Eger - hetilap, 1880

1880-07-15 / 29. szám

228 így történt ez a jelen ügyben is. Nevezetesen, a midőn a lak­tanyákat osztályozó vegyes bizottság működött, a gytunasialis lak­tanya kiépítése f. Iáján Itatott, azonban az erre vonatkozó bizottsági jelentésre még határozat nem érkezett. — Amidőn a megye fel­hívta a várost nyilatkozzék, hajlandó-e egy, a mesrye által Egervá- ros területén építendő laktanya részére ingyen helyet jelölni ki? a válasz ismét az lön, mikép a város e czélra bármily rendelkezé­sére álló, használható helyet ingyen átadni kész. Mindezen dolgok a képviselő testületi gyűlésekben előfordul­tak, tudja azokat valamennyi a város közügyéiért érdeklődő képvi­selő, csak Gyubek nr nem, ki ahelyett, hogy választói, s igy a vá­ros érdekeit a gyűlésben tehetsége szerint képviselné, szabad ide­jét inkább arra fordítja, hogy epés czikket ir, avagy mondatoltat magának mások félrevezetésére, és a város ügyeit (elmondhatjuk öndicséret nélkül) az adott körülmények között a város lakossága jól felfogott érdekében vezető elöljáróság ellen. 3-or Szeretnök tudni továbbá, miben hanyatlott Eger ezen magistratus működése idején? Talán a nagyobbszerü építkezések, az utczák burkolása, a fő utczák asphaltirozása és járdával ellá­tása , az oly áldásos tűzoltó intézmény meghonosítása, rendszeres kisdedóvoda életbe léptetése, a koldulásnak a dolgozóház felállítása következtében megszüntetése, az utczai világítás megkétszerezése, új adósságok nem csinálása, a régiek tetemes törlesztése, a törvény­szék és megyei székhely megtartása s mindezek daczára a városi adónak nem emelése — a hanyatlásnak jelei-e ? Pedig mindezek a megtámadt migistrátust hivataloskodásának idejébe esnek ! Végül kijelentjük, hogy nem azért szólaltunk fel, mintha Gyu­bek ur támadásai ellen védekezni szükségesnek láttuk volna, ha­nem azért, hogy a közügyekben nem teljesen tájékozott, a Gyu- bekféle czikk által netán félrevezetett közönségnek a kellő felvilá­gosítást megadjuk, miért is kijelentjük, hogy e tekintetben minden további nyilatkozatot figyelembe nem veendünk. Eger 1880. julius 10-én. A városi Tanács. Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő úr! Azon reményben vetjük papírra e sorokat, hogy becses lapjában azok számára helyet adni méltózta- tik ; mert mint az egri ifjúság tagjai nem hagyhatjuk magunkra száradni a vádat, hogy szótlanúl engedtük elhangzani a támadást, melyet a „Mátra vidék“ múlt heti első számának mosdatlan szájú vezérczikkirója városunk hölgyközönsége ellen intézett. Nem akarunk azonban félreértetni, mintha maga a czikk ten- dentiája ellen tiltakoznánk; mert nincs forróbb óhajtásunk, mint hogy a magyar ember magyarúl gondolkozzék, a magyar műveltség magyarúl terjesztessék, s a magyar tanítás legyen magyar, ne pe­dig német. S épen ezért a legöszintébb örömmel fogadjuk a reform, egyetemes tanügyi bizottság azon határozatát, mely szerint a német Dyelvet nem veszi fel a gymnasium rendes tantárgyai közé; s a megelégedés kellemes érzetével látjuk azon örvendetes jelenséget, mely Pozsony, Pécs és Fehérvár magyarosodásában nyilat­kozik. És bár nem vagyunk barátjai, csak a legvégső esetben, a retorsióknak, mindazáltal, akkor, mikor a magyar lapok árúitatása Bécsben eltiltatik és a kormány megtűri, bogy a bécsi újság reg­gelenként ezerszámonként hozatik az országba, hogy ekként is elő­segítse a németség becsempészését intézményeink-, nyelvünk- és irodalmunkba, — megrovandók volnánk, ha elitélnök a bátor szót, mely a gyermeknevelés félszegségét tárja fel, főleg ha meggondol­juk, hogy a hazai műveltség tette nagy nemzetekké a rómaiakat, görögöket, épúgy mint ma a francziákat, angolokat sat. Igaz, hogy Kölcseyvel szólva, idegen nyelvet tudni szép, s fájdalom, a tudományokról nem is szólva, szerencsétlen ipari 8 keres­kedelmi viszonyaink következtében nekünk elkerülhetlen, életszükség, de az anyanyelvet a lehetőségig emelni minden müveit névre igényt tartó embernek kötelessége. De épen a jól felfogott czél tudatában kell sajnálkoznunk az avatatlan kéz botor munkáján, mely a gyermeket a mosdó vízzel együtt önti ki. Jól mondják, hogy egy ügyetlen barát többet árt az általa szolgált ügynek, mint egy kevésbbé élelmes ellenség, — 8 mi is meg vagyunk győződve, hogy a czikkezö alig győzte meg egyébről olvasó közönségét, mint hogy „látott már lángészt, ki csak egy nyelven szólt, de azon aztán nagyon szólt.“ A toll kiesik kezünkből a czikkezö válogatott gorombasá­gainak olvasásánál, — mert alig akarjuk föltenni, hogy férfi legyen, a szó erkölcsi értelmében, ki az egész város hölgy közönségével szemben ily hangot mer használni, milyent müveit, lova­gi as ember sohasem engedhet meg magának; s melyből jellemzőül elég ismételni e sorokat: „Az egriek menni legfölebb Gyöngyösig szoktak, különösen a növilág. Apropos, ezek tán azért taníttatnak a németre, hogy könnyebben férjhez menjenek? De kihez? kellne- rekhez, verklisekhez s lapos hasú hadnagyokhoz, s csavargók­hoz stb.? S miért van ez igy?“ Azt hiszszük, csak azért, mert most lévén az ugorka-idény, ez éretlen korszak megszülte a Scorpiót, s a Skorpió meghozta a németesedés phantomját Eger- város rossz kövezetére. Németesedés Egerben ? Ez már igazán sa- tyra, hiszen akár félnapig eljárkálhat az ember mig lel valakit, ki a hozzá intézett német szót megérti! Igazán nevetséges 8 alig ma­gyarázható másnak, mint hogy a mély tudományú (?) czikkezö ta­pasztalatait csupán azon hölgyek körében szerezte: „kik még most is kezükben hordják ruhájjok szélét.“ Csak rajta uram, a közönség ezentúl is mulatni fog, ha olvassa efféle stylgyakorlatait, minket pedig csak az maléroz, hogy ÖDnel nem lehet ott találkoznunk, hol hasonló exercitiumokért fér­fiúval minden más esetre látnók egymást. S—y G—y. Politikai heti szemle. Aus z t r i a-Magy a rorsz ág. Hogy a Balkánfélszigeten a berlini értekezlet folytan bekövetkezhető véres események bennün­ket is közelről érinthetnek, igazolja a legutóbbi közösminiszteri értekezlet azon határozata, mely szerint a zenicza-szerajevoi és a banjaluka-szerajevói vasútvonalak nagy sietséggel kiépítendők, és a lajtántúli sajtó egy részének harczi riadása, melyet hallat, mielőbb a veszély küszöbön állana. Annyi bizonyos, hogy ha Törökország makacskodása az Európai hatalmakkal szemben komoly bonyo­dalmakra szolgáltatna okot, a részleges mebilisatiót alig fogjuk elkerülhetni; pedig jelenlegi viszonyaink közt épen nincs okunk azt kívánni. Francziaország. A képviselöház elfogatta a senatusnak az amnestia-törvényjavaslat fölött hozott határozatát. A hivatalos lap jul. 10-én kelt rendeletet közölt, mely kegyelmet ad mindazok­nak, kiket az 1870—71. évi lázadás és a későbbi mozgalmakban való részességök miatt elitéltek. — Páris nagy napot ült julius 14-én, a Bastille szétrombolásának napját, a szabadság ünnepét, melyen a köztársaság az ezredek zászlóit is kiosztotta. Már napok óta e nap elökészöletei foglalkoztatták egész Párist; mindenki zászló­kat s lampionokat vásárolt, s ha az idő kedvezett, oly fénynyel ülték meg ez ünnepet, hogy hasonlóra a büszke világváros nem igen fog emlékezni. Török- és Görögország. Az a kérdés, hogy mit fog­nak a nagyhatalmak tenni, ha a porta alá nem vetné magát a ber­lini conferentia határozatainak, még mindig megoldásra vár. A eolle- ctiv jegyzéket csak a hét végén fogják a török kormánynak átnyúj­tani, s igy nemsokára nyilvánvaló lesz, hogy a porta mily állást fog elfoglalni Europa akaratával szemben. Valószínű, hogy hivatalosan nem fog ellenkezni, de alattomosan mindenképen meg fogja nehe­zíteni a berlini conferentia határozatainak végrehajtását. Sokan ked­vező jelnek veszik, hogy a szultán a harczias Ozmán pasa helyébe hadügyminiszterré Huszni pasát, Skutári volt kormányzóját ne­vezte ki. Németország és a vaticán közt újra hidegszik a vi­szony. Ennek oka állítólag az, hogy a vaticán megczáfoltatta azt a hirt, hogy a májúsi törvények végrehajtását módosító uj törvény kielégíti a pápát. A német kormány, hir szerint, azt is rossz néven veszi, hogy Leo pápára nagyobb befolyást gyakorolt Ledochowski mint Hohenlohe cardinalis, ki a németek érdekei t képviseli. Angolország. A Bradlauhg ügy olyféle elintézést nyert, hogy az angol parlament elfogadta Gladstone indítványát, hogy az esküt tenni nem akaró képviselők ezután nyilatkozattétel után is elfoglalhassák helyöket. E határozat kimondatván, Bradlauhg nyi­latkozattétel végett jelentkezett, s azt letevén, elfoglalta sokáig vi­tás helyét a parlamentben. Belgium. Frére-Orban külügyminiszter köriratot intézett Bel­gium külföldi képviselőihez, melyben értesíti őket a Vatikán és a belga kormány közt kitört viszály phasisairól s befejezéséről, hogy az illető kormányoknak pontos és részletes felvilágosítást adhas­sanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom