7.40. Tekintetes szerkesztő úr! Engedje meg hogy a múlt évi 52. számú lapjában a „Hirfüzér“ czimü rovatban az „egri ifjúsági olvasó körre“ tett azon megjegyzésre, bogy vannak, kik azon kör fölöslegességét hangoztatják, nehány megjegyzést tehessek. Nem fogok ugyan újat mondani, nem vagyok oly eszmegazdagsággal megáldva, hogy az egri fiatalság elé valami uj tervvel lépjek, de el akarom e kérdésben szerény egyéni nézeteimet mondani. — Hogy azok, kik az egri ifjúsági olvasókör fölöslegességét hangoztatják, magoknak szegénységi bizonyítványt állítottak ki, mondanom talán nem is szükséges; mert annak szükségessége, szerény nézetem szerint, vita tárgyát nem képezheti. Elég szomorú, hogy az egri fiatalság azon része, mely itt született és állandóan itt maradni szándékozik, nem birja, vagy nem akarja ezen kör szükségét fölfogni; mert a kör mostani tagjainak nagyobb részét azok képezik, kik az egri születésü_ fiatalság által oly szellemdusan (?) „jött-mentek“-nek neveztetnek. Én ugyan mindig büszke leszek arra, hogy egyike vagyok azon jött-menteknek, kik az egri ifjúsági olvasó-kör föntar- tásához hozzá járultak; de annál fájdalmasabb látni, hogy épen azon fiatalok, kiknek, mint hogy állandóan itt tartózkodnak érdekükben állana az olvasó kört mentői magasabb polczra emelni, csiga módra odújukba vouúlnak vissza, hogy valamikép azon „jött-men- tekkel“ való érintkezésük által meg ne fertöztessenek — mert visz- szavonulásukat máskép magyarázni nem tudom — holott nekik mint helybelieknek ott az első helyeket kellene elfoglalni. Vagy elég ok-e egy társulatból kilépni azért, mert valakinek ajánlata el nem fo- gadtatik ? Vagy elégséges ok-e a ki lépésre a társulatnak nem eléggé diszes bútora?! Az én nézetem szerint ott, a hol a szellemi fejlődés van czélúl kitűzve, mellőzhető a diszes bútor addig, mig a czélt szem elöl nem vesztjük! Az inteligentiát, a tudományt terjeszteni, azt hiszem, fa-üléses székekről is lehet; nem kell oda bársony kere- vet, hanem bársony előadás, és azt nekünk nem a szép bútor, hanem derék és jeles elnökünk Dr. Kohn Jágó úr biztosítja, csak sorakozzunk, de személyeskedés nélkül! — Ézen sorok becses fölvételéért lapjába előre is köszönetemet nyilvánítván, fölhasználom az alkalmat, hogy a tekintetes szerkesztő úr iránti különös tiszteletemnek kifejezést adjak. Egerben 1879, deczember hó 29-én. Bandy Sándor„
