Eger - hetilap, 1880

1880-09-23 / 39. szám

306 iskola rendszerében, és nem az erkölcsi momentumok fej­lesztésének az állam életében, a léhaságot tévutakra tereli s a munka nélkül boldogulást merészségre ösztönzi. És ha e disharmonia melynek hátrányait az iskola sínli és szen­vedi de nem okozza, káros tüneteket idéz elő, melyek azzá fajulnak el, amit Excellentiád a proletárság veszélyé­nek nevez; és ha e veszélyért a felelősséget rá kell vala­kire hárítani, és Excellentiád a jogakademiák, mint a proletárság előidézői vagy szitói ellen vádat emel, az ítélet, úgy hiszem, nem az akadémiákat fogja súj t ani.“ Azt hiszszük, hogy minden elfogulatlan kebel egyetért Érsekünk ő excjnak az iskola és az élet közti el­lentétet oly találóan ecsetelő szavaival, s azokból azon meg­győződést fogja meríteni, hogy ezen ellentétet nem a fenn­álló szakiskolák feloszlatásával, hanem egyedül csak ál­lami és társadalmi állapotaink korszerű átalakításával fog­juk megszüntethetni. Mi, s azt hiszszük velünk együtt még igen sokan, az Érsek ur e tényéből is lelkes örömet és hazafias felbuz­dulást merítettünk, s visszanyertük közügyeink állapota fö­lött való indokolt lehangoltságunk perczeiben már-már veszni indúlt reményünket közoktatási ügyünk jövője iránt. És különösen, mi egriek, mélyen érzett tiszteletünk s ragaszkodásunk szilárdítására újabb alkalmat és indokot találunk Érsekünk ő excellentiájának eme fellépésében, mely- lyel egyik nagy fontosságú intézetünket főpásztori buzgal­mával védelmébe fogván, városunk közjava iránt való odaadásának újabb bizonyítékával örvendeztetett meg ben­nünket. ________ K özigazgatásunk némely hiányai. (Folytatás.) (Sz.) Mint mondók, közigazgatásunk ellen sok panasz merül fel és talán nemzők nélkül. A közigazgatás, mint a végrehajtó hatalom orgánuma, hivatva van mindent, mi az államtörvényeiben, mint a nemzeti akarat kifejezéseiben, foglaltatik, a gyakorlati élet kü­lönféle irányulásai- és viszonyaiban megvalósítani. A legjobb tör­vények, az alkotmány legszebb elvei csak Írott malasztot képeznek ott, hol nincs gondoskodva müszervröl, mely azoknak életet adjon, azokat úgy szólván megtestesítse, vagy ha e müszerv e magasztos hivatásának teljesitésére elégtelen vagy képtelen. Törvényhozásunk működése a legutóbbi évtized alatt nagyszá­mú törvényt eredményezett, melyek, habár itt-ott egyes hiányokat tüntetnek fel s őket utóbb novellák által toldozni és foldozni kel­lett, egészben véve mégis anyagi és szellemi haladásunk hatalmas tényezőiül kínálkoznak, de mivel közülök sok igen silányul vagy épen nem hajtatik végre, nem is létesíthetik amaz eredményeket, melyeket a törvényhozás tőlük, és nem ok nélkül, elvár. Elégséges lesz e téren csak kissé körültekintenünk, hogy meg­győződhessünk az elmondottak igazságáról. Vegyük pl. az iskola-törvényt, mely pedig kétségtelenül a leg- bensöbb összefüggésben áll a nemzet culturalis haladásával, sőt an­nak alapfeltételét képezi. Tudjuk, hogy ennek értelmében a gyer­mekek 6—12 éves korukig a mindennapi, 15. évökig az ismétlő iskolát látogatni kötelesek. És ha a statistikai kimutatásokat olvas­suk és azokból tapasztaljuk, hogy némely megyében az iskolaköte­lesek egy harmada, sőt másutt épen fele nem látogatja az iskolá­kat, nem merül-e fel bennünk a kérdés: mi lehet ennek oka ? Itt van az egészségügyi törvény, mely az embernek legdrá­gább kincsét, az egészséget iparkodik a különféle kedvezőtlen be­hatásoktól óvni, melynek tehát szigorú végrehajtása minden egyén­nek érdekében áll, s természetesen az állam érdekében is; mert az egészség nem csak az egyént, hanem egyúttal az állami jólétnek, szellemi s gazdászati fejlődésének első föltételét képezi. Az egyén egészség föltételeinek megvalósítása tehát az államnak nemcsak joga de kötelessége, mert az egészség számos körülménytől függ, melyek az egyesre behatnak a nélkül, hogy hatalmában állana azok fölött min­dig uralkodni. Mindamellett tapasztaljuk, hogy egészségügyi törvé­nyünk egész terjedelmében teljes végrehajtást nem nyer; mi már azon körményböl is kitűnik, hogy a halandóság általában, de kivált Magyar- ország városaiban oly nagy, hogy szégyenkezve kell pirulnunk, ha a többimüvelt népek hasonló viszonyait tekintjük, melyeknél épen a nagy városok, melyek természetüknél fogva az anyagi és szellemi jó­lét felvirágzására szolgáló föltételeket jobban bírják, mint a vidék, —- igen kedvező halandósággal dicsekednek. Nem önkénytelenül kérd- jük-e : miért van ez igy? Itt van a vadászati törvény, mely világosan meghatározza, mikor szabad az egyes vadakra vadászni; mely megállapítja az ál­talános vadászati tilalmat, és mégis azt tapasztaljuk, hogy vadhús egész szabadon sokszor oly időben árultatik, mikor az egyenesen tiltva van. Van számtalan orv-vadász, kik nem törődve a tilalommal 8 a vadak tenyészidejével, mellékjövedelemképen űzi a vadászatot azon időben, mikor a jóravaló vadász fegyvere otthon a szögön függ. És ezek az orv-vadászok nem pusztán az egyesek érdekeit csorbítják jogtalanul, hanem azon fölül, hogy a mások által bérelt területen űzik e nekik különben is tilos szenvedélyt, kivonják magokat az állam iránt való kötelmek alól is; mert rendszerint nem fizetnek fegyveradót, nem váltanak vadászati jegyet. Tehát bitorolnak oly jogot, mely őket sehogy sem illeti meg. S majdnem kizárólag a pász­torok és erdőkerülők szoktak ebből magoknak keresetforrást csinálni, azért nem ártana ezeket lőfegyver helyett általában revorverrel el­látni, melylyel egyrészt személyüket a netaláni megtámadások ellen védhetnék, másrészt ily visszaélésekre könnyen nem vetemedhet­nének. Itt van a cseléd- és közerkölcsiségi ügy, koldulási rendészet, stb. stb., mind üdvös törvények által körülírva, de nagyon csekély kiterjedésben foganatosítva. Mi ennek az oka? Könnyen rámutathatunk azon okokra, melyek a végrehajtás útjába állanak, és azt megakadályozzák. Ezek: maga a népben rejlő közöny, mely sem az országgyűlés alkotásaival megismerkedni nem akar, sem azok horderejét eléggé méltányolni nem képes és végrehajtásuk elé, sokszor egész ok nélkül, nehézségeket gördít; a választási rendszer, mely sokszor nemcsak a felelősség elvét illu- soriussá teszi, de a közigazgatási orgánumokat is többnyire oly ele­mektől teszi függővé, melyek a demagógokra hallgatnak s nem egy­szer a legüdvösebb intézkedések végrehajtását lehetetlenné teszik; a közigazgatási orgánumok tulhalmozottsága ügyekkel, melyeknek megfelelni physicailag nem képesek; végre a qualificatió hiánya, mely soknál igen hangosan nyilatkozik s számtalan ballépés oko­zójává válik. Ám lássuk ez okokat bővebben is. (Folyt, köv.) A hevesmegyei tantestület részéről f. évi augusztus­hó 25. és 26. napjain Egerben a belvárosi községi is­kola nagytermében megtartott közgyűlés jegyzőkönyve. (Vége.) Derszib Rudolf, tantestületi elnök, előadja, hogy a megyék kikerekitése alkalmával Külsö-Szolnok vármegye Hevesmegyétöl 1876-ban elválasztatván, Jász-Kun-Szolnok megye czimen külön vármegyévé alakíttatott át, s igy a szolnoki tanitói járás-kör is a hevesmegyei tantestülettől elválván, jász-nagykun-szolnokmegyei tan­testületté alakult. A régi heves- és ktilsö-szolnokmegyei tantes­tület egri, gyöngyösi és szolnoki járáskörökre volt felosztva, mely körök tagjai egymással versenyezve, a gyermek előadásokból be­jött s a kormány által kiadott szabályrendelet értelmében befizetett tagsági dijak összegéből vetették meg a pénztár alapját. De külö­nösen növekedett a pénztár állása az által, hogy a népnevelés szent

Next

/
Oldalképek
Tartalom