Eger - hetilap, 1880
1880-07-29 / 31. szám
244 Fővárosi levél. Körút az állatkertben. A szabadság vesztett légkirály. A világ született bolióczai. A nagyevö. Az állatország fejedelme. Veszélyes szomszédság. Az állat óriás. A járó torony. Budapest világvárosiasságában való gyors haladásának legkétségtelenebb ismertető jeléül tekinthető azon tény, bogy a tudományos gyűjtemények és tanulságos látnivalóinak száma, újabb időben rendkívüli módon felszaporodott, éspedig úgy szám, mint minőség, belérték tekintetében. — Nemzeti múzeumunk pb, külföldi szakértők egyhangú elismerése szerint, Europa hasonló intézetei között, kiválólag berendezését illetőleg, a legelsők egyikének! van elismerve. — Igen hosszadalmas lenne azonban ezen különféle gyűjteményeket egyenkint ismertetni; elég lesz, ha ez alkalommal egy- gyel foglalkozunk, mely bár régibb keletkezésű, mégis csak a jelenben emelkedett más müveit államok hasonnemü gyűjteményeinek színvonalára, t. í. az állatkert. Vidéki utazó ne mulaszsza el ezen tanulságosan szórakoztató kertet meglátogatni; igen sok érdekest fog benne találni. Már a kert maga, berendezésénél fogva, igen kedves sétahelytil kínálkozik ; vannak kellemes ülőhelyei, azonkívül saját vendéglője, hol a szomjas, éhes gyomor baján könnyen lehet segíteni. Van szép tava, telve honi és külföldi vizi madarakkal; azonkívül a különféle állatok egyes szép példányai annyira lekötik még a felületesen szemlélőnek is a figyelmét, hogy órákat tölthet el mellettük a nélkül, hogy unatkoznék. Tegyünk e kies paradicsomban egy kis körutat. Balra menve először a sasok gunybójához ér az ember. Képviselve van itt a hazai sasok úgyszólván minden példáuya. Csakhogy valamennyi az emésztő bú szánalmas képét mutatja. Hol itt a büszke légkirály, ki a magas bérezek tetején fürdik a nap arany sugaraiban és rettegteti az erdők repülő világát? Ott gubbaszkodik szegény magában s busong mintha elvesztett királyságát siratná. . . Körülbelül 15—20 darab van a hármas ketreczben elzárva, de mindegyik külön helyen búsul s ábrándozni látszik egy jobb életről, melyről valószínűleg örökre le kell mondaniok. Annál jobb kedv tanyáz azonban a szomszédságban, hol folytonos mozgás és lárma, örökös vigság van napirenden, a — majomházban. — Itt szeretnek a gyermekek időzni; mindig látni itt 20 — 30 kis világpolgárt, kik rendszerint már jóeleve ellátták zsebeiket czu- korkával, mandulával, süteményekkel, hogy a kis pajtásokat jól tarthassák. Aztán van itt öröm úgy a róstélyon kiviil, mint belül; mert a pávián, Darwin ősapja, kérni és hálás lenni is tud! De más részt irigy és önző; mint erősebb nem tűri, hogy a gyengébb is kérjen, vagy kapjon valamit; szenvedélyein uralkodni nem képes, minden csekélység sérti, mindjárt kész verekedni; önzése határt nem ismer; — s ebben csakugyan hasonlít — az emberhez. A majmok szomszédságában hüsöl egy óriás kígyó. Bár valószínűleg még igen sok viz fog elfolyni a Missisippin, míg férfi nagyságát és erejét eléri, korántsem bir a fiatal kor rugékonysá- gával. Szörnyen lusta; egész nap elfekszik mozdulatlan, csak ben- döje legyen telve, — ez képezi legfőbb gondját. Igaz, hogy most még pár galambbal, vagy csirkével beéri; de ha majd egyszer ki fejlődött, kis borjútól sem fog megijedni. Az ö pajtásai Amerika ős- erdeiben a legnagyobb ragadozókat is megtámadják, s körülövezvén azokat testükkel, összetörik, s aztán jól megnyálazván a zsákmányt, egyszerre lenyelik. Ily ebédek után, melyek 2—3 hétre kielégítik, beáll a pihenés, mely teljes tehetetlenségében nyilatkozik, elannyira, hogy bárki képes az ily jóllakott állattal elbánni, s azt örökre ártalmatlanná tenni. Több bel- é3 külföldi állatot magába záró ketreezet elhagyván, a ragadozók legnagyobbjainak tanyájához érünk. Először is egy házas párra akadunk, egy hím és egy nőstény oroszlánra. Úgy látszik, hogy kölcsönösen meg vannak elégedve egymással. A hím gyöngéd férj, bár láthatólag papucs alatt görnyed. A nőstény nem csinos, de hatalmas példány, és ez utóbbi lehet oka annak, hogy uralkodási vágyát érvényesíteni, s ha kell sörényes fejével éreztetni is tudja. A mellett szemérmes is e tenyeres, talpas asszonyság, mert ha kedves férje a néző publicumot nem respectálva kedves oldalbordájával enyelegni akar, az erényes oroszlánná ténsasszony nem a legszeretetreméltóbban mutatja ki hosszú éles fogainak sorát, annyira, hogy férjem uram kénytelen megretirálni, vagy hogy katonai műszóval éljek: teljes rendben visszavonúlni. A ház másik végében egy hatalmas tigrispár bérli a lakást. Mint czégére mutatja Bengáliából költözött Budapestre, bizonyosan a jó gulyáshús híre vonzotta körünkbe. Látszat után Ítélve igen békés házaspár lehet, mert házassági perpatvar ritkán for- dúl elő közöttük. A csíkozott bundába bújt házi úr, bár mogorva tekintettel, mégis kíváncsian látszik a bámuló közönséget tanulmányozni, ellenben kedves élete párja, mint hűséges frigytárs, férjecs- kéjén kiviil nem igen törődik a világgal. Szomszédjuk két hatalmas párducz. Ezek, úgy látszik, még kevéssé vannak civilisálva, mert élesbegyes fogaikat a künnlevökre nem a legszeretetre méltóbb módon vicsorítják; de szomszédságukkal sincsennek teljesen megelégedve; mintha ösmernék azt a magyar közmondást, hogy két dudás egy csárdában meg nem fér, ők sem akarnak egy lödéi alatt tigris pajtásaikkal meglenni. Igen rossz szomszédot. Sokkal okosabb viseletét tanúsít az elefánt, mely az európai civilisatiónak már teljesen meg van nyerve, mert kiváló előszeretettel viseltetik minden iránt, mit európai kéz gyúrt, vagy gyártott. Megeszi a zsemlyét úgy mint a czukrot; ha a néző közeledik korlátái felé, igen barátságosan nyújtja feléje ormányát, melyet kéz gyanánt használ, mert minden élelmet annak segélyével dug öblös szájába, hol az mint a semmiségben elenyész. Egy kis fiú vau melléje adva örül, ki tetszése szerint igazgatja ez otromba állatot. Végre kiemelendő még a nyakorján, tevepárducz (zsiráf), mint a hogyan magyar természettudósaink igen szépen (?) nevezik. Az e fajta állatokból két szép példányt bir az állatkert, melyek érdemesek arra, hogy mindenki újból és újból megtekintse. Büszke hajlékony nyakuk, mint a torouy, magasra emelkedik ég felé, s bár földszinten laknak, mégis az emeletről veszik be táp'álékukat, s hozzá elég barátságosak. Van is nézöjök elég. —* —ó. — A verpeléthi tüzárosultak javára érsekünk ö excja 600, a nagyméltóságú fökáptalan pedig 400 frtot adományozott. Stern Alajos gőzmalom tulajdonos mintegy száz, derék alispánunk pedig Almásy szolgabiró megkeresésére 600 kenyeret osztatott ki a szerencsétlenek között. A gyűjtések azonfelül városunkban a negyed mesterek által szép eredméaynyel folynak a károsúltak javára. * Az egri szőlőszeti és borászati egylet igazgatóságának következő általános érdekű határozatait hozzuk köztudomásra. Az igazgatóság megkezdvén működését, miután ez, különösen kezdetben, tetemes kiadásokkal jár, felhívja az egylet tagjait, hogy a 2 frtnyi tagdijat az egyleti pénztárba mielőbb befizessék. Továbbá, minthogy az egylet működését csak úgy fogja a kívánt siker koronázni, ha mennél nagyobb támogatásban részesül, ennélfogva az egylet igazgatósága felhívja városunk t. szőlőbirtokosait s az ügyiránt érdeklődő összes polgárait, bogy az egylet tagjai közé mennél nagyobb számmal belépni szíveskedjenek. Az egyleti tagságra Fülöp József helyettes elnök-, dr. Fekete Ferencz egyl. titkár- és Glósz Károly igazg. tagnál lehet jelentkezni. Továbbá az igazgatósig arról értesülvén, hogy a földmű.- ipar- és keresk. minister intézkedése foly- táa Gyöngyösre, a hevesmegyei gazd. egylethez, egy Neukomféle cognacfózö gép érkezett s ezzel a kísérlet f. hó 21-én fog megkezdetni és 14 napon át folytattatni, kebeléből Imre Miklós, dr. Pátz Ferencz, Bayer József és Braun Károly igazg. tagokat küldötte; ki, hogy a kísérlet eredményeiről s általán a cognac-gyártásról pontos adatokat szerezvén, ezeket az egyesületnek legközelebb elöterjeszszék. * Herman Ottó, jeles természettudósunk, e napokban a külföldre utazott, hogy phylloxera-tanulmányokat tegyen, s mihelyt visszatér, Egerbe jön, s itt e veszedelmes rovarról s az elterjedését gátló óvszerekről nehány előadást fog tartani. Az egri zászlósértési ügyben, városunk rendőr főkapitánya a „F üget len ség“ és „Egyetértés“ szerkesztőségeihez a következő levelet intézte: A zászlósértési ügyben felmerült események már többször oly rosszakaratú elferdítéssel közöltettek, miszerint világos az, hogy a ferdén túlzott közlemények egyenesen a vármegye és Egerváros tisztviselői és polgárai ellen intézett támadások. —- A „Függetlenség“ 206. számában, „Macskazene Seemann alezredesnek“ és az „Egyetértés“ 206. számában „A meggyalázott nemzeti zászló“ czim alatt irt közlemények oly megbotránkoztató valótlanságokat, oly gyarló túlzásokat tartalmaznak, minélfogva nekem, mint Egerváros rendőr főkapitányának kötelességemmé vált, a szóban forgó macskazene ügyét úgy mint az a valóságban megtörtént, Szerkesztő urnák tudomására hozni, s közlésem közzétételére bizalommal felkérni.— Mint tudva van, a zászlósértés megtorlásának ügyét a város képviselö-testülete vette kezébe, felterjesztésének eddigi eredménye kielégítő, s a képviselő-testület a város összes lakossága nevében tevén meg lépéseit: nem tarthatja magát senki a városban *) illetékesnek ez ügybe a saját szakállára belekontárkodni. *) Azt tartjuk másütt sem. Szerk.
