Eger - hetilap, 1880

1880-01-15 / 3. szám

18 Hevesmegye 1880. évi január hó 12. és 13-án tartott bizottsági rendes közgyűlése. Az ülést az elnöklő főispán Beöthy Lajos ö mtsga rövid beszéddel nyitotta meg, melyben a bizottság jelen volt tagjait üd­vözölte s minthogy ez évben először volt szerencséje a bizottság­hoz: boldog új évet és áldást kiváut a bizottság minden tagjának és a megye minden lakosának. A jelenlevők hangos éljenekkel viszonozták a főispán jó kivánatait; mire kezdetét vette a közgyü lés tárgyait képezett ügyek fölötti tanácskozás, melyek közül csak a fontosabbakat emeljük ki. Az alispán úr és a megyei árvaszék jelentései észrevétel nél­kül tudomásul vetettek. A jövő rendes bizottsági közgyűlés a f. évi april 26-ika és köv. napjaira tűzetett ki. A közigazgatási bizottság választott tagjainak fele kilépvén, a folyó és a jövő évre a bizottságba titkos szavazás út­ján megválasztattak: Babies István, Begovcsevics Róhert, Beökönyi Viktor, Nánásy Ignácz és id. Samassa János. A megyei Ínség ügyi küldöttség jelentései, a köz­munka és köziek, m. k. minisztériumnak ez ügyben kelt rendelete és a kir. főmérnöknek az inségüayi küldöttséghez intézett munka­tervét, illetőleg az inségügyi munkálatokra vonatkozó jelentését a közgyűlés helyeslő tudomásul vevén , mi a különös intézkedést igénylő egyes pontokat illeti, éspedig 1. hogy az Ínséges nép mun­kával való ellátása czéljából a megye közmunka-alapra 10 évi tör­lesztésre felvett 100,000 frt biztosan visszafizettethessék, határoz­tatok, hogy az 1881. évtől kezdve 10 évig minden megyebeli köz­munkaköteles közmunkájának felét készpénzben tartozik megváltani. 2. Az ínséges nép által kiépítendő útvonaiakúl köz^yülésileg is a következők állapíttattak meg: az eger-debreczeni, a dormánd-hevesi, a heves-fliged-ludasi, a kápolna-parádi, az eger-bakta-pétervásári, az egér-szarvaskői, az eger-szóláthi. 3. A bemutatott főmérnöki munkaterv helyeslő tudomásúl vétetett. ATorontálmegyének az anyaországhoz lett visszacsa- toltatása százados évfordúlójának e megye közönsége által történt megünnepléséről felvett jegyzőkönyvet s a Temesmegye közön­sége által ugyanez alkalomból készíttetett emlékérem 1 péidányát kedvesen vette a közgyűlés s megőrzés végett a megyei levéltárba tétetni rendelte. Nógrádmegye közönségének meghívása a Széchenyi- szobornak a jövő tavaszon végbe menendő leleplezési ünnepé- lyéu megyénk képviselésére Almásy S., Babies J., Ivády B., Ka- szap B., Kovács L., Majzik V. és Szederkényi N, biz. tagok, mint e megyéből mogválasztott országgyűlési képviselők, kérettek fel. A számonkérö szék jelentéséből kiemeljük az ügyfor­galmat, mely az 1879. év IV. negyedében a következő volt: beiktattatott 13,610 drb közigazgatási, 5567 árvaszéki elintéztetett 13,341 „ „ , 4898 „ hátralék 269 „ „ , 669 „ A m. kir. belügyminiszternek a községi és körorvosok anyagi helyzetének javítását ezélzó tárgyalások megindítására vo­natkozó rendelete a törvényhatósági egészségügyi bizottsággal, vé­leményének nyilvánítása végett, közöltetett. A közgyűlésnek az Egerpatak szabályozása ügyében a kirendelt küldöttség jelentése alapján hozott határozatát, térhi­ány miatt, csak a jövő számban közölhetjük. Aporoszló-tisza-füredi útvonal kiépítése és az állandó tiszai átkelés biztosítása ügyében kirendelt küldöttség- valamint a m. főügyésznek a poroszló-t.-füredi tiszai átkelésnek létesítése tárgyában tett jogi véleményt tartalmazó je­lentése alapján a közgyűlés kimondván, hogy a poroszló-t.-füredi útvonal kiépítése, az állandó bid létesítése s általában e helyen az átkelésnek állandó biztosítása oly fontos, az állam érdekét, külö­nösen hadászati szempontból, oly közelről érintő feladat, hogy an­nak foganatosítása, még tetemes áldozatok árán is, előmozdítandó, ennélfogva a küldöttség által javaslatba hozott tervezet, mely sze­rint a töltés és bid felépítésére megkivántató összegek állami vagy a kormány közvetítésével felveendő kölcsön útján szereztessék be és a kölcsön alapjáúl, valamint annak törlesztésére az építendő Tisza-bidon és az ezen útvonalon levő füzes abonyi Laskó-hidon létesítendő vám s azonfelül a tiszajárási közmunka-alap kijelöltes­sék, elfogadtatott és ez értelemben, heiybenhagyás és közbenjárás végett, a közm. és köziek, m. kir. minisztériumhoz felirat in­téztetek. * A jelenlegi bizottsági közgyűlésnek két érdekes és szó nél­kül nem hagyható mozzanata volt. Gyöngyös város közmunkája felerészének átengedéséért fo- ! lyamodott, s ez neki minden ellenszólás nélkül meg is adatott, mi­ből azok, kik Eger és Gyöngyös között az egyenetlenséget valóban csak botrányszeretö privat passióból szítják, mert haszna senkinek sincs belőle, megtanulhatják, hogy Eger épen nem ellensége Gyön­gyösnek és elhatározásaiban csakis a közügy érdeke s meggyőző­dése vezeti. — A másik mozzanat egy országos érdekű — régóta országos 8candaiumot képező — már csak az antiquitások lomtárában brillírozó kérdés elintézése volt, s ez a poroszló-füredi híd és töl­tés kiépítése. Midőn 1849. évben ezen hid leégettetett, a következő 50-nes években örültek a nemzet ellenei, e vidéknek a közutakat illetőleg desperatus állapotán, s meg nem gondolták azt, hogy ezen hid fel­építése urok, az osztrák császárnak is életkérdésü érdeke. Ha már országos botrány volt Debreczen s Pest közt direct vasúti össze­köttetést nem hozni létre, Tokajtól Szolnokig a Tiszát hid nélkül hagyni: égbekiáltó szamárság. A jelenlegi közös hadügyminiszter végre belátván e szarvas hibát, az út és bid kiépítését szorgalmazta. S ezen kiépítést, egy az állami főmérnök Kovács Kálmán úr által valóban remekül, fáradság és költség kímélése nélkül, rend­kívüli szakértelemmel kidolgozott s nem hiába köztetszést aratott terv elfogadásával elhatároztatott, s a munkálat mielőbbi megkez­dése végett minden intézkedés megtétetett. A bizottság az összes hazai közönség elismerését vivta ki, hogy elhatározásával egy századokra szánt müvet létesít, Kovács Kálmán állami főmérnök pedig páratlan szép előterjesztésével, melynek a szóban forgó munka létre jöttét egyedül köszönhetni, oly érdemeket szerzett, melyet tőle az irigység sem tagadhat meg. Mi gratulálunk a főmérnöknek, de még inkább a nemzetnek, mert hiszen ö (palócz származású) magyar Kovács, de legjobban ma­gunknak ; mert nélküle aligha volna Tisza-hidunk — ebben a században. —y. Levelezés. Budapest, január 10. Nálunk boldog (?) budapestieknél még egyre a jégsport járja, miután a légmérsékletnek még mindig a fagypont körül tetszik ba- lanceirozni, mi egyrészt szerencse; mert különben aligha meg nem gyűlt volna már a bajunk a szőke Dunával. Bent a városban lucskos, havas, sáros utczák, kint a ligetben szép fehér hólepel és tükörsima jég. Télen a fényt és pompát a salonokban, vagy pedig a jégen keressük, mig nyáron az utczák hullámzó sokasága közt. Tehát a korcsolyázás idényét élik nemcsak Egerben, hol — mint az újságokból olvasom — szintén teljes virulásbán van, hanem Pesten a ligeti tavon is, mely minden rendű és rangú kö­zönséget tart most jégpánezélos hátán. A délutáni órákban valósá­gos vándorlás van a ligetbe. Fényes kocsik robognak végig a su­gárúton az arÍ8tocratia legelőkelőbb tagjaival, kiket a sport e meg­lehetős különös és még nemis nagyon régen lenézett nemében való részvételtől még az idei tél csontokig ható hidege sem volt képes visszatartani. Ott látjuk aztán a jégen a különben halvány arczú üvegházi csemetéket kipirúlva, meglehetős könnyű öltönyökben tova- sikamlani a tó felületén. Hiába! ki nem a szabad természet ölén nevekedett és él, annak mégis az anyatermészet éltető ölén kell üdülést és erösbülést keresni A kit pedig a sors nem áldott meg fényes határral, borotvált képű, czilindsres, frakkos szolga-néppel, az szépen gyalog sétál végig a síkos aszfalton, börtáskában czi- pelve a korcsolyát; vagy ha épen igen hosszúnak tartja a pár ezer lépésnyi sugárutat: felkap egy társaskocsira, melyen aztán az egész utón alkalma lesz az állatkínzásról elmélkedni, s be fogja látni ennek a közmondásnak: „Annyit húz mint egy fiakerló“ az alap­talanságot, mert ki egyszer lát ily társas kocsit két csont- és bőr­ből áiló gebéjével végig kotyogni Budapest útezáin, kénytelen meg­sajnálni e nyomorúlt párákat, melyeket abrak helyett — folytonoB ütlegeléssel tartanak mozgásban, s be kell ismernie, hogy ezek­hez képest a fiakerlónak pompás sorsa van. Bizony itt is helyén lenne már az állatkínzás meggátlására, a külföld példáján indúlva, védegyletet alapítani! No de azért mégis nagy ügygyel-bajjal kiérünk a ligetbe, ha ugyan az egyik ló ki nem dől a hámból, mi nem ritka eset. A korcsolyázó-egylet fényes csarnoka körül el van lepve a tér foga­tokkal, a tó partja pedig nézőkkel. Képviselve látjuk itt a mulatók közt a felső-, közép- és alsó osztályt, melyek mindegyikének meg­

Next

/
Oldalképek
Tartalom