Eger - hetilap, 1880
1880-09-30 / 40. szám
XIX. év-folyam. 40. szám. 1880. szeptember 30-án. Előfizetési dij: Egész évre . ö írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 r Egy hónapra. — 45 r Egyes szám — 12 „ Hirdetésekért minden 3 hazahozott petit- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstói 30, nyilttérben egy petit- sorbelyért 15 kr fizetendó. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lyrenmi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mooserféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése. (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) r ó> % ti fti Eger, szept. 30-án. H: ®r°\^- J A kegyelet szép ünnepét ülte ma városunk. Ünnepelt egy nevet, melynek országos fénye ez ősi város hírnevét emelve ragyog szét; ünnepelte a fogyhatatlan áldozatkészségű, szilárd lelkületű, fenkölt szellemű főpapot, hazafit s emberbarátot, — szeretett főpásztorát, dr. S a m a s s a J ózsefet. Ő excellent ája érsekségének évei a jótékonyság áldásos tényei, a híveivel együttérzés sokféle fényes nyilvánulásai s bizonyítékai által mind szorosabbra füzék és bensőbbé forraszták a főpásztor és e város közti viszonyt, s ismételten alkalmat nyújtottak arra, hogy e város közönsége tüntetőleg is kifejezést adjon mélyen érzett tiszteletének, melegen ápolt hálájának nagynevű főpapja iránt. Kiváló fontosságú, s e város jövőjére nagy jelentőségű volt pedig különösen ő excellentiájának azon áldozata, melyet a törvényszék helyiségének több ezer forinton való megszerzése, s építési költségeinek nagyobb mérvű pótlása által e városnak hozott; mely áldozat elismerő viszonzásául a város őt díszpolgárai közé felvenni sietett s az erről szóló diszokmány átadása alkalmából imposans fáklyásmenettel tisztelve meg, egyszersmind képviselőtestületi határozattal őexcja életnagyságú arczképének lefestetését rendelte el a városházi nagy terem számára. E kép leleplezésének ünnepe, e mai napra, mint ő excellentiája születésnapjának évfordulójára tűzetett ki. A városi és nemzeti zászlókkal diszitett városház nagy termét d. e. 10 órakor zsúfolásig fényes közönség tölté meg. Ott voltak a nagyszámban megjelent városi képviselőkön kívül testületileg a törvényszék, megyei hatóságok, állami hivatalok személyzetei, a papság, élén mélt. Lengyel Miklós ez. püspök úrral, a lye. s főgymn. tanári kar stb. s a város intelligentiájának számos tagja, hölgyek is. Tavasy A. polgármester rövid megnyitóbeszédében jelezvén az ünnepély czélját, a szót az emlékbeszéd megtartására felkért szónoknak, ékes ajkú s független szellemű derék főjegyzőnk-, Zalár József városi képviselő tagnak adta át, ki is a közönség feszült érdeklődése mellett következőleg szólott: Tisztelt képviselőtestület! Midőn a tisztelt képviselőtestület határozatából s felhívása folytán ez alkalom mai szót emelek, teszem azt némi habozással, mert Eger városa a mai napon oly polgári ünnepet ül, melyhez bizonyára e város szűk határán túl is, hazafias együttérzésből, sokan, nagyon sokan, mindazok csatlakozni fognak, kik a valódi érdemek iránt még nem szűntek meg méltó tisztelettel viseltetni, 8 kik ennélfogva mind jobban érdeklődő rokonszenvvel és egyre fo- kozódóbb lelkesedéssel kisérik ünnepeltünk fényes pályáját, melyen — mint igazi magyar főpap — oly pé ldásan és oly áldozatkész odaadással szolgálja a haza és emberiség szent ügyét ... De épen ezt teszi nehézzé feladatomat, s ezért kell — a rám bizott tiszt súlya alatt a tisztelt közgyűléshez már előre is elnézésért esedeznem. A boldog emlékezetű Bartakovics B éla halálával megüresedett egri érsekségre Szepes akkori ifjú püspöke neveztetvén ki, alig érkezik meg Egerbe, levél jön tőle a városi hatósághoz s benne egy szép összeg a szegények részére. lm ez a beköszöntő, melylyel — mielőtt még érseki székét elfoglalta volna — már sziveinkbe igtatá magát. De ez csak első lánczszeme azon szakadatlan és nagymérvű jótéteményeknek és adakozásoknak, mely ekkel első sorban ugyan Eger városában, de ezen kivül széles kiterjedésű egyházmegyéje számos más helyein, sőt az ország legtávolabb pontjain is minden alkalommal — ha tűzvész, vagy árviz, ínség, vagy járvány, vagy bármily más csapás nyomán jajdul, vagy csak sóhajt is föl a szerencsétlenség, — siet, hogy első érkezzék oda, a szenvedők kö- nyüit letörleni, le különösen a titkos szegények szeméből, kiknek szemérembe elhaló bágyadt sóhaját csak a legérzékenyebb szivek hallják s értik meg, s letörli a titkolt könyeket oly gyöngéd kezekkel, hogy nem a szégyen, hanem a megilletődés pirja marad hátra a sápadt arezokon. Igen, ö nem csak prédikálja a jót, hanem cselekszi is azt, és pedig oly határt nem ismerő szenvedélylyel s oly — hogy úgy mondjam — ős keresztényi pazarlással, hogy jellemének ezen fő- vonása, ezen szivjóság, ezen nagylelkűség, még ha egyéb jeles tulajdonságok nem díszítenék is, már magában is elég volna arra, nagyon is elég, több mint elég, hogy neve ne csak Eger város polgárai által, hanem mindenkoron tisztelet- és kegyelettel emlittessék. Én nem fogom elszámlálni adakozásainak hosszusorát, melyek százezrekre mennek, ez nem is volna lehetséges, mert azoknak egy nagy része hozzáférhetetlen titok. De egy jótéteményéről, egy — Eger városának tett ajándékáról, mely a mai ünnepélylyel szoros összefüggésben van, meg kell emlékeznem. Ez azon ezrekre menő, de tulajdonképen — ha következményét tekintjük — számmal alig kifejezhető megbecsülhetetlen adomány, melylyel egy nagy veszélyt hárított el Eger városáról 8 lehetségessé és biztossá tette a kir. törvényszék itten maradását. E nagyszerű ajándékozásnak üljük ma hála-ünnepét, polgári egyszerűséggel, mint hozzánk illik, de igaz szívvel, mely régóta ég már a vágytól az ünnepelt férfiú művészi képmását látni e teremben, melynek mindenkor egyik legfőbb díszéül tekintendi azt a polgárok kegyelete. E vágy most nyer teljes kielégítést ... lm a kép! . . . De ezzel még nem értem beszédem végéhez, mert annak, hogy e mai ünnepély hőse iránti tiszteletünk oly őszinte s oly élénk, és maradandó külső jelben is kifejezést keres, az elmondottakon kivül egyéb okai is vannak. Ki ne emlékeznék vissza a hatvanas évek politikai harczaira,
