Eger - hetilap, 1880

1880-11-04 / 45. szám

354

utóbbiakon még azután is egy ideig, meg volt engedve a magántanulás; továbbá, hogy az 1869. 4. t. ez., midőn az itélö-birói állomásokra alkalmazandók qualificatióját körülírta: a jogi tanfolyam rendes elvégzésétől eltekintett; minek következménye volt, bogy az 1871. év vége felé a tömérdek itélöbiró kinevezésénél a kormány a törvény imént említett kivételes intézkedését úgy értelmezte, hogy a megyei szolgabirák és esküdtek is, kik akkor nagyrészt jogot nem végzett egyének voltak, rendszeresített birói hivatalt viselt egyéneknek tekintendők, s igy jogvégzettség és jogi vizsgálatok nélkül lettek birákká nagyon sokan. Ha az előadottakat megfontoljuk, valóban nem kell csodálkoznunk azon, hogy hazánkban a jogi bizonyítványokkal biró egyének száma nagy; de ezen nem a jogtanodák reductiójával, mint a szerző igen helyesen mondja, hanem helyes törvényhozási és kormányi intézkedések által kellene segíteni.

A 6. szakaszban a szerző, a miniszter ur állítása ellenében, hivatalos számadatokkal bizonyítja be, hogy az 1874/5 tanév óta a jogtanulók száma az akadémiákon több mint 1000-rel fogyott, ellenben az egyetemeken csak nehány 100-al szaporodott, s igy eltévesztett számításon alapszik az a hivatalos és nem-hivatalos zaj, hogy az ifjak, egyéb pályák mellőzésével, folyvást nagyobb tömegekben tolongnának a jogi pályára.

A 7. szakaszban szerző azon kérdéssel foglalkozik: való-e, hogy a jogakademiákon a jogi szakképzés nem áll a kor színvonalán ? stb. Nagyon kétes értelműnek mondja azon állítást, hogy a jog- akademíák nem érik el az egyetemi színvonalat. Hogy ezen tekintetben is mennyire túlzott az akadémiák gáncsolása, adatokkal mutatja ki, melyekből kitűnik, hogy a budapesti egyetem legjelesebb tanárai előbb jogakademiai tanárok voltak; hogy nemcsak egyetemi tanárok művelik tantárgyaikat az irodalom terén, hanem jogakademiai tanárok is, kik közül némelyeknek irodalmi munkáit még az egyetemeken is használják; hogy a közoktatási minisztérium közvetlen felügyelete alatt álló jogakademiák s a katb. jogly- ceutuok tanárai csaknem egytöl-egyig szakmájokból egyetemi magántanári képesítéssel birnak, holott ezzel nem minden egyetemi tanár dicsekedhetik. (Némelyiknek még a tudori czimet is adományozni kellett). Helyesen utal a szerző a jogakademiák előnyeire: pl. itt a tanárok a hallgatókat, csekélyebb számuknál fogva, egyen- kint jól ismerik, azok szorgalmáról s előmeneteléről colloquimok utján gyakran meggyőződhetnek, az előadások alatt, a névsor felolvasása nélkül is, megtudhatják, kik nincsenek jelen, mig ellenben a bpesti egyetemen beirt jogtanulók nagy részének,'úgyszólván, leczkelátogatás nélkül sikerül a jogi tanéveket elvégezni. — A 8. szakaszban szerző határozottan tagadja, hogy a jogtanodák fentar- tása, vagy megszüntetése körül a hallgatók száma döntő lehetne, s e tekintetben hivatkozik Kautz Gyula a bpesti egyetem kitűnő jogtanárának a miniszteri euquéten tett nyilatkozatára s a külföldi egyetemekre, melyek között nem éppen csekély azoknak száma, hol annyi vagy még kevesebb jogász van, mint akárrnely magyarországi jogakademián, s azért ott még sem jut eszébe senkinek, az illető egyetemek reductióját, vagy eltörlései kivánni, mivel belátják, bogy ezek a kisebb egyetemek is fontos culturalis szükségletet képeznek. — A szerző a 10. szakaszban azon kérdésre is kiterjeszkedik: rendkivül nagy-e a jogtanodák száma hazánkban? s összehasonlítást tevén a külfölddel, úgy találja, hogy pl. Ausztriához mérten 4—5 egyetemet, a Sveiczboz mérten 15 egyetemet, Németországhoz mérten 6—7 egyetemet és 9 akadémiát, Franczia- országboz mérten 3 egyetemet és 12 akadémiát stb. kellene tarta- tartanunk, tehát hazánkban nem oly túlságos a jogtanodák száma, mint azt némelyek állítják.

A szerző végül azon javaslattal lap fel, hogy miután az állam jelenleg egy uj állami egyetem költségeit meg nem birja, a menynyiben mégis kevés volna a hazai egyetemek száma, czélszerü lenne a hiányt egy katholikus és egy protestáns egyetemmel pótolni, s ezek mellett az akadémiák egy részét fentartani.

A protestánsoknál már huzamosabb idő óta pengetik, hogy jogakademiáik alapjaiból azt, mi az alapítók intentiói szerint egyesíthető, összesítik, s kiegészítve a hivek mindig áldozatkész adakozásaival, Debreczenben protestáns egyemet alapítanak s még egykét jogakademiát is fentartanak. A katholikusoknak csak két joga- kademiájok van; mindkettő egymástól messze eső helyen, culturalis szükségletet pótol, 8 azért egyiket sem volna kívánatos megszüntetni; hanem az egyik mostani szervezetében való fentartása mellett, a másikat kath. egyetemmé kellene alakítani. Ez utóbbi, a szerző szerint, az által történhetnék meg a legkönnyebben, ha az állam e czélra kiszolgáltatná a budapesti egyelem alapjait, melyek, csekély kivétellel, kath. alapok, s ha azon összegek is e czélra fordittatnának, melyekből, mint szintén katb. alapok járulékaiból, a mostani kir. jogakademiák legnagyobb része tartatik fenn. Ezen, de

főleg a budapesti egyetemi alapoknak kiszolgáltatátását azonban, úgy véljük, a szerző csakis azon esetben kívánja, ha a két kath. jogakademia, a miniszter óhajtásához képest, megszüntettetnék, a midőn csakugyan egy kath. egyetem felállításának szüksége állana elő, hogy fentartassék azon nagy elv, mely a miniszteri intézményben is érintve van : hogy a magyarországi kath. egyház (úgy miként a két prote8tau8 felekezet is) saját szelleme szerint berendezett tanintézetekben adhassa meg ifjainak a tudományos képzést. S ezen eshetőséget szem előtt tartva, a szerző befejezésül azon kérdésre is válaszol: hol állitassék fel a két egyetem? A prostans egyetem legalkalmasabb helyéül minden esetre Debreczen kínálkozik; mi pedig a katb. egyetemet illeti, erre nézve, elfogadván a „Magyar Állam“ és az „Eger“ indokolását, Egert hozza javaslatba.

Ismertetésünket azzal fejezzük, hogy a t. szerző hasznos munkát végzett, midőn a jogtanodák kérdését fejtegetése tárgyává tette ; mert alapos érvelésével nem egy téves nézetet sikerült helyre igazítania ; mi által az ügynek, melynek barátjaúl vallja magát, jelentékeny szolgálatot tett. X.

A hevesmegyei 184s/9-ki honvédek egylete által Egerben 1880-ik évi október hó 20-ik napján tartott közgyűlés jegyzőkönyvi kivonata.4)

A budapesti honvédegylet választmánya által 1880-ik évi márcziu8 hó 16-án tartott ülésben felvett 8 ezen egylettel is közlőit jegyzőkönyvre vonatkozó válasz elkészítésével megbízott küldöttségnek következő határozati javaslata fogadtatott el s valamennyi létező 1848/9 honvédek egyletének megküldetni határoztatott: „A felolvasott jegyzőkönyvből megdöbbenve értesült ezen honvédegylet, miszerint a nemzet filléreiből felállított és ez ideig fenotar- tartott honvédmenház rendeltetése- s czéljától elvonatni s egyik indítvány szerint, Budapest fővárosának átadatni, a másik indítvány szerint a menbáznak pénzzététele, s e pénznek az országos honvédsegélyzö egylet tőkéjéhez csatolása, vagy természetben a kormány kezelése alá átadása czéloztatik. Ezen egylet mindkét indítványt perhorrescálja; nem óhajtja a menházat Budapest fővárosa tulajdonába átadatni, mert ez által a honvédség rendelkezési joga a menház felett megszűnnék, s habár fentartandónak mondatik is ki az 1848/9-ki honvédség részéről a felvétel- és ki- bocsájtásra nézve a jognak egy bizottság által való gyakorlása, ez már nem közvetlen, hanem a fővárosi hatósággal közvetve történhetnék, mit ezen honvédegylet, a menház felállítása alkalmával az összes honvédség által elfogadott határozattal egyátalában ellenkezőnek és végre is a menház kezelésének ellenőrzéséből a honvédség kizárásával végzödönek tart. Annál kevésbbé akarja a menházat akár természetben, akár pénzzé téve a kormány kezelése alá adni; mert az eddigi tapasztalat szerint, a mostani kormány tagjai, előbb fennen hirdetett elveik megtagadásával, a törvény védpaiz=a alá helyezett 1848/9-ki honvédeknek az erkölcsi elismerés kivívásában nemcsak segédkezet nem nyújtottak, sőt azt meggátolni minden törekvésöket és hatalmukat felhasználták; a honvédmen- háznak ily kormány kezébe átadása tehát egy lenne az 1848/9-ki honvédség megsemmisítésével, ehhez pedig ezen honvédegylet beleegyezését nem adhatja; de sőt, ezen talán személyes érdek- és gyűlölet-8ugalta indítványok keresztülvitelének teljes erejéből ellenáll, és a társ honvédegyleteknél is minden lehetőt megmozdít, hogy ezen tervezetek, még csirájukban megfuladjanak ; mert nem hiszi ezen honvédegylet, hogy akadhasson komolyan gondolkozó 1848/9-ki honvéd, ki a maga halálos Ítéletét aláírja, s miután, csakis a jelenlegi rendszer mellett, midőn az összes honvédség közgyűlésén, úgy a közgyűlés által választott központi választmány által gyakorolja felügyeleti jogát, hiszi ezen honvédegylet a menház fennállását biztosítottnak; meg van győződve: miszerint az Ösz8ze8 bonvédegyletek mint egy test és lélek fognak annak idején küzdeni a jelzett terv ellen létük fenntartásáért.“ —).Elnök végül felhiván a közgyűlést az 1848/9-ki kápolnai csatákban megsebesült s az egri kórházban elhalt, a hatvani temetőben közös sírban nyugvó honvédek irányában kegyeletes tartozásul lerovására, egy három tagú bizottság küldetett ki, mely a helybeli jogakademia polgárságával egyetértve állapitandja meg a részleteket, s fogja erről falragaszok utján a közönséget is értesíteni. Kelt mint fent, kiadta: Herczeg Ignácz honvédegyleti jegyző.

*) Térszüke miatt maradt ki m. csütörtöki számunkból.