Eger - hetilap, 1880
1880-07-29 / 31. szám
245 Irt nem tétetett semmiféle előkészület valamely demonstratiora, de igenis megtörtént, hogy 15 heves vérti ifjú ember összebeszélvén, Seemaun alezredes lakása előtt összegyűltek, de egyik később oda érkező társuktól megtudván, hogy az alezredes már a vasúthoz ment, utánna mentek, és a jegyváltó helyen „Abzug Seeman-“t hangoztattak, mire Kriegelstein kapitány úr közéjek lépvén, egész il- ledelemmel megűyugtató szavakat intézett hozzájuk, minek következménye az lett, hogy a fennjelzett ifjak elhalgattak, s midőn az ott levő városi rendőrök őket távozásra és szétoszlásra szólította fel, az ott ácsorgó közönségből egy ismeretlen egyén őket a rendőr ellen való ellenszegülésre biztatta, mire ők a rendőr fellépését helyeselve, az ösmeretlennel szemben a rendőr mellett nyilatkoztak és egész csendben eltávoztak. Ez a történetnek megfelelő tényállás. Nem volt ott sem dob, sem czigány, sem zajos tüntetés, sem nagyszámú az indóbázat. körülvevő közönség, hanem volt mintegy 15 ifjú emher, kik felvilágosítva kalandjuk czéltalanságáról, és arról, hogy miden ily fellépéssel csak elleneinknek tesznek jó szolgálatot, ma már ezt maguk is belátják, mi engem arra indít, hogy neveiket közzé nem teszem. Az egész dolog pedig említést sem érdemel, és nézetem szerint nem czélszeríi olyan emberektől fogadni el tudósítást, kik a szerkesztőségeket a való helyett hazugságokkal tractálják. Grónay Sándor r. főkapitány. * A vallás és közoktatási miniszter úr legközelebb leiratot intézett a felekezeti jogakademiák fentartóihoz, melyben ezeket a jogakademiák megszüntetésére, esetleg kevesebb számú, de magasabb színvonalú jog- és államtudományi karokká való összeolvasztására hívja fel; mert a jogakademiák, mint a miniszt. leirat mondja, sokkal nagyobb számmal vonják a haza ifjúságát a jogi pályára, mint a mennyit az tisztességesen ellátni képes, és a szükségletet túlhaladó számban létező jogakadjmiáknak lehet tulajdonítani, hogy a a jogi pályára özönlő fiatalság, más a tártadalomra szintén fontos pályák kárára, folyvást növekedik és a társadalmat jogászi, különösen ügyvédi proletariátussal fenyegeti. — Hogy két s egy felállítandó harmadik tudomány-egyetem mellett a 13 jogakademia hazánk e részbeii szükségletét túlhaladja, elismerjük, különösen feleslegesnek látjuk, hogy az állam a két tud. egyetem mellett még 5 kir. jogakademiát s a protestáns hitfelekezetek, körülbelöl 3 millió lélekszám mellett (9 millió kath. ellen két jogakademiával,) hat jogiskolát tartanak fenn. Nekünk inkább a miniszt. leirat indokolása ellen van néhány szerény észrevételünk. Hogy az ügyvédek száma túlságosan elszaporodott, ennek okait részben kormányi intézkedésekben, milyenek az ügyvédi oklevél megszerezhetésének könnyűsége a 60-as évek elején, a bőven osztogatott magántanulási engedélyek, a birókinevezés körül követett eljárás sat., kell keresni, s hogy jfjaink nagy része most is a jogi tanpályára özönlik, ennek oka leginkább társadalmi viszonyainkban rejlik, főleg abban, hogy a jogvégzettek mégis a legtöbb pályán találnak alkalmazást mint ügyvédek, bírák, közjegyzők, közigazgatási és pénzügyi hivatalnokok sat. Továbbá hivatalos szúrnád .tokkal be lehetne bizonyítani, hogy a két tudományegyetemet 5—600-al több joghallgató látogatja mint a 13 jogakademiát, s hogy a jogi pályára lépő ifjak száma évröl- évre, éspedig nem jelentéktelen számmal, csökken. Azonban nem lehet czélunk e helyt a jogakademiák megszüntetése mellett felhozott okokat bírálni, csupán azt kívánjuk constatálni, hogy a jogakademiával biró városok az ügyhöz méltó érdeklődéssel, s bizonyos tekintetben agodalommal, várják az illető egyházi főhatóságok elhatározását és válaszát a miniszt. leiratra. Eddig csak az bizonyos, hogy protestáns körökben igen élénken foglalkoznak a protestáns egyetem eszméjével, melyet a tiszai reform, egyházkerület már fel is karolt, elhatározván úgy a részletes terv mint a költségvetés kidolgozását. Az egyetem Debreczenben állitatnék fel; mindenesetre jobb helyen, mint a miniszter úr által tervezett harmadik állami egyetem: Pozsonyban. — A parádi hangverseny. A Gáspárdy Gyula úr által e hó 23- dikán az egri színház javára rendezett hangverseny minden tekintetben fényesen sikerült s nem közönséges élvezetet szerzett a szépszámú fürdői közönségnek. A műsort kifogástalan zongorajátékáról közönségünk által előnyösen ismert Lörinczffy Paula úrhölgy Liszt Rapsodiájával nyitotta meg, Kovács Endre és Solymossy Elek urak szép énekökkel, Békéssy Irma k. a.; a nemzeti színház bájos tagja pedig hatásos szavalatával (Kiss József „Simon Judith“ ez. balladájával) arattak bőven tapsokat. A derék közreműködők készsége, melylyel a czélt előmozdították, a legnagyobb elismerésre méltó. — A parádi Anna-bálról a következő érdekes tudósítást kaptuk : „A vén Mátra egyik kies völgyében fekvő parádi Timsós- fürdöben e hó 24-ikén a szépség és szellemesség adtak találkozást egymásnak, hogy a tündérmesék bííbájával igézetessé és feledhetetlenné tegyék a báli éjszakát. A szebbnél szebb hölgyek, az ifjúság s vidámság ragyogó zománczával arczaikon, keringtek majd andalogva, majd szilajon előttem, mint a regék titkos homályu berkeinek tündérei. Az a kellemes mámor, melyet csak a jó kedv tud teremteni, megbabonázott mindenkit, öreget s ifjút egyaránt. Még most is, mikor a káprázattól szabadúltan e sorokat irom, mintha magam előtt látnám a gyöngéd figyelmű háziasszonyt, Gencsy Józsefné sz. Patay úrnőt, ajkán a biztató szives mosolylyal s a nyájasság lekötelező szavaival, 8 körülötte Világby Mihálynét tün- déri kellemü Ilma lányával, Balázs Vilibaldnét a feslö rózsához hasonló szépségű Margit leányával. Képzeletemben most is ott hódít- nak a tündérsereg élén Szentmiklóssy Kiérni és Marosa, Patay Jolán, Rotter Irma; ott csevegnek szellemesen Polgár Mihályné Budapestről és Fekete Lászlóné Mozö-Kövesdröl; ott ragyog, mint egy fejedelemnö, Danilovics Pálné kedves Rózsika nővérével Egerből s ugyancsak az egri szépek közül két gyönyörű barna fürtös jelenség: Csernyus Albin és Izabella s a pénteki hangverseny hősnője: Lörinczfy Paula. Hát még azok, kikről csak a költők ihletett dala szólhat: Erdélyi Józsefné két szép lányával Anna- és Gizellával Sírokból, Czettner Károlyné szellemdús Aranka lányával Kápolnáról, Szíjártó Margit Kökútról, Töttösy Ilonka Kompokról stb. —■ Éjfélkor gr. Károlyi Victorné, gr. Dessewífy Aurélné sz. Károlyi Pálma grófnő és gr. Wartensleben comtesse is megjelentek a bálban, azonban csak rövid ideig mulattak a kedves körben. A rendezőség élén a derék uradalmi igazgató Dáni József állott s mindenki megérdemlett dicséretekkel halmozta el figyelmességéért; a tánczrendezök pedig egri fiatalok voltak, kik még Párádon is kivívták az egri nevet. A bál reggeli öt óráig tartott s mindenki, bár fáradtan, de megelégedetten távozott a kedves helyről; csak a czigányok ellen lehetett itt-ott panaszt hallani, de ez is elmosódott a kedves emlékek hullámveréseiben.“ — A parádi galamblövészet. F. hó 25 ikén a parádi timsós- fürdö közelében fekvő gyönyörű erdőben galamblövészet volt, melyet a fáradhatatlan Gáspárdy Gyula úr a közremöködök teljes megelégedésére rendezett. Biróul gr. Almássy Kálmán választatott meg, kinek Ítéletére az első és második dijat Mednyánszky Sándor városunk derék fiatal ügyvéde és br. Orczy Elek, a harmadikat Mu- rányvári János nyerték. A galamblövészetet rögtönzött tánczmulat- ság követett, melyen az ott időző gróf úr is résztvett családjával. — A hevesmegyei jótékony nőegylet hétfői mulatsága a Koronakertben nem a legjobban sikerült. Csak tizenkét pár járta a zizegő akáczlombok alatt a csárdást, azok sem a régi megszokott jó kedvvel. Miért is csakhamar a hallgató nótákra került a sor; sirt a hegedű, csengtek a poharak, a holdvilág pedig belebámúlt az éjszakába s hallgatta a surranó szellő dúdolását. A tánczolók közt ott láttuk Tarnay Mariskát, Fülöp Bertát, Szabó Klárit, Kliegl Pannikát, Szubányi Annát, a Tormássy nővéreket sat. A mulatságban részt vettek még Vízváry Gy. úr szeretetreméltó nejével s Solymossy E. úr, a főváros jeles színművészei. Broncs vendéglőst ízletes ételeiért ezúttal is megilleti az elismerés, melyet, a vendégek panaszai fóly- tán, nem terjeszthetünk ki karczos borára is. Jövőre nézve óhajtandó volna, hegy az ily jótékonyczélú mulatságokról a közönség hamarabb értesüljön s azok oly napokra tétessenek, melyeken színházi előadás nem tartatik. — Műkedvelői előadás. Régi műkedvelőink közül többen a szerencsétlen Verpeléth javára műkedvelői előadást terveznek egy jeles vígjáték szinrebozásával. Közönségünk figyelmét előre is felhívjuk e jótékonyczélú előadásra s reméljük, hogy az anyagi siker méltó lesz Eger jó nevéhez. — Tűz. Kedden délelőtt a katonaság kenyérsütö helyiségében egy kémény kigyúlt s a nagy szél a belváros felé sodorta a szikrákat. A katonák hirtelen elfojtották a tüzet s ezzel elejét vették egy nagy szerencsétlenségnek, melytől a szeles időben mindenki méltán tarthatott. — Orthodox áhitat. Pénteken este az orthodox izraeliták temploma valóságos korcsmái botránynak volt szinhelye. Egyik müveit, derék polgártársunk, aki véletlenül a zsidók orthodox sectájához tartozik, mint rendesen, úgy most is ellátogatott a templomba, hogy hitsorsosaival együtt imádkozhassék. Schwarz Hermann úr azonban kocsisaival kidobatta onnan az áhitatoskodót, nagy gyönyörűségére saját úri gőgjének, megbotránkozására a nagy közönségnek. — Mezőkövesden múlt csütörtökön egy gazdának a háza kigyúlt, s mint bennünket értesítenek, a helyben lakó derék szolga- biró, Fekete László úr lélekjelenlétének és gyors intézkedésének köszönhető, hogy a mezőváros Verpeléth sorsára nem jutott, f Szabóky Adolf budapesti piarista áldozár, ki újabb időben a magyar ipar emelése érdekében nevezetes tevékenységet fejtett ki, meghalt. Temetését abudapesti kath. legényegylet, melyet ö alapított, rendezte s a főváros nagy részvételével ment végbe.
