Eger - hetilap, 1880
1880-03-04 / 10. szám
76 Politikai heti szemle. Európa szeme még egyre Péterváron függ. Oly dolgok történnek ott, melyek a világot méltán ejtik bámulatba. A legutóbbi, körülményeinél fogva páratlan merénylet a czárt a legszi- • gorúbb repressaliak alkalmazásúra indította. Ennek következtében Pétervárott páni felelem uralkodik. A lakosok tömegesen hagyják el a várost, már azon okból is, hogy a nihilisták márcz. 2-ára, a czár uralkodásának 25 éves jubilaeumára, szörnyű dolgokat Ígértek. A czár az állami és társadalmi rend őrzésére végrehajtó bizottságot nevezett ki, melynek vezérfönöke Loris-Milikov gr. (egy örmény szatócs fia), ki a legfelsőbb jogokkal ruháztatott fel s nemcsak a pétervári katonai kerületben, de az egész birodalomban minden községi hatóság, fökormányzó, kormányzó és városi kapitány fölött áll. Az európai összes sajtó Loris-Melikov diétát, or- ságát elitéli s a czár e ballépését annak tulajdonítja, hogy végkép kétségbe van esve. Az elfogatások és házkutatások egyre tartanak. Sassulics Vjerát, ki egy időben Trepov tábornok ellen követett el merényletet, de szerencsésen megmenekült, újra a rendőrség kezeibe jutott. Állítólag a moszkvai vasúti merénylet elkövetőjét is felfedezte az orosz rendőrség egy Hartmann nevű egyénben, ki az orosz kormány megkeresésére Párisban el is fogatott s most az egész Páris a Hartmann-affairrel foglalkozik, Oroszország követeli a merénylő kiadatását, a szabadság népe pedig nem akarja a politikai bűnöst (mert eddig csak az bizonyult be rája, hogy nihilista) a zsarnokság kezébe kiadni. Hugo Victor a nagy költő s jelenleg Francziaország legnépszerűbb fia is beleavatkozott a dologba s levelet intézett a franczia kormányhoz, melyben tiltakozik Hartmann kiadatása ellen. Sándor czár trónraléptének 25. évfordulójának ünnepélyességeiről a távíró e hó 2-áról jelenti, hogy reggel ágyúdörgés és harangzúgás üdvözölte a nagy napot, a pompásan díszített város nagyszerű látványt nyújtott. Reggel ünnepélyes istenitisztelet tartatott. Ezután a császár a Konstantin nagyherczeg vezetése alatt tisztelgő államtanácsot, a szenátorokat, államügyészeket és a kereskedők testületét fogadta. A palotában tartott istenitisztelet igen fényes volt. A hölgyek drága kövekkel díszített orosz udvari toilettekben jelentek meg. A császárné jobban érzi magát és kijelentette, hogy nagyon örül, miszerint megérhette e napot. A fogadtatáshoz és az ebédhez hölgyek is meghivattak. A czár számos kegyelmi ténynyel örökítette meg e napot. Az öszszes színházak ingyenes díszelőadásokat tartottak. Mindenütt, még az olasz operában is Glinckának „Életünket a czárért.“ czimíi operáját adták. A birodalom minden részéből érkeztek üdvözlő táviratok. Hogy a nihilisták e nap ünnepélyességét megzavarták volna, arról eddig semmi sem hallatszik. Bosznia felől rossz szél kezd fújni. Plevlje körül egy gyakorlati marson levő századot egy felfegyverzett banda megtámadott s valóságos csatározásra került a dolog. Herczegovinából is hasonló nyugtalanító hírek érkeztek. Különös, hogy e fegyveres bandák montenegrói területen szervezkednek s onnan csapnak át a határokon. Teheránból jelentik, hogy a persa sah Ali Guli khan Ekbal Eddáidét herczeget a Koraszszan tartományban összpontosított csapatok vezérének nevezte ki. Ezen sereg fogja Heratot megszállni, a mi már elhatározott dolog. A herczeg felhatalmaztatok, hogy hadtestének létszámát 15,000 főre emelhesse. E szerint való az angol-perzsa szövetség. Olaszországból jelentik, hogy a hadügyminiszter rövid idő alatt kísérletet (?) fog tenni a sereg mozgósítására hogy meggyőződjék, vájjon a különböző közegek kellőleg müköd- nek-e s a sereg teljes kiállítása s képzettsége kifogástalan-e? Tartunk tőle, hogy a mozgósítás után a de m o bilis a ti o késni fog. t -A. tz c z Piczi, piros ajkad ............. P iczi, piros ajkad egykor Hő szavakkal ígérte meg: Hogy „míg boldog nem leszek, te El nem hagysz“ — szép, tündér-gyermek! Szavaid áldó hatását Lelkem képzelt hű barátja: Csak az tudná kifejezni, Ki a szivek mélyét látja, Csak az tudná elmondani, Ki mióta elvesztétek — Érted omló könyeimböl Tudja, hogy mily búban élek, Ki a köny beszédét érti, — A szem bármily sűrűn hozza, — A ki titkos magányunkban Lelkünk zárt könyvét lapozza, A ki minden kis betűben Nagy neved olvassa nálam : Nekem régen elhervadott, Másnak nyíló virágszálam ! Piczi, piros ajakadon Mért halványult úgy meg a szó ?.............. De nem kérdlek, hisz' a földön Minden , minden — változandó!.............. Vagy azt véled, hogy jogosan Hagytál el már akkor engem, Midőn fényes Ígéret ed Boldoggá tette a lelkem ?!............. N em kérdezlek, nem vádollak — Kérdés és vád egyként fájhat; S a fájdalom, mely téged ér, H ü szivemre kettősen hat. Neked nehéz volt a „v á r á s“, Nekem: a „válás“ angyalom!................. De én azért el nem hagylak, Míg be nem föd a sir halom! Kapácsy Dezső. Potemkin regéje. Történet az orosz udvari életből Sacher-Masochtól. (Vége.) Kanevben a lengyel király, ki egykoron mint egyszerű nemes Poniatovszki Katalin nagyherczeguö szivéhez közel állott, jelent meg a most mindenható czárnö üdvözletére, Katarinoszlávban pedig II. József császár várta, hogy hódolatát személyesen fejezze ki előtte s elkísérje a krimi fővárosba. Diadalmenetben vonúlt be ide II. Katalin, a hol a keleti kapun azon jelentőségteljes felirat üd- vözlé: „Itt vezet el az út Byzanczba.“ Chersonban csakúgy nytizs- gött a sok mindenféle nemzetiségű idegen, kik mindnyájan látni s bámúlni kívánták a még itt soha elő nem fordúlt látványt. A czárnö meglátogatta a bazárt, hol a Potemkintól Moszkva és Varsóból hozatott mindenféle árúk valának összehalmozva, meglátogatta a kikötőt is, s minden oly benyomást gyakorolt rá, mint ha nagy és gazdag kereskedő városban tartózkodnék. Á hiú s hatalmára büszke asszony alig hogy megérkezett Potemkin palotájába, mely lakásáúl volt kijelölve, s dobta le magáról azon díszöltözetet, melyet a bevonuláskor viselt, hogy kényelmes török hálóköntösben a vánkos-kereveten megpihenjen, midőn, minden bejelentés nélkül, kegyencze Momonoff lépett be s újra a legsúlyosabb vádakat emelte Potemkin ellen. Azt állitá, hogy a tauricui fökormányzó uralkodónöjét csak azért csalta ide, hogy öt a vele való házasságra kényszerítse, Cherson és környéke máris nagy tábora a neki vakúl engedelmeskedő csapatoknak és új hadtestek vannak útban s a döntő csapás bekövetkeztét már kevés óra múlva várhatni. II. Katalin egy perezre sem veszté el nyugalmát, mondhatni közönyét. „Menj azonnal Potemkinhoz“, szólt végre, „8 vidd meg neki parancsomat, hogy azonnal hozzám jöjjön.“ De, felség, hiszen ismeri Potemkin nyers természetét — “ ’’Semmitől sem félek e világon,“ szakitá félbe a felséges asz- szony’’Momonoffot, „tehát Potemkintól sem, kitől mindenki fél.“ „Úgy engedje meg, hogy legalább közelében maradhassak,“ esengett Momonoff a czárnö lábaihoz borúivá. „Nem, barátom, egyedül akarok vele lenni. Tegyen úgy, mint mondám“, paranesolá Katalin.
