Eger - hetilap, 1880
1880-09-23 / 39. szám
XIX. év-folyam. 1880. szeptember 23-án. 39. szám. Előfizetési díj: Egész évre . 5 írt —- kr Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 r Egy hónapra. — 45 r Egyes szám — 12 „ Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. EGER D Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyeenmi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mooserféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése. (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Eger, szept. 22-én. A hét eseményét dr. Samassa József egri Érsek úr ó nagyméltóságának válasza képezi a közoktatási miniszter ur lapunk 31. számában is jelzett köriratára, melyben a felekezeti jogakademiák fentartóit, s igy a nagyméltóságu Érsek urat is, mint az egri joglyceum védnökét, arra hívja fel, hogy e tanintézeteket szüntessék be. Ez emlékiratszerü okiratnak, mely a maga nemében valódi remekmű, az a története, hogy a közoktatási miniszter ur azért, mert a pozsonyi jogakademián rendetlenségek fordultak elő, jónak látta, a vizsgálat megejtése végett, kellő meghatalmazásokkal miniszteri biztost kinevezni ; de nemcsak oda küldötte ki, hanem a többi kir. jogakademiák- és a két kath. joglyceumra is, honnan eddig a rendetlenségeknek hirét sem vette, azon indokból, mint a miniszter ur mondja, mert ezek is emberi intézmények lévén, a visszaélés lehetősége ezeknél is fennáll. — Érsekünk ő excja két felterjesztésében hiába igyekezett a miniszter urat ezen rendszabály indokolatlan, sérelmes és kártékony voltáról meggyőzni; a miniszteri biztos megjelent Egerben, megtartotta a vizsgálatot és befejezésével — az igazgató és a tanárkar előtt megelégedését nyilvánította ; s fel nem tehető, hogy a miniszter ur ő excjának vizsgálata eredményéről nem ez értelemben tett volna jelentést. — És mégis a miniszter ur nemsokára uj leiratot intézett az Érsek úrhoz, melyben felhívja öt, hogy, mert a a jogakademiák- és joglyceumokban a jogi szakoktatás nem áll a kor színvonalán, az egri joglyceumot oszlassa fel és fentartási költségeit egyesítse esetleg valamelyik kir. kath. jogakademia alapjával. — Érsekünk ő excja a miniszter ur e felhívására egy P.-Szikszón f. évi szept. 3-án kelt terjedelmes s a tekintélyesebb napilapokban is megjelent feliratban válaszolt, melyben előadja azon indokokat, melyek alapján „a hazának szolgálatot vél tenni, midőn főkáptalana áldozatkész közreműködésével továbbra is fen- tartja és lehetőleg fejleszteni törekszik a védnöksége alatt álló egri joglyceumot, melynek megalapítását a hálás nemzet 1741. évi törvénykönyvébe igtatta, melynek ápolása nagynevű elődei hagyományakép reá szállott, s melyet, bár közvetlen tulajdonosa az egri egyházmegye, közvetve mégis magáénak vall a magyar katholikusok egyeteme.“ Ezen okmány tárgyának jelentősége, szerzője magas állása és szellemi fölényénél fogva országszerte a legnagyobb figyelmet s hatást keltette. S méltán; mert azok az eszmék, melyek ez iratban érintve vannak, azon megdöbbentő igazságok, melyeket mélybelátásu s nagy tapasztalatu szerzője a miniszter szeme elé tár, teljesen hivatvák arra, hogy a gondolkozók figyelmét a legnagyobb mértékben magukra vonják. E válaszirat az egri érseki joglyceum ügyén, mely arra alkalmi okúi szolgált, jóval túlterjed, s nagy jelentősége tulajdonképen abban áll, hogy felöleli az ország jelenlegi közoktatási politikáját, és a közállapotokat, a kormányzás jellemével összeköttetésben tekintve, veszi boncz- kés alá. 4z Érsek úr a kritika éles fegyverével dönti halomra a miniszter úr érvelését, s kideríti, hogy ugyanazon indokolással, melylyel a miniszter úr a jogakademiák feloszlatását sürgeti, a budapesti egyetem beszüntetését is lehetne követelni; kimutatja, hogy az akadémiák megszűntetése mellett felhozott okok éles ellentétbe állanak a miniszter ur által kiadott hivatalos statistikai adatokkal, s hogy ugyanazon érvekkel, melyeket előbb tagadott, indokolja, legközelebb ő Felségéhez intézett felterjesztésében, egy harmadik egyetem felállításának szükségét. Nem tehetjük, hogy a válaszirat azon részét, mely súlypontját képezi s közoktatásunkat állami életünk szervezetével, az iskolát az élettel állítja szembe és az azok között létező ellentétet oly világosan és meggyőzőleg festi, mint eddig senki sem, szóról szóra ne idézzük: „Csak egy szembeszökő tünetére közviszonyainknak kell rámutatnom,“ mondja megkapó szónoki erővel e mély és bizonyára maradandó hatású irat nagynevű szerzője, „melynek nyomaira azonnal és mindenütt ráakadunk, s melynek minden irányban jelentkező hatását Excellentiád bizonyára legfájdalmasabban tapasztalja, midőn egyfelől közoktatásunk, másfelől állami életünk szervezetét egymással szembe állitja. Mert mig egyrészt a közoktatást, kezdve a továbbhaladásra ösztönző néptanodától egész a fokozat végén álló jogakademiáig és egyetemig, az állam a nyugati államok példájára szervezi, s midőn az állam által kikötött fokozatos képesítés feltételeinek betöltése által viszont az iskola is joggal igényli, hogy az általa adott szakképzettség jelentősége az állami tevékenység köreiben nemcsak elvi. hanem tényleges kifejezést nyerjen, s igy az állam élete, mint a közoktatatási épület tetőzése, az iskolai szervezetnek megfeleljen: addig másrészt kivált a földbirtokban beállott nagy válság s az ennek nyomában járó pusztulás és szegényedés mindig uj elemeket sodor a létért való küzdelembe, és a jogi képzettséget igénylő pályákat ellepi a sokaság, mely „mégis élni kívánván“, a szakképzettséget a versenytérről leszorítja, a kinevezés alá eső állomások betöltésénél is sokszor előnyben van, de kivált a közigazgatás összes területéhez, melynek művelése nincs qualifícatió- hoz kötve, mindig kielégítést sürgető és találó igényt emel. így az állami élet s a közoktatás szervezete nem üt össze s a nagymértékű körfalakra kisszerű tetőzet vár, mert az élet nem váltja be, a mit igér az iskola. Mi természetesbb, mint hogy a kettő közt támadt disharmonia, gyámolittatva azon áramlattól, mely nem kedvez a jellemképzésnek az
