Eger - hetilap, 1880

1880-07-29 / 31. szám

243 És kész is. Ezt látjuk mindenfelé. Mig a fővárosban az ed­digiek mellé egy uj, nagyszerű temploma épül Thaliának, az or­szág majd minden nevezetesb városa vetélkedve hordja össze ál­dozatfilléreit azon czélból, hogy bírjon az új kor ezen nagyhatású intézményével. Egerváros polgárai is érzik, hogy ez eszme felkarolásával tovább nem késhetnek ; érzik, hogy egy állandó színház mielőbbi felépítése nélkül messze elmaradna városunk a rangban hasonló vá­rosoktól és sokat vesztene hirnevéböl; érzik, hogy ha ez intézményt még sokáig nélkülözni bírná, a miveltség iránti érzék, vagy a ha­zafias áldozatkézség hiányának gyanújába eshetnék. De midőn mindezt érezzük, azt is be kell vallanunk, hogy a czél elérésére szükséges feltételek megszerzése, tekintve anyagi helyzetünket, nem kis feladat, hogy e téren sok nehézséggel, nagy akadályokkal kell megküzdentink. Azonban azzal kecsegteti magát a mély tisztelettel alulirt egyesület, melynek tagjai a szinház-épités czéljából szövetkeztek, hogy amennyiben az általa kibocsátandó részvények teljes szám­ban el nem helyeztethetnének s igy az ezen utón bejövendő ösz- szeg a czélra elegendő nem lenne: a megye, a város, községek, intézetek, egyletek, társulatok s egyesek hazafiúi adományai a hi­ányt kifogják pótolni. Bátorkodunk ez ügyben nemcsak a helybeliek, hanem az egész megye s annak minden vidéke rokonszenves érdeklődésére és tettleges segélyezésére számítani, mert tudjuk, hogy a megyei egylivétartozás kegyeletes érzése s hagyományos szelleme még mindig szeretettel csügg minden terven s gondolaton, mely a me­gye fővárosában magát a megyét emeli, s mert arról vau szó, hogy megyénk fővárosába az állandó színháznak — mint az egész me­gyére diszt hozó közmivelödé8i intézetnek — felállításával egy szinkerület központjává lehessen s ily módon megyénk e tekintet­ben más megyétől emancipáltassék, — mi hogy egyszersmind megyei kérdés, nem igényel magyarázatot. így fogván fel ez ügyet s ismervén a czimzettnek a hazafias és közműveltségi törekvések s a megye és székhelye díszére czélzó mozgalmak iránti érdeklődését, van szerencsénk e felhívást, ille­tőleg aláirási ivet azon hazafiui kérelemmel megküldeni, hogy czé- lunkat akár részvényekre való előjegyzés, illetőleg elöjegyeztetés, akár hazafiui adomány felajánlása, illetőleg gyűjtése által elömoz- ditani s az aláirási ivet, az aláirt összegekkel együtt, folyó évi de- czember hó 1-ig beküldeni méltóztassék. Kelt Egerben, 1880. juliushó 3-án. Gáspárdy Gyula, Csiky Sándor, id. jegyző. az egri szinház-egyesület rész­vénytársulat id. elnöke. Politikai heti szemle. A politikában folyvást a görög határrendezés Ugye áll előtérben. A porta, a „N. fr. Presse“ jelentése szerint már vála­szolt volna az európai hatalmak együttes jegyzékére. Janina, Mez- zovo és Larissa átengedését lehetetlennek mondja, azonban kész­nek nyilatkozik a görög kérdés új tárgyalásába bocsátkozni. E válasz nem kevéssé lephette meg a hatalmakat. Több tekintélyes angol és franczia lap azon véleményben van, hogy a portát e ma­kacsságra a hatalmak ingadozása s az egyik vagy másik hatalom­tól titokban nyert biztatás bátorítja fel. E hatalmak közt Ausztria- Magyarországot és Németországot emlegetik, melyek állítólag el­határozták volna, hogy a török viszonyok rendezését magok veszik kezökbe. Ennél nagyobb valószínűséggel bir a „Daily Telegr.“ azon jelentése, hogy bizonyos, Bulgária- és Kelet-Rumeliára vonatkozó feltételek mellett, Oroszország Ígérte a portának támogatását a gö­rög határrendezés ügyében. E két hír ellentmond ugyan egymás­nak; de a lényegre nézve mégis megegyez abban, hogy a porta idegen hatalmasság biztatására adott tagadó választ, mi az európai hatalmak egyenetlenségére és egymás iránt való féltékenységre mutat. A tö r ö k-m o;n t en e g ró i kérdés is mind jobban bonyoló­dik. Nikita, a montenegrói fejedelem a legutóbbi számunkban jel­zett véres összeütközésért az albánokat tette felelősökké s haza hívta a portától követét; most meg a montenegróiak támadásáról érkezett jelentés, mely szerint a fekete hegyek félvad lakói 32 al­bánt öltek meg s nagy minnyiségü marhát raboltak el. Ez új for­dulat Nikita vádjaival szemben nagy elégtételül szolgálhat a por­tának. Francziaországot jelenleg a görög kérdés és az intran- tigensek üzelmei foglalkoztatják. Az u. n. vöröspárt lapjai szidják | Gambettát, s bárgyúnak nevezik, mert Bismarcktól lépre hagyta magát csalni s a franczia hadsereget a keleten akarja foglalkoz­tatni, a helyett hogy Elszász és Lotharingia visszafoglalására tar­taná készen. E vád egyébiránt alaptalan; mert több mint valószínű, hogy Francziaország a török-görög viszály kitörése esetén nem fog részt venni az ac'ióban. A nemrég száműzetéséből visszatért Ro­chefort is nagyban izgat Gambetta ellen — hála fejében azon gyújtó beszédéért, melyet a communardok mellett mondott. Roche­fort fölött azonban nemsokára napirendre fognak térni a párisiak ; lapja korántsem örvend már oly nagy keletnek mint eleinte, s mig az összes intransigens újságokból naponkint 530 ezer példány kel el, a Gambetta-párti lapokat 1 millió 65 ezer példányban olvassa Francziaország. Maga a „Petit. Journal“ 600 ezer példáuyban je­lenik meg. A kabuli dráma, mely Angliának oly sok pénzébe kerüli, végbefejezéséhez közeledik. Az angol kormányzó Abdur-Rhamant (kiről közbevetöleg megjegyezzük, hogy valaha muszka zsoldban állott s attól valószínűleg a jövőre sem fog idegenkedni) elismerte emírnek, s ennek folytán az angol csapatok három hét alatt visz- sza fognak vonúlni. E szak-A meri kában az elnökválasztás van napirenden. Mexico e hó 16-án választotta meg elnökét, Gonzales tábornokot. Az uj elnök azonban csak rövid ideig örvendhetett megválasztatása fölött, mert körútja alkalmával Guanajubetoban, amint a nép ovatioit fogadta, a tömeg közül rá löltek. A tábornok sértetlen maradt, két szomszédját azonban a golyók megsebesítek. A tartományok is for­rongnak ; mert nem éreznek rokonszenvet a tábornok személye iránt. x -Á. :e3 c z Népdalok. Ibolya nyílt a gyöngyösi temetőn; Árva vagyok, elhagyott a szeretőm, — Nem szakajtók én már többé ibolyát, Nem szeretek soha többé csalfa lányt. Jaj istenem, de tenger sok sirhalom, De sok könnyű hullhatott el azokon, — Mért nem lehet már itt nekem pihennem, Értem úgysem hullana egy könyű sem. Ha meghalok majd ide temessenek. A fejfámhoz rozmaringot tegyenek, — Húzzák meg a város minden harangját: Hűtlen babám hadd sirhassa ki magát. 2. Piros nyereg, rezes szerszám. Fölteszem rád pej paripám; — Gyors a szélvész, gyorsabb vagy te, Tégy ki rajta, hagyjuk cserbe. Vágtass tüskön, bokron átal, Ne törődj’ a magas gáttal, Ne keresgesd merre az ut — Vár a rózsám, ne várassuk! 3. Fölpillantok a csillagos kék égre, Jaj de kerek, nincs se hossza se vége, Szivemben is végtelen a szerelem, Ne félj, kincsem, nem leszek én hütelen, 4. Csillog az én mándlim gombja, Kalapomon piros rózsa, Kezembe' rézcsákány pereg, Én vagyok a híres gyerek. Ha bemegyek a csárdába, Kiállók nyalkán a tánczba, Minden lány utánnam fordúl — Rózsám könyje meg kicsordúl. V. s. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom