Eger - hetilap, 1880

1880-12-16 / 51. szám

403 úr elitéltetése az egriek elitéltetése is legyen : az ellen tiltakozik hazafiságunk ; mert mi, egriek, egyáltalán nem akarjuk, bogy a mi­niszterelnök úr szépségéért Magyarország közvéleménye előtt úgy tűnjünk fel, mint a kik szélmalomharczot folytattunk képzelt vagy talán pletykált sérelmek ellen. Ez legyen a feleletünk a miniszter- elnök úrnak másik nyilatkozatával szemben is, a hol azt állítja : „Ezen ügy már az első perczben magán viselte a valószínűtlenség bélyegét . . . mert bogy az Eger városában október 4-ikén tartott sérelemről csak a másik év junius havában értesittessék a közön­ség : ebből ugyan következtetni lehet, bogy a sérelem valószínűsége nem forog fönn.“ Ez ellenében kénytelenek vagyunk újra felhozni, mit mindenki tud, s csak a miniszterelnök úr nem akar tudni, hogy Egerváros képviselő testületé azon alkalommal tette fölterjesztését a belügyminisztériumhoz, midőn az idei nyári hadgyakorlatoknál a magyar zászló mellőztetett, holott a fujdogáló szellő idegen államok zászlóit vigan lobogtatta, a parancsnokság egyoldalú udvariassága folytán. Ezen alkalommal történt felszólalás lapunkban; a képvise­lőtestület is ez alkalommal látta a zászlósértést elkövetve s ezzel kapcsolatban mutatott rá fölterjesztésében az 1879. okt. 4-ikén vég­hezvitt zászlósértésre, annak bizonyságául, hogy városunk katonai parancsnokságának részéről az effajta kihágások bizonyos rendsze­rességgel űzetnek, nemzeti becsületünk rovására. Két zászlósértésröl volt tehát ott szó s nem egyről, mint a hogyan a miniszterelnök úr furfangja reducálta. De térjünk át a tárgyalás folyamára. V é c s ey Tamás elő­adó részletesen ismerteti a zászlósértési ügyet, beszél a polgárság s a hadsereg közti kölcsönös bizalom szükségességéről s elfoga­dásra ajánlja a kérvényi bizottság véleményét, illetőleg határozati javaslatát. K o m j á t h i Béla kéri az előadót, hogy azon vizs­gálati iratokat, melyekre mindúntalan hivatkozott, olvassa fel. V é c s e y erre kijelenti, hogy a belügyminiszter mindig jelen volt a bizottság ülésein s a kívánt felvilágosításokat megadta. (Moz­gás a baloldalon. Felkiáltások : A vizsgálati iratokat!) Komjáthy Béla a zászlósértési ügyben vezetett katonai vizsgálatot törvényte­lennek nyilvánítja s követeli, hogy a vizsgálati iratok csatoltassa- nak be; mert azok nélkül tárgyilagos Ítéletet hozni nem lehet. Ki­jelenti, hogyha az igazságot akarjuk keresni, arra nézve a jegyző­könyv adhatja meg a felvilágosítást; annak becsatolása tehát múl­hatatlanul szükséges, s végül halasztási indítványt terjeszt elő, melyben kéri a házat, hogy a határozat hozását a vizs­gálati iratok beterjesztéséig függeszsze föl. Tisza Kálmán nem látja szükségét semmiféle jegyzőkönyv vagy iratok beterjesztésének, nem látja pedig azért, mert a képviselöház nem bíróság, mely ítél­hetne az egyes tanúvallomás fölött. Különben is szóló a nemzeti zászló megvédését nem abban keresi, hogy ha megsértése nem is történt meg, akkor is minden áron igyekezzünk állítani, hogy de bizony megtörtént. Szóló örül, hogy a sértés nem történt meg, s azután elmondja azokat, a miket a kérvényi bizottság üléseiben em­legetett a fegyelmi eljárásra vonatkozólag. Beszéde végén kijelenti, hogy btint követnek el azok, a kik egyesek kihágásai miatt az egész testületet támadják meg s kéri a házat, hogy tartózkodjanak ettől, másfelől pedig ismerjék el, hogy a kihágók elveszik bünte­tésüket. (Felkiáltások szélső balfelől: Azt a büntetést, hogy előlép­tetik őket!) Komjáthi személyes felszólalása és Tisza válasza után Madarász József emel szót s egy példát hoz föl 1873-ból, mi­kor a Korner-féle ügy volt napirenden és Tisza Kálmán tiltakozott Deák és a többség azon felfogása ellen, mintha a Korner-ügyre vo­natkozó okiratok megvizsgálása nem tartoznék a ház jogköréhez azon czélból, hogy a ház megítélhesse helyesen járt-e el a felelős miniszter vagy nem. Tisza Kálmán utal arra, hogy a Korner- Ugy és a zászlósértés között külömbség van. Különben nem érti, hogy miért akarják azon irományokat. Hisz’ az ö eljárását úgy is elítélik. Hát ítéljék el. Elnök innitványozza, hogy a ház előbb a halasztás fölött döntsön és azután menjen a kérdés meritumába. Erre vonatkozó rövid vita után Szederkényi Nándor, városunk országgyűlési képviselője, szólal fel s tiltakozik azon fel­fogás vagy gyanúsítás ellen, mintha ezen ügy napfényre hozásánál egyéb motívum, mint a legtisztább hazafiság parancsszava működött volna közre, s a kormányt okolja, hogy a ház ily későn kény télén foglal­kozni ezen ügygyei. Majd áttér a miniszterelnök fegyelmi eljárással hi­valkodó nyilatkozatára; szaván fogja a miniszterelnököt és kinyilvánítja, hogy csak egyezzék bele a vegyes bizottság kiküldésébe, a fegyelmi el­járásra vonatkozó vágya teljesedni fog. Csakhogy kivánhatja-e a vegyes bizoltság kiküldetését ? az kérdés. Mert ha az bebizonyúl, hogy a panaszolt tény igaz és való : a ministerelnöknek a vádlottak pad­ján a helye. Szóló ezután a tényállás előadására megy át, elmond­ja, hogy midőn a párbajozás híre köztudomású lett: Eger polgárai tiltakoztak az ellen ; mert a sérelem megtorlása a kormányt illette , s a kormány összetett kézzel nézte a dolgok folyását. Egyetlen fél- ' hivatalos nyilatkozatot sem olvashattunk azon idő alatt, csak a bé­csi hadügyminisztérium közlönye a „Wehrzeitung“ tett egy éles nyilatkozatot t. i. Egerváros megérdemelné pana­száért, hogy a bolondok házába zárassák. (Mozgás.) A macskazene vázolása után szóló áttér a belügyminis- ter október 10-iki leiratára s constatálja, hogy abban a júniusi fegyvergyakorlatoknál elkövetett mulasztásról szó sincs, bár meg­előző nyilatkozatában ezen mulasztást a ministerelnök elismerte. Szóló idézi a fennebbi leirat egy passusát, mely igy hangzik: „Ezen cselekvény (t. i. a zászlósértés) a valódi tényállásnak elfer­dítése és a történeteknek hamis előadása és túlzása folytán ma­gyaráztathatott csak igy.“ Szóló szerint ez azt jelenti, hogy a pa­nasz, mely a ház elé terjesztetett, el van ferdítve. Elismeri, hogy a katonai szabályok értelmében zárt vizsgálatnak kellett történni, de midőn a ministerelnök egy várossal szemben a rágalmazás vád­ját kimondja, akkor jogunk van követelni, hogy mutassa elő az iratokat, melyekre ö rágalmát alapítja, (ügy van ! Gyalázat! a szélső baloldalon.) Szóló azt mondja továbbá, hogy a ministereluöknek azon nyilatkozata, melyben a júniusi hadgyakorlatoknál elkövetett mulasztást elismeri, indokolja egyszersmind azt is, hogy az ügy bő­vebben megvizsgálandó, annyival inkább, mert a belügyminister le­irata és a Seemann alezredes segédei által tett nyilatkozatok között öszhang nincs. Egyikben az van mondva, hogy Seemanu vette le a zászlót s a másikban pedig, hogy levetette. Szóló szerint még egy indok kívánja az ügy bővebb megvizsgálását s ez a tisztikar be­csülete, mert nem lehet föltenni a tisztikar loyalitásáról, hogy ö felsége nevenapján piszkos és rongyos zászlót tűzött ki. Végül e 1- leninditványt terjeszt elő azon esetre, ha a ház Komjáthy halasztási indítványát el nem fogadná. Ezen indítvány utasittatni kéri a kormányt, hogy a júniusi hadgyakorlatoknál a nemzeti zász­lónak letiltása miatt a belügyminister újabb vizsgálatot ejtsen meg. Tisza Kálmán kijelenti Szederkényivel szemben, hogy Eger csak akkor érezhetőé magát sértve, ha azt állította volna, hogy a zászló-sértés elkövettetett, de Eger csak felmerült hírek alapján kérte a vizsgálatot. — A Seemann-ügy utolsó föl vonása 14-ikén ért véget a képviselöházban. Sajnálatunkra csak a szavazás eredmé­nyének constatálására szorítkozhatunk ; jól lehet több s különösen az Ugrón Gábor minden részében emelkedett szellemű, hatásos beszéde megérdemelné, hogy vele bővebben foglalkozzunk. Komjátb halásztási indítványát elvetette a képviselöház, vagyis kimondotta, hogy a viszgálati iratok becsatolását nem tartja szükségesnek, da- czara annak, hogy, mint az „Egyetértés“ Írja s Szederkényi Nán­dor zárbeszédébeo előadta, a szavahihető emberek szerint, kiknek alkalmuk volt a vizsgálat folyamáról s eredményéről közvetlen tu­domást szerezni, Seeman bűnösségét igazolják. Hogy történhetett tehát a hadügyministeriumnak azon állítása, hogy See­mann büntetésre méltó dolgot nem követett el ? Ennek magyará­zata, mint Szederkényi zárbeszéde folyamán kifejtette, az, hogy a közös hadügyministerium szemében a ma­gyar zászló megsértése büntetésre méltó cselekményt nem képez s mert a közös hadügymi­nisterium nem találja bűnösnek Seemannt, a magyar kormány s utána a képviselő házlöbbsége a szerint tánczolván, a hogyan Bécs- ben fütyülnek, fölmenti a bűnöst. A szavazás szám szerint való eredménye a következő: 446 igazolt képviselő hözttl Komjáthi in­dítványát elfogadta 96, elvetette 177, 172 képviselő pedig távol volt. A mérsékelt ellenzék aristocratái Komjáthy indítványa ellen szavaztak, vagy tartózkodtak a szavazástól. Megyénk képvi­selői közül Komjáthy indítványára szavaztak: Babies István, Ivády Béla, Kaszap Bertalan, Majzik Victor és Szederkényi Nándor. A kérvényi bizottság javaslatát a többség elfogadván, Szederkényi Nándor ellenínditványa elesett. T Á E C Z Bera czigány lánya. — Elbeszélés. — Beh, szép leány is, teremtő istenem! Magas, sugár alak, könnyen hajló karcsú derékkal, melyen hollófekete haja kuszáit fodrozatban hosszan omlik végig; mély tüzü, nagy fekete szemei megbabonázzák azt, a ki beletekint; égnek, szikráznak azok a szemek, ha szerelmesen kacsintanak s lobog bennök a szenvedély sziláján, elemésztö lánggal. Csak sírni nem tud az a két szem. Csillogó köny nem morzsolódott még szét azokuak sötét tükrein. Pedig volna módjok a síráshoz, akár egyebet se tegyenek piros hajnal hasadásától borongó szürkületig. De Cziczella parancsol a könyeknek, visszafojtja őket szerelmes szivére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom