Eger - hetilap, 1880
1880-09-30 / 40. szám
314 midőn a pártok elkeseredett küzdelmei — a helyett, hogy a zöld asztalnál 8 a választásokkal véget értek volna — a magán körökbe is egész szenvedéllyel átvitetvén, annyira megmérgezték a társaséletet, hogy a különböző pártokhoz tartozók kerülték s úgy szólván lenézték egymást. . . . E feszültség, e túlhajtottság végre megszűnt, mai napság ennek már nyoma sincs. Kétségtelen, hogy a pártok átalakulásai és csalódásai s több más körülmény, főleg pedig a mindent enyhítő idő — a közeledésre előkészítők 8 mind fogékonyabbá tették a kedélyeket; de ha a sokáig nélkülözött béke és barátság csakugyan visszatért, nincs-e a társas élet széthúzó elemeinek egymással való kibékitésében nagyrésze ö neki is, a vendégszerető főpapnak, ki érseki palotájában, mint semleges téren, a különböző pártok embereit ép azon szándékkal is, hogy közelebb hozza azokat egymáshoz — egyforma szívességgel és nyájassággal fogadni egy alkalmat sem mulasztott el? s nem lehet-e, nem kell-e ezt is, a helyes alapjára visszavezetett társas élet nevében, mint egyik érdemét kiemelnünk ? Pedig ha palotája semleges tér is, ö maga távol van attól, hogy semleges volna a politikában. Hogy is lehetne itt semleges ö, akinek egyházi pályája a politikai élet országútján visz keresztül ; aki oly nagy mértékben bírja a meggyőződés bátorságát s az elhatározottság rettenthetlenségét, hogy egyenesen a classicus „Justum ac tenacem propositi virum“-ot juttatja eszünkbe ; aki már e téren oly fényes jeleit adta lelki függetlenségének, melyről csak legközelebb is oly szellem fensöbbséggel tett tanúságot az egri jogaka- demia ügyében, a közoktatási miniszterhez intézett ‘remek fölterjesztése ............ D e nagyon előre siettem . . . egy-két példáért, egy-két jellemző vonásért hadd térjek kissé vissza még! Mint országgyűlési képviselő a vallás- és közoktatásügyi mi- nisterium osztálytanácsosául lévén kiszemelve, miután a miniszter politikájával nem mindenben értett egyet, készebb volt a neki szánt állást veszélyeztetni, mintsem meggyőződéséből csak egy hajszálnyit is engedjen s ép ezzel, ezen önzetlen jellemét kitüntető férfias határozottsággal, nyerte meg Deák Ferencz barátságát, kinek aztán rendíthetetlen hive lön. . . . Midőn az egész világ belerohant a fusio csalóka vizébe, ö nem tudott, nem akart az árral úszni; emlékei, előrelátása s büszkesége ettől visszatarták — és a szárazon maradt . . . A fusióba vetett remények csakugyan meghiúsultak s közgazdasági érdekeink idegen hírvágy zsákmányául estek. De — hogy Dante poklának felirata egészen viszonyainkra üljék — még egy volt hátra, az: hogy gyászt kelljen öltenünk a monarchia külpolitikája miatt, mely Magyarország keleti érdekeit egy szörny-szövetség kedvéért feláldozd. Az alsó-házban keresztülhajták az ügyet, s a főrendek közt, azt hitték, többé szó sem éri. De ott volt az egri érsek, aki hallgatni nem szokott, ha szólni kötelesség. És felszólalt és pálczát tört feleítök s hűség, bölcseség volt minden szava. Mily ünnepélyes jelenet! milyen nagy példa! mily loyalitás!... Igen, loyalitás . . . mintha a mindenre igent mondó kormányférfiak tanácstalanságából kikelendő vész elöérzetében megrázkodótrón érez- oszlopa szólalt volna meg — a vészes igenre azt kiáltva: nem! Ha a szellemek mai elvetemedettségében, e meggyőződés s kötelességérzet nélküli léha zűrzavarban, mindenki hallgat a főbbek között (hisz nincs többé magyar aristocratia!) az érsek példája után most rajtatok a sor, ti emeljétek föl szavaitokat, ti — püspökök, ha az isten tanácsosai vagytok; mint fölemelték a próféták, midőn megfenyegették a királyok rossz utón járó tanácsosait . . . vagy hintsetek hamut fejeitekre 8 hullassatok vérkönyeket a pusztuló ország fölött! . . . Mi pedig, polgárok! az Eszterházyak és Telekesyek e méltó utódának, a kötelességteljesités e példaképének buzdító képmása előtt tegyünk fogadást: hogy mindenkoron, a haza jó és rossz nap- | jaiban — ha ugyan lesz még jó napunk is, — mindig híven s mindig egyenlő buzgósággal teljesítjük hazafi kötelességeinket, s e fogadással fejezzük be a mai ünnepet, melyet hazafi érdemnek szentelénk. Viharos éljenzés és tetszészaj kiséré a szónok mély bensőséggel elmondott szavait, mire polgármesterünk indítványa folytán e beszédnek a levéltárban megőrzése, kinyo- matása s a közönség közti kiosztása átalános helyesléssel elhatároztatott. Bezáró szavaiban a polgármester köszönetét mondva a megjelenteknek, lelkesen hivá fel a közönséget, hogy az ünnepi szónok szavai szerint híven őrizze meg az ünnepelt főpapnak emlékét, kövesse kötelességteljesítésre buzdító példáját, ki sokáig, sokáig éljen ! Az éljenzés közt oszladozó közönség ezután az arczkép tüzetesb szemléletébe merült. Sajósy Alajos derék művészünk e munkája átalános tetszésben részesült. A felfogás, művészi elrendezés, élethüség, gondos részletesség, harmonious színezés teljes sikert biztosítanak e műnek, mely becsületére válik mesterének. — Ez ünnepély alkalmából tervezett fáklyásmenet, minthogy őexcellencziáját jelenleg körünkben nem üdvözölhetjük, elhalasztatott. Közigazgatásunk némely hiányai. (Vége.) (Sz.) Hogy népünk az országgyűlés alkotásait megbocsáthatatlan közönynyel szokta fogadni: azt magában azon tény is eléggé igazolja, hogy még azon ügyekkel sem siet megismerkedni, melyek érdekeivel a legszorosabb kapcsolatban vannak, minők pl. a cseléd-, egészségügy stb. Pedig nálunk épen az ellenkezőt kellene feltenni; mert mikor korteskedni és választani kell, habár az utolsó Írnokot is, akkor talpon van minden ember; mindenki siet alkotmányos jogait gyakorolni. Hát mikor országgyűlésre követet kell küldeni! Akkor már hónapokkal előbb megindul a korteskedés, és a kortesfogások ezer nemeivel iparkodnak egymást kapacitálni a jó atyafiak, kiknek a politikában való jártasságukat már azon egy körül mény is eléggé jellemzi, hogy a szoksorosan megváltozott pártviszonyok daczára, most is csak jobb és baloldalt ismernek. Mindenesetre szép, s a közügyek iránt érdeklődéssel viseltető lelket árul el, ha valaki alkotmányos jogait gyakorolni igyekszik, csak ne legyen hazafisága egyoldalú, mikor arról van szó, hogy a hazáért valamit tenni is kell. Nálunk pl. az alkotmányos jogokat igen, de a kötelességeket teljesíteni vajmi kevesen szeretik, sőt még csak az azokat szabályozó törvényekkel sem nagyon iparkodnak megismerkedni. Pl. a már többször említett cselédrendtartást nálunk a gazdák 90 °/0 nem olvasta, igy vagyunk valamennyi, népünk anyagi és szellemi viszonyait érdeklő egyéb törvényekkel is. Pedig e közöny sokszor a végrehajtás legnagyobb akadályául szolgál; mert a népnek a végrehajtásnál magának is közre kellene hatni, hogy a törvény, annak szelleméhez képest, teljes megvalósulást nyerjen. — Az időleges választási rendszer nem kevéssé akadályozza a jó közigazgatás kifejlődését. A választott tisztviselő, nem tekintetvén állami hivatalnoknak, már ezért, de főleg azárt, mert a néptől nyerte kenyerét, a nép-áramlattal úszni kénytelen nem egyszer akkor is, mikor meggyőződése neki az ellenkezőt sugalja ; mert állását megingatni és a legközelebbi választásnál elveszteni nem akarja. Ennek ! eredménye azután, hogy a törvény s ennek végrehajtása tekintetében I kibocsájtott kormányrendelet nem nyer oly foganatosítást, minőt a l dolog természete megkíván; s innen van, hogy a közigazgatás nagy feladatának érvényesülése majd itt, majd ott szenved hátráltatást. ! Ily viszonyok között a felelősség elvének szigorú alkalmazása, ha
