Eger - hetilap, 1880

1880-01-15 / 3. szám

19 van saját elkerített helyisége. A legnagyobb az egyleti tagoknak van fentartva, hová azonban más közönséges ember is eljuthat a nem épen csekély dij lefizetése mellett. A csarnok megérdemli, hogy kissé közelebbről vizsgáljuk. Berendezése oly kényelmes, hogy ezen tekintetben a legfokozottabb igényeknek is megfelel. Külseje azonban muszka Ízlésre mutat; erre vallanak azok a faragott iram- szarvas- és medve-tök is, mely állatok tudvalevőleg leginkább a muszka égalj alatt honosak, itt azonban az épület oldalait és pedig meglehetős számban díszítik. No de ez nincs hiába! Amúgyis muszka világot élünk itt Budapesten. Eltekintve a muszka politikusoktól, ki Bosznia Herczegovinába vittek bennünket s tudja Isten hová visznek még — alig ha nem a nemzeti meg­semmisülés örvényébe, — utánozzák biz’ itt a muszkát már egyéb­ben is. Hogy egyebet ne említsek, ott vannak azok a repülő kék­fehér lófarkas csörgő szánok, melyeken egy vagy legföllebb két személy iramlik nagy vágtatva, mint valami muszka hetman, a li­getbe. No ez még csak megjárja. Csak több ne jöjjön utána. — Bent a csarnokban csaknem nyári hőségben 8 egész kényelemben ül az üvegtáblák mögött a mulatókat szemlélő közönség, mig künt csípős szél zörgeti a száraz, zuzmarás galyakat, s lengeti az épü­let feletti nem magyar színű lobogókat. Künn metsző hideg, bent nyári hőség; tehát itt is érintkeznek a szélsőségek mint Muszka­országban, mely igazán a szélsőségek hazája, a hol csak egy kor­látlan hatalmú úr vagyon és csúszó-mászó szolgák, s ezért ezen legzsarnokibb önkényből nincs más lépés előre, mint egy ugrással a legnagyobb szabadsághoz. Vesse le egyszer e nép a lánczokat, — túl fogja szárnyalni a communet rémtetteivel. Végre megszólal a harsogó katona zene, melynek hangjait élénken visszahaDgozzák a liget tarlott berkei, s csak most kezdődik igazán a mulatság! A mulatók serege egyre mozgékonyabb lesz a zene villanyozó hang­jainál; a korcsolyázók villám gyorsan repülnek a síma tükrön, ügyes mozdulatokkal kerülve ki a sürü csoportokat, s egy-egy korcsolyázó figyelemre mélló bravourral mulattatja a bámulókat, különböző figurákat czirkalmazva a jég felületére, s erőteljes szö­késsel surranva el az izgó-mozgó tömeg közt. Hanem a jég, úgy látszik, kevésbhé alkalmas térül kínálkozik a franczia négyesnek; mert meglehetős esetlen mozdulatokkal próbálkoztak meg vele olya­nok, kik tán a salonok fénymázas padlózatán e nemben teljesen otthon vannak. Itt felemlítem, hogy január 20-án korcsolya-ver­seny lesz, mely iránt feszült érdekeltséggel viseltetik a közönség. A nagyvárosok a fény- és árny legszembeötlőbb találkozó pontjai. Vannak, kik könnyedén mulatnak s százakat pazarolnak léha ürességekre, mig mások a nyomorral küzdenek s a minden­napi kenyérnek is szűkében vannak; a divatos öltözékü urakat s hölgyeket egykedvűen látod elhaladni a rongyokba burkolt utcza- sarki alakok mellett, kiket néhány fillérrel tán a legborzasztóbbtól menthetnének meg. Kevés nagyváros van, hol a pauperismus oly rop­pant mérvben terjedne mint Budapesten. Ott tántorognak a halvány, nyomortól eltorzult arczvonású alakok a legnépesebb utczákon várva a jó szerencsére; de sajnos, hogy legnagyobb részök, ha akad is itt ott némi keresményük utolsó fillérig eliszszák s nyomorognak tovább. Férfi, nő, apa és anya egyenlően hódolnak a test és lelket ölő átkos szenvedélynek; és gyermekeik? Oh ezeket már a leg­zsengébb koruktól fogva a dologtalanságra, éhenkorászságra, szó­val a gazemberségre tanitják. E fajták azok a fájdalmas arczvo­nású gyermekek ott az utczasarkokon, kik oly esengve tudnak segélyt kérni a járókelőktől, betanult frázisok és mimikával szedvén rá a köDyörülöket. S ha egy garast vetsz nekik, hátad mögött a legszemtelenebbül kigúnyolnak s hajba kapnak a zsákmány felett, hogy azon egy verést váltsanak meg kirendelőiktől; mert ha üres marokkal térnek haza, szüleiktől, amiért oly ügyetlenek voltak, ütlegekkel fogadtatnak. S mi lesz az ily gyermekekből? Elgondol­hatjuk. Azért mondjuk: népnevelés és emberbaráti sze­retet jöjjön el mielőbb a te országod! Roger D. Politikai heti szemle. Apolitikai napilapokban a pártok fúziója van most napirenden. Egyik-másik, különösen pedig a „P. L1.“ abban látna üdvös fúziót, ha mindazon elemek, melyek eredetileg a keleti kér­dés és az osztrák-magyar kiegyezés miatt szakítottak Tiszával, megint visszamenőének a kormánypártba, hogy támogassák a ro­zoga cabinetet, s igy lehetővé tegyék a belügyi reformok életbe­léptetését. A „M—g“ határozottan elveti ezen javaslatot, mert sze­rinte ez csak a személyek szövetkezése volna, hazánknak pedig el­veken, az elvek homogenitásán alapuló kormányra és többségre va szüksége. A „P. N.“ szintén kifogásolja a „P. L1.“ eszméit; Ma­gyarországnak, úgymond, nemcsak uj fúzióra, nemcsak uj kor­mányra, hanem teremtő reformáló politikára és államférfiakra van szüksége, kik épen úgy fel tudják ismerni az ország szükségeit, a minthogy képesek segíteni azokon. S a „P. N.“-nak igaza van. Egy idd óta aggasztó hírek járják be az országot. Orosz­ország mozgósít, kadseregét hadi lábra állítja s összpontosítja a birodalom határainak tőszomszédságában. Aligha nem III. Na­poleon taktikáját követi Sándor czár is. Fél a nihilismustól s nem meri haza bocsájtani seregét, nehogy az elégedetlenség és összees­küvés a katonák soraiban is elterjedjen. Ezért kell a muszka had­erőt együttartani s a jövő tavaszszal foglalkoztatnie — egy kis há­borúval. Cettinjei hírek szerint jan. 9-én erős csetepaté folyt a Lim völgyben az albánok és montenegróiak közt, mely állítólag az utób­biak sikerével végződött. Nikita fejedelem az örcsapatoknak ugyan szigorúan meghagyta, hogy minden vérontástól tartózkodjanak; de ez egy volt a lehetetlenséggel, miután az albánok támadtak s ugyancsak sarkukban voltak a hátráló montenegróiaknak. Mindkét részről 1000 embernél több maradt a barcztéren. Filippopolisban a főtemplom Ugye izgatja a kedélyeket. Karácsonünnep volt, mikor a miliczesapatok nehány bolgárral a templomot megrohanták, a miséző papot elfogták, a templom kincs­tárnokát megverték s kidobták. Mindez állítólag a metropolita ren­delkezésére történt igy. Gyönyörű állapotok. Konstantinápolyból elég érdekes reform hire érkezik. A seraskieratus ugyanis a szultán parancsára hadügyminisztéri­ummá fog átváltoztatni s a minisztérium tárezát Osmau basa he­lyett Moukhtár basa kapja. Az Italia irredenta nem nyughatik. Hir szerint Viktor Emánuel halála napjára, a triesti és trentinoi emigráltak ellenzése daczára nagy tüntetést terveztek a békétlen elemek. Quousque tan­dem . . . ? Londonból jelentik, hogy a spanyol királyi párra intézett me­rénylet az egész karlísta emigratiót mozgásba hozta. Maga Don Carlos azonnal elhagyta a britt földet, a kontinensre utazott és a teendők iránt pártfeleivel értekezett. T .A. IK C 2 Egy fiatal költőnek. Nem értelek. Hisz kedves dalaidnak Őszinte hangja a természeté, Ki jó anyád, ki dalaidnak magvát Lelked termő földébe iilteté. S ha őhozzá jársz örömed kisírni, Ha zokogó búd kebelén vesz el: A természettel, szerető anyáddal, Dalok leánya! mért ellenkezel?! Azt higyjem-é, hogy elsodorta lelked’ A szenvedélyek rohanó szele, S vergődve, küzdve a vészben, megérzéd, Hogy, gyenge asszony, meg nem bírsz vele; 8 a mikor árván, elhagyatva álltái, De egy mentő kar sem tárúlt feléd, — Tán azt hivéd: a férfi öltönyével Kölcsönvevéd a férfi — erejét?! Vagy bús titoknak fogadalma tán ez, A melynek éve oly lassan telik ? Vagy pánczél rajtad ez a férfi öltöny, Hogy női bú ne hasson szivedig? Vagy tán bosszú, azon, ki meg nem érté, Hogy nagy szivednek lángja érte ég? . . . — Mi bát az ok ? — Ligetnek csalogánya! Mért írigyléd meg a sas életét ?! Vagy csak azért jelensz meg ily alakban, Hogy, mint amúgy, még kedvesebb lehess? Vagy, mert szerelmed sok volt egy leánynak, Hogy még egy ifjú szivével szeress? Vagy azt akartad megmutatni nekünk, Hogy a lány-költő, ki bút panaszol, Az életpálya süppedő homokján A vészekkel, mint férfiú, daczol ?! *

Next

/
Oldalképek
Tartalom