Eger - hetilap, 1880
1880-03-04 / 10. szám
XIX. év-folyam. 10. szám. 1880. márczlus 4-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 „ Egy hónapra. — 45 r Egyes szám — 12 , EGER Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorhely után fi, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lycenmi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-uteza Mooserféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Felelős szerkesztő: XDr. ZET'elzote Főrnunkatárs: X-iőriixczfy- Tán.os. A főispán és az alispán. — Két czikk. — II. Götkének van egy érdekes kis meséje. A vén varázsló inasa megtanulta urától azt a mondatot , melylyel házi szellemeinek naponkint megparancsolta, hogy a folyóról vizet hozzanak, 8 midőn egy alkalommal a mester elutazott, a tanítvány megakarván próbálni ügyességét, elmondá a szellem-idéző varázs szavakat. A próba jól sikerült. A szellemek megjelentek és hordták szaka- j gatlanúl a vizet. S csak akkor, midőn már minden edény megtelt vízzel s a szellemek nem hogy abbanhagyták volna munkájukat, de már a szobát magát is vízzel boriták el, — jutott eszébe a szegény tanítványnak, bogy ez új helyzetnek megfelelő varázs-szavakat elfeledé megtanúlni. És igy történt, hogy tudatlansága miatt ö is, meg a város is, melyben lakott, nyomotú tan elvesztek ! Nagyon találó e mese azokra , kik a varázsló inasaként eltanulták ugyan hűen az általános kormányzati politika tudomá nyának újabb mestereitől Gneisttöl, Steintöl, Bluntschli- tól a nagyon sóvárgott közigazgatási reform varázs-szavait’ de elfeledék megtanúlni az új on an teremtett helyzetnek megfelelő azon varázs-szavakat, melyek az ajánlott ideák egy bizonyos helyre és időre való alkalmazásánál használandók lesznek! Nem tudnók-e, hogy nincs oly államigazgatási forma, mely egyformán s bármely időben lenne alkalmazható minden államtestre?! Hiszen Gneist csak Poroszországra gondol, midőn állítja példáúl, hogy a parlamentaris intézmények az — önkormányzatnak eredményei; s viszont Móriér csak Anglia viszonyait szemléli, midőn vitatja, hogy az önkormányzat épen Dem eo ipso eredménye a parlamentaris rendszernek. Hazánk önkormányzati institutiói megítélésénél is nem az általános elméletek ködös régióiból, a hibásan alkalmazott szel- lemidézö varázs-szavakból, —de tisztán a hazai viszonyok szem- ügyrevételéböl lehet és kell kiindúlnunk. Ha igy teszünk, be fogjuk látni, hogy a helyett, hogy kétes eredményű újabb és újabb experimentumokkal bíbelődnénk, — bölcsebben járunk el, ha j e- lenlegi és egy tollvonással úgy is alig eltörülbetö közigazgatási szervezetünk körében kikeresvén okát közigazgatási közegeink sokat panaszlott gyöngeségének és administratiónk folyton ócsárolt nehézkessége- s szabálytalanságának, reformálunk ott és akkor, a hol és mikor ezt a józan közigazgatás józanúl felfogott érdeke kívánja. Administratiónk nehézkességének egyik főoka, a mai alispánok túlhalmozott feladat- s hivatalköre. — Ki ne ismerné a jármüvek egyik legfurcsább példányát: az omnibust?! A szélesség, hosszúság s a bőség itt nem a kényelem kedvéért van alkalmazva, de azért, hogy mentöl többen bele férjenek. Van is benne aztán nem- és rangkülönbség nélkül boldog, boldogtalan, kiknek különbnél különb tervei szerint kell aztán a szegény omni- busnak alkalmazkodnia. Csoda-e, ha az omnibus csak biczeg, döezög, de haladni nem tud . . . ? ! A hasonlat aligha sántikál, ha alispánainkata megyék — omnibusának nevezzük. Nincs az államigazgatásnak köre, melyre nézve alkotmányos decenniumunk törvényei száz- és százféle teendőkkel fel ne ruháznák az alispánt. Argus száz szemével, Briareusnak száz kezével kellene birniok alispánjainknak, ha csak nagy részben eleget akarnának tenni a törvények által hozzájuk utasított ügyek gyors elintézésének. Azok a temérdek §-ok, melyek alispánjaink kötelességeit szabályozzák, oly különálló s temérdek viszonyra és teendőre kiágazó egészet képeznek, melyeket, közigazgatásunk szabályos menetének nyilvános kára nélkül, ugyanaz on egy hivatal keretébe szorítani majdnem a lehetetlenséggel határos. És habár, midőn a közigazgatási bizottság intézményét az 1876: VI. t. ez. által megalkották, a miniszteri tervezet indokolása közt azon önbeismerés volt olvasható, hogy közigazgatási gépezetünk legnagyobb nyavalyája a teendők túl halmozottságában | rejlik: mégis az ezután kelt törvényeinkben ismét csak és mindig csak alispánjainkat terheltük újabbnál újabb teendőkkel. Atlási vállak kellenének azon igazán ezerfelé ágazó igazgatási munkakörre, mely az aiispánok vállait terhelik. Lehetetlen, hogy a közdolgok hivatalos elintézésének e halmaza meg ne zsib- basztaná a legjobb erőt is, és ez om ni búshoz méltó szerep le ne aiacsonyitauá a törvényhatóság első tisztviselőjét! E bajon mielőbb segítenünk kell! Nem az alispánok személye, de az össz- hangzatos és szerves jogállami fejlődés követeli ezt. Ha szeretünk Angliára hivatkozni, nem fog ártani megjegyezni, hogy oü az e aid or ma nők soha sem váltak közigazgatási omnibus okká! Az a 1 is páni állás tekintélye, reputatiója, közbecsülése nem azt kívánja, hogy ö minden lében kanál legyen, de hogy épen azért, mert a főispánok a jelenlegi intézkedések szerint egyáltalán nem nevezhetők az önkormányzati érdekek őrének, tegyük azzá névleg s tényleg az alispánokat. S ha áll az, bogy a közigazgatás helyes és gyors kezelése oly tényező az állam életében, melytől nagy mértékben függ a nemzeti jólét, a vagyonosodás és a haladás; s ha áll az, ho^y miként a jogszolgáltatásnak, úgy a közigzgatásnak első kelléke, hogy az e téren való fontos teendők fenakadás nélkül folyjanak: úgy első sorban első feladatunk, tisztázni az alispán összekúszált hivatal-körét és nem szolgai, de csak oly teendőket bizni rá, mely méltó az alispánhoz, mint a ki a törvényhatóságnak nem csak feje, nemcsak kormányzója, de sok tekintetben — birája is! Dr. Fenyvessy Ferencz. Politikai quodlibet. A quodlibet azt jelenti, a mi rend és összefüggés nélkül, tetszés szerint van egymás mellé állítva, szóval, a mit elegy be- legynek szoktunk nevezni. — Ilyen országunk jelenlegi helyzete is: a farsangi bálok és az éhező Dép, a 440 törvényhozó szép szónoklatai és annyi ezer választó jajkiáltásai, a legérdekesebb gaz- dászati, ipari gyülésezések és az elpusztult gazda és kenyértelen iparos; épp oly ellentétek ezek mint megannyi bankó egy rámában, kezdvén a fekete bankótul a Kossuthbankóig, a biztosítatlan ötöstül a biztosított ezresig, mind papiros. — Szinte jól esik az embernek, olvasván a politikai lapokban, mikép a kormány maga is beismeri, hogy a nemzeti átalános pusztuláson (deficiten) segiteni nem képes, ha előveszi a Bolond Miskát vagy Istókot és jót nevet a bolondságokon. Tehát állítsunk össze mi is nehány furcsaságot politikái s társadalmi életünkből, habár nem hiszem, hogy kedvünk lesz azok fölött nevetni. Egy keretbe illenék a haza képe azzal, melyet Shakespeare Macbethjében fest:
