Eger - hetilap, 1880

1880-09-02 / 36. szám

284

Dobrudsában az aratással foglalkozó védköteles bolgárokat haza szólították. — Szép kilátások !

Taaffét és coalitionalis minisztériumát ugyan csak szorongatják a csehek. A cseh lapok hangosan követelik, hogy a kormány a legközelebbi választásoknál a németek túlsúlyának megtörése végett mindent elkövessen s a hivatalnokok egész sorát jelölik ki, kiket eltávolíttatni kívánnak. Az alkotmányhü párt, mely a birodalmi gyűlésen csak 8 szavazattal van kisebbségben, az urak- házában pedig többségben van, szintén mindent elkövet, hogy a csehek fondorkodásait ellensúlyozza, eddig azonban csak nagyon a mérsékelt sikert képes felmutatni.

A Szerbiával egy részünkre előnyös kereskedelmi és vasúti szerződés létrehozása végett folytatott tárgyalások újólag megszakadtak. Mig Milán fejedelem uralkodónk udvaránál Ischlben tartózkodott, addig a szerb Bismarck, mint Riszticset honfiai nevezni szeretik, Bécsben kijelentette, hogy Szerbia az 1862-i szerződéseket a tárgyalások alapjául el nem fogadhatja. A szerb miniszter e fellépése Bécsben és Budapesten nagy felháborodást keltett, s ma már a „Pester Lloyd“ is a kormány keleti politikáját teszi felelőssé azért, hogy a szerb nagyhatalmi szédelgéseknek véget vetni nem képes.

Irl a nd ból igen nyugtalanító hírek érkeznek. Az agrár összeesküvés mindnagyobb mértékben növekszik; a különféle gyülekezetekben a kartalántási bilinek a felsöház által történt elvetését a gyűlölet és igazságtalanság kifolyásának jelenték ki. Agrár bűntények napirenden vannak. Szóval Angliának Irlanddal is meggyűlik a baja, pedig Afghanistánban sincs még rendén szénája, habár a legújabb hírek szerint a félelmes Ejub khán felhagyott Kandahár ostromával s Hérát felé hátrál.

T -A- IE3 C Z

Egy melbourne-i kártyabarlang.

Haardt elbeszélése után.

(Vége.)

A két veszekedő sajátszerü ellentétet képezett. A kentuckii több mint 6 láb magas, széles, erős és izmos alak volt, ellenben a másik, a hosszú névvel, alig ért el a válláig, a mellett azonban sok bátorság fölött látszott rendelkezni.

Eredetére nézve spanyol volt, minőt sokat találhatni Mexikóban és a kártyán mindenét egész a köpenyéig elvesztette. Hamar kinyitotta „navajá“-ját (egy nagy horgas kés) és az ablakok egyikéről egy nehéz függönyt leszakasztott. A függöny vasrúdja nagy zajjal a földre zuhant, mit a spanyol, bizonyára a megboflástól való félelmében felvett és egy közeli asztalra vetett. A leszaggatott függönyt négy rétbe hajtván, azt karja körül csavarta. így felkészülten vakmerő tekintettel várta ellenfele támadását.

— Fogja-e ön sértését visszavonni és itt nyilvánosan kijelenteni, hogy én becsületes caballero vagyok?

Az óriás egy lesújtó pillantást vetett ellenére s megvetése jeléül egyet pökvén maga elé, ezen szókat mormogá: „Non much“ és elkezdé a „yankee doodle“-t fütyörészve, nagy késének élét ujjai hegyén próbálgatni. Ezután nagyott nevetett és állásba tette magát, A „sokat jgérö mulatság“ tehát ezzel kezdetét vette.

— Én hiszem, — szólt egy amerikai egy angolhoz — hogy a kentuckii a hidalgót összefogja morzsolni.

— Well — viszonzá az angol — én száz fontba fogadok, hogy a hidalgó a yankeet a másvilágra küldendi.

— Helyes; a fogadás áll.

— Én kétszáz fontot teszek az angolra, kiálta egy franczia.

— Én pedig a spanyolra, kiálta egy másik hang.

— Áll.

És ezen fogadás is, mint sok más megköttetett.

Don Esteban de Cuchillo y Matamoras nem sokat látszott környezetével törődni, hirtelen lehajolván, kését ellene hasába fúrni iparkodott, mit az amerikai oly ügyességgel hárított el, minőt ily elefánttól feltételezni alig lehetett.

A legközelebbi pillanatban a hidalgón volt a sor oldalt ugrani, hogy a yankee iszonyatos késének érintését kikerülje, mely valószínűleg fejét törzsökétől elválasztotta volna.

így a két ellenfél egymás erejét és ügyességét ismerni megtanulván, pillanatig meghökkenve nézett egymásra.

A harcz azonban újból megindult, és csakhamar kittint, hogy az amerikai előnyben van a spanyol fölött. Mert az utóbbi bár igen ügyesen használta fel paizs gyanánt a letépett függönyt, azonban mesterfogásai ez egyszer nem sokat látszottak érni és használni az amerikai óriás iszonyú ereje ellen. Bár a széles, kék késnyél a legközelebbi kirontásnál pár pillanatra a bársonyba bele bonyolódott, azonban a kéz, mely azt vezette, oly erővel birt, hogy a bársonyt keresztül vágta és oly dühösen csapta azt ellenfele arczához, hogy a spanyol elöfogainak egyrésze kitört, maga pedig a földre zuhant.

Iszonyú zaj keletkezett most, de a megsebesültnek mégis sikerült, egy clownak ügyességével felkapaszkodni és magát újból állásba tenni.

A yankee uj támadást intézett, azonban kése csak az üres levegőt hasította. Mindamellett követte ellenét, ki már alig volt két méternyire távolban azon faltól, melyre az amerikai fenyegetése szerint felszegezendő lesz. És hogy a dühös amerikai szavát meg fogja tartani azon senki sem kétkedett. És mégsem avatkozott senki a dolgok folyamába, félvén, hogy két gentleman jogos gyönyörét megzavarandja, kik közül egyik zsebtolvajságon éretett.

A legközelebbi pillanatban a spanyol egy virágban, mely bizonyosan egy tánczosnö hajából hullott ki, elcsúszván, térdre rogyott, mely önkénytelen esés újból megmenti életét, mert ellenfele kése, mely öt bizonyára keresztül fúrta volna, csak hátán hasított mély barázdát. Egyúttal az amerikai óriás marka a spanyol vállára oly erővel nehezedett, hogy a kar, mely a bársonyt eddig oly ügyesen használni tudta, elerötlenedve lehullott.

Ezen uj baj daczára sem veszté el még a spanyol bátorságát, s erősen megfogva navajakését, kezét vízszintes irányban nyujtá ki. A yankee, ki talán eddigi eredményei folytán elbizakodottabb, s igy gondatlanabb lett, egy pillanatra a földön heverő bársonyon megbotlott és inogni kezdett. Gyorsan mint villám emelkedett fel a spanyol és horgas navajáját egész nyélig a kentuckii hasába fúrta.

A yankee elejté iszonyú kését, és a megsebzett oroszlánhoz hasonló bögést hallatott, de még nem esett el. Gépiesen a megaranyozott vasrúd után nyúlt, melyen előbb a bársony függöny volt megerősítve, utolsó erejének megfeszítésével emelé a levegőbe és egész súlyával vágta a spanyol fejéhez, kinek agyveleje a kö- rülállókra frecscsent.

A győző, ki szintén közel volt már a halálhoz, a diadal utolsó pillanatát vetve a körülállókra, lassan ereszkedett a földre és nehány pillanat múlva megszűnt élni, miközben belei bőrruhája alól kinyomultak.

— Én azt gondolom — mondá az amerikai az angolhoz, kivel 100 fontba fogadott, — hogy mindkettőnknek igaza van, ha önnek tetszik, tegyük ez összeget a kártyára :

— Szívesen — válaszolá az angol. És e perczben hangzott a bankár szava:

— Uraim a játék kezdődik.

A hullák elszállittattak, a vér feltörültetett és a játék, mintha misem történt volna, újból megindult. Kapitányom vállamat érinté kérdvén:

— Eleget láttál-e ?

— Többet mint akartam, válaszolám.

*

Midőn 1878-ban a párisi világtárlatot meglátogattam, az angol osztályban több obelisk tűnt fel nekem. A legmagasabbon angol és franczia nyelven e feliratot olvastam:

„Ezen obelisk pontosan kitünteti azon arany mennyiségét, mely 1851. april 1-töl 1878. jan 1-ig a Victoria-gyarmatból Éurópába hozatott. Érték 200 millió font sterl. vagyis 5 milliárd franc.

Akkor rágondoltam az elmondott jelenetre, és kérdém magamtól : vájjon mennyi vér ragadhatott e sárga anyagon ?

Sz.

A Liebig-féle mesterséges húsleves vagyis a huskivonat.

Ezen mesterséges húsleves átalános, gyors és tartós elterjedése minden országban fényes bizonyítéka minden felmerülő kétely s ellenvetés elhárítására, melyet egyesek ezen hasznos prae- paratum ellen emelni megkisérlettek. — Mily nagyszerű keletnek örvend ezen huskivonat, bizonyítja az első és leghíresebb gyár a délamerikai Uruguay köztársaságban, hol az roppant mennyiségben állittatik elő. Ezen gyárat s forgalmát kívánóm e helyt megismertetni.

Ezen gyárban a hnskivonatra naponként 400 ökröt vágnak le, s mégis ezen mondhatni roppant hustömeg a gyár szükségleteinek nem felel meg mindenkor. Az említett gyárban a legjobb 3^2 éves szarvasmarhát használják. A húst oly formán metélik össze, mint nálunk az a kalbász (frankfurti, vagy párizsihoz) szükségeltetik, hatalmas e czélra készített húsvágó gépekkel, s ekkor oly üstbe jön melybe 12000 font (6720 kg.) hús egyszerre belefér; az üstben le-