Eger - hetilap, 1880
1880-12-16 / 51. szám
XIX. év-folyam. 51. szám. 188». deczember 16-án Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 „ Egy hónapra. — 45 , Egyes szám — 12 „ EGER Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lycenmi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mooserféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése. (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Igazságszolgáltatásunk és közigazgatásunk reformja. (Folytatás.) III. Törvényhozásunk codificationalis feladatköre reformálásának szükségességére utaltam szerény czikksorozatom II. részében. Az a codificationalis működés, mely jelenleg hazánkban divik, teljesen czélszerUtlen. Hazánkban, mióta a parlamentaris rendszer életbe lépett, a törvényjavaslat beterjesztésének joga, az úgynevezett jus initiativae, rendesen a király nevében a miniszter által történik. S ezen legalkotmányosabb jellegű intézkedés ellen nem lehet senkinek sem kifogása. Az sem volna hiba, sőt csak helyeselhető, hogy a törvény- javaslatok kidolgozására épen úgy, mint az alkotmányosság törzshazájában, Angliában, történik, a minisztérium enquétet, vagyis szakszerű értekezletet, illetve bizottságot hiv össze, mely részint mint teljesen kezdeményező, részint mint a törvényjavaslatot felülvizsgáló közeg működik. Nemis az ilyenféle enquétek összehívása ellen szólok e helyen, de igenis azon mód ellen, azon eljárás ellen, melylyel ez enquétek a minisztérium által rendesen összehivatni szoktak. Itt rejlik szerintem azon hiba, mely aztán törvényeink egész rendszerében vörös fonálként keresztülhuzódik. Több példát tudnék felhozni, hogy bizonyos specialis szakot érintő törvény-tervezetek alkotására épen a — szakemberek nem lettek behiva az enquétekbe. Az ipartörvények-, a kereskedelmi törvények- s az ügyvédeket érintő törvényeket említem csak e helyen, melyeknél épen az elismert országos tekintélyű szakférfiaknak kellett távollétük által ttindökölniök ! A mi enquéteink miniszteri hivatalnokokból, exhivatalnokokból, professorokból és képviselőkből alakulnak. Ez alakitás helytelen, czélszerütlen, indokolatlan. Egészen máskép van ez az általunk is folyton minta-államnak nevezett Angliában. Savigny : „Von Beruf unserer Zeit für Gesetzgebung“ czimü munkájában olvashatjuk, hogy ott az n. n. parliamenti-enquéteket nem képviselőkből, kik e hivatásukban úgy is döntöleg befolyhatnak majd a törvényjavaslatok tárgyalására, de kizárólag szakférfiakból s gyakorlati emberekből alakítják. Ez a helyes, ez a czélszerii eljárás! Kár volt eddig is nem az angalok példáján okulnunk. De ha már behoztuk az enquétek összehívásának különben helyes szokását: — kérdjük, miért szerepel rendesen a budgettör- vénynek az igazságügyi minisztérium kiadásainak tételei közt a 6000 frt a törvények szerkesztésére?! Kérdjük, miért utaztatunk képviselőket az ország drága pénzén Németországba, Angliába, Belgiumba és mit tudom én hová! ? Teljesen absurdum, hogy az a kormány előtt kedvelt, tisztelt képviselő egy-vagy két fürdői hónap alatt csak századrészében is ngy megismerkedjék a külföld intézményeivel, mint ezt már más hazai gyakorlati szakférfiak ismerik. Fogadni mernék, hogy az őrs zág költségén igy utazgató tisztelt képviselő urat Belgiumban úgy mint Angliában, Német- vagy Francziaországban sokkal többször lehet látni a képtárakban, múzeumokban , mulatóhelyeken, parkokb an, színházakban, fürdőben, cirkusban, — mint a hová a törvénycsinálás ,elöleges tanulmányozása végett a kormány küldte. És ez igen természetes. A képviselő úr, ha „bejárta kétszer a világot“, s a szegény ország pénzén jól kimulatta magát, szépen haza jön, elküldi Írnokát az egyetemi könyvtárba és kijegyezteti magának a német, angol s franczia Írókat és — beterjeszti „személyes tapasztalatait" a magas miniszterhez. Mind ez igazán méregdrága, s e mellett határozottan rossz codificationalis eljárás helyett azon reformot kellene behoznunk, hogy a minisztérium keblében elkészült egyes törvényjavaslatok haladék és kivétel nélkül az egyes szakköröknek beható véleményadás végett elküldessenek. így volt már ez már a franczia nemzeti convent idejében is. Cambacérés, midőn elkészült a franczia polgári törvényköny tervezetével, ezt elküldötték minden törvényszékhez, elküldötték az elméleti kitűnő jogtudósoknak és elkül dötték az egész ügyvéd karnak. Hallgatták volna csak meg iilétekes köreink ily módon pl. a magyar ügyvédi kart, — úgy ma közvetlen szóbeliség és nyilvánosság volna perrendtartásunk alapelve; decentrali- sálva lenne rég a királyi tábla; el volna nyomva a zugirá- szat; s gyakorlati eredményeket mutatnának fel valamenynyi törvényeink stb. De az ügyvédi kamarák csak a Mariusok szerepét játszották mindig. Panaszkodtak a romok felett! Igazán ideje volna már, ba igazságügyminiszterünk nem a puszta theoriák alapján, de a gyakorlati élet követelményei s tapasztalatai után vezetné igazságszolgáltatásunk gyeplőit. Ilyen ferde viszonyban vagyunk — közigazgatásunk terén is. Múlt czikkeimben igyekeztem kifejteni, mint hagytuk el lassankint a Montesquieu által kezdeményezett hatalmak megosztásának elvét. Pedig ha a hatalmak megosztását biztosítani és következetesen keresztülvinni akarjuk, úgy mulbatatlanúl meg kell honosítanunk azon föltételeket, melyek a jogállam követelményeinek, a jó igazságszolgáltatásnak és a jó közigazgatásnak megfelelnek. E föltételek között kettő lényeges. Az első az anyagi közjognak éspedig az alkotmány- és közigazgatási jognak, s ebben az administrativ közegek jogi felelőségének oly kimerítő törvényes szabályozása, minő a magán jogé. Persze még ettől távol állunk. Hiszen, a ki valaha a közgazgatás terén, például a közlekedésügy terén, csak keveset is foglalkozott, igazat adhat azon állításnak» hogy itt tételes jogról még távolról sem lehet szó! S itt a politikai hatóságok, kik még az általános jogi elveket sem ismerik, legfee- vésbbé sem pótolhatják a tételes jog hiányait úgy, miként a jogtudó bírák pótolják s kiegészítik a magánjogi törvények esetleges hézagait. Közjogunk legfontosabb részei is teljesen rendezetlenek!
