Eger - hetilap, 1880

1880-02-12 / 7. szám

XIX. év-ioljam.

7. szám.

188«. február 12-én.

Előfizetési dij:

Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 r Egy hónapra. — 45 ,

Egyes szám — 12 „

Ti fl Ti T5

Jj íj Jj Jl\iq

Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön.

Hirdetésekért

minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik.

Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.

Felelős szerkesztő: ^>r_ DFeüsete Feiencz. Főmunkatárs: JLiőxl'Xicizfy János.

Eger, febr. i 1 —én.

Nevezetes esemény történt a főrendiház febr. 7-iki ülésében, olyan, mely a méltóságos főrendek csendes életében az új alkotmányos aera alatt páratlanul ál). A legtiszteltebb magyar főpapok egyike, kit a haza körül szerzett érdemei és fényes parlamentalis múltja emeltek egybázfejedelmi székére, a kormány által a boszniai közigazgatás tárgyában benyújtott, a képviselöházban már rég elfogadott, de, mert Tisza Kálmán ismert taktikája így kívánta, a főrendiház elé csak most került javaslat ellen emelt szót, oly nemes hévvel, mely csak az erős meggyőződés- és lángoló honsze- retetböl fakadhatott s azzal a függetlenséggel és határozottsággal, mely magas méltóságát megilleti.

Mikor az országbíró M ai 1 át b elnöki székét elfoglalta s Czi- ráky János gr. a hármas bizottság előadója a javaslatot elfogadásra ajánlá, mindenki hitte, hogy az, szokás szerint, vita nélkül fog megtörténni. Schmidegh János gr. elmondotta ugyan aggályait, melyek miatt a kormány javaslatát el nem fogadhatja; de ő a ház ismert, opponense s igy felszólalása nem birt nyomatékkal. Több figyelmet keltett Vécsey József br. beszéde, melynek ellensúlyozására Cziráky János gr. vállalkozott. A többi ellenzéki föuraink: a Károlyiak, Lónyaiak, Dessewffyek, Zichy Jenő és Sennyey Pál távollétök által tündököltek. Még Cziráky beszélt, midőn Andrássy Gyula gr. lépett a terembe, ki kezet fogváD Tisza Kálmánnal, helyet foglalt s Fiáth főispánnal beszélgetett,inig csak dr. Samássá József, egri érsek, valamint az egész főrendiházét, úgy a nemes gróf figyelmét is magára nem vonta.

Az érsek úr beszéde általános meglepetést, sőt, mondhatjuk, a kormánykörökben — kínos meglepetést keltett.

Őszintén sajnáljuk, hogy, lapunk szűk tere miatt, e remek beszédet egész terjedelmében nem közölhetjük, hanem csak a következő kivonatban ismertethetjük meg olvasóinkkal.

Nagymélt. elnök úr, mélt. főrendek! Azon történeti jogon ki- vül, melyet az előttem szóló fötárnok mesier úr ö excja oly érdekesen fejtegetett, kétségtelenül a berlini szerződés elfogadása által vállaltuk el a kötelességet Bosznia és Herczegovina közigazgatásáról gondoskodni, és e kötelességnek teljesítését ma már a monarchia méltósága, a monarchia becsülete és érdekei egyaránt kívánják. Ezzel kapcsolatban feladatunkká lett azon népek belső fejlődésének előmozdítását lehetővé tenni, a jóllét minden elemeinek czélszerü kifejtése által, a szellemi és anyagi téren egyaránt.

És ha e munkánál figyelemmel leszünk az észnek és a magunk iránti kötelességeink szavára, remélnünk lehet, hogy azon népek a szabadság és rend, az ipar és kereskedelem és a munka mindazon áldásait élvezni fogják, amelyek Európa egyéb országainak jóval hamarább jutottak osztályrészül, és hinnünk szabad, hogy jól felfogott érdekeink kielégítésének érzetéhez a feletti örömünk is járulni fog, hogy e népek a mi munkánkkal, a mi áldozatainkkal bontakoztak ki a vadság azon bilincseiből, amelyeket boldogabb országokban jóval hamarább törtek szét.

Nos primus equis Oriens afflavit anhelis,

Iliié sera rubens accendit lumina vesper.

És én azt tartom, hogy a kötelesség parancsoló erejére nézve és amaz általam imént jelzett czélra nézve nem lehet nézetkülönbség vagy eltérés még azok részéröl sem, akiknek helyeslésével nem találkozott a keleti politika irányzata. Jogosult azonban más részről szerintem a véleménykülönbség az iránt, hogy miként teljesítsük ezen nemzetközi kötelességünket.

Tudvalevőleg, e törvényjavaslat eredeti szerkezetében a monarchia közös ügyeire nézve fenálló törvények értelmében utasítja a kormányt, hogy Bosznia és Herczegovina közigazgatására befolyást gyakoroljon; a jelen javaslat pedig e törvények szellemében utasítja a kormányt a jogos befolyás gyakorlására.

De lehet-e igy is? — Mi e törvények szelleme?

Ha valamely törvény szelleméről biztosan kívánunk nyilatkozni, mindenek előtt tisztában kell lenni a vezéreszme — és a czélra nézve, mely a legislátort vezette és azon körülmények iránt, a melyek közt a törvény megalkottatott, máskülönben a törvény értelmezésének oly theóriáját fogadjuk el, mely rövid idő alatt azon veszélyes meredélyre vezet, a hol nincs többé megállapodás, míg nem minden gát lerontatik és a törvény a vélemények árjába vettetik, a midőn a törvény megszűnik lenni rövid időn át a jognak támasza és az igazságnak pajzsa és lesz csakhamar vagy az erőszaknak, vagy a ravaszságnak kétélű fegyvere. Mi volt tehát a czél, mi volt a vezéreszme, mely a legislátort ezen törvény megalkotásánál vezette? — Jnn azt hiszem, ugyanaz, melyhez a nemzet századokon keresztül meg nem tört erélylyel ragaszkodott, t. i. megóvni e nemzetnek individuális önállását és ezáltal megóvni e nemzetet az örökös tartományokkal egy államtestté összeolvadástól.

Az újabb legislator belátván százados bajaink és sikertelen küzdelmeink forrását, az Ausztriával való kapcsolatnak viszonyait és részleteit igyekezett maradandólag biztositaui. E végre pontosan meg kellett határoznia, mik azon közös ügyek, melyek e kapcsolatból eredtek, s melyekben az egyik kormány vagy törvényhozás a másiknak egyenjogú befolyása és megegyezése nélkül nem rendelkezhetik. Meg kellett pontosan határozni még azon módot is, mely szerint ezen közös ügyekre ezentúl mind a két fél egyenlő jogot és befolyást gyakorolhat. És ez megtörtént, le van téve co dexüukben az 1867. XII. törvényben, mely közjogunknak uj alapját képezi.

A közös ügyekre és az azok elintézésére vonatkozó törvénynek értelme oly világos és határozott, arra a törvényhozónak czélja con- vergál, azt támogatják azon körülmények, melyek közt az megalkottatott. És ha ez igy van, kérdem, mélt. főrendek, vájjon ezen törvénynek szelleme, mely a betűnek életet ad, lehet-e eltérő ezen törvény értelmétől, a melyet a szavak kifejeznek. Kérdem, vájjon e törvénynek akár értelménél, akár szelleménél fogva lehet-e a közös kormány jogkörébe más ügyeket utasítani, mint a melyek azon törvényben határozottan kijelöltettek ? És most szükségképen azon kérdés merül fel, ha vájjon Bosznia és Herczegovina közigazgatása egyike-e azon közös ügyeknek, a melyek a közös kormány jogkörébe tartoznak ? Én nem habozom erre nyiltan azt válaszolni, hogy nem. Egyszerűen azért nem, mert Bosznia és Herczegovina közigazgatása nem folyik a pragmatica sanctióból és természeténél fogva nem kíván együttes elintézést. (Helyeslések.)

Azért én nem tekinthetem az igazság előtti meghajlásnak a törvényjavaslat azon intézkedését, mely szerint a kormány utasittatik a XII. törvény szellemében Bosznia és Herczegovina közigazgatására oly jogi befolyást gyakorolni, mely öt azon törvény értelmében csak ama közös ügyekre illeti meg. Sőt azt tartom, hogy épen ezen intézkedés a XII. törvény szellemének negátiója, és olynemii politikai hiba vagy aherrafió, mely megteremti az eszközt közjogi viszonyunkat ugyanazon deszkaszálon fullasztani be, a melyen az kimenekült.

Mélt. főrendek! Nagy fontosságú, s aligha tévedek, ha hozzá teszem, organicus kérdés ez, mely előttünk fekszik, melynek eldöntésénél nem szabad megfeledkeznünk azon veszélyekről, melyek al-