Eger - hetilap, 1880
1880-07-15 / 29. szám
— 229 — T -A. IES C Z -^x.Az egri „Egyetértő polgári-társulat“-hoz. *) Hová rideg éltem búját Fe 1 ej t e n i járok, Az a kör, a ti körötök, Szeretett polgárok! Közietek a remény hervadt Virága föléled, S nem oly nehéz, nem oly sötét, Ez a gyászos élet. Nyájas beszéd s tüzes bor közt Eloszlik a bánat, S szivetekből ajkatokra Száll, sok jó kívánat ............... E gymást éri a sok fényes, Szép pohár-köszöntö, Miket tiszta, jó szivetek, Arany-szavakból sző. S kiknek lelkét pohár közt sem Lepi meg rút közöny, Hallgatjátok hogy mit beszél A „Kassa i-K ö z 1 ö n y,‘ — És a mitől, „tubák“ nélkül Prüszkölnek a „nagyok,“ Megnézitek, hogy mit imák A „Szombat i-L apó k.“ Ha a nemzet ös jogait Támadja az ellen, „M a g y a r-U j s á g“-ot, „Haladá s“-t Forgattok az ellen, — S mohó vágygyal emelitek Kossuth „Né p-Z ászt ó“-ját, Lelkesülten éltetve a Nemzet megváltóját!............... M ajd az „Arán y-T r o m b i t á“-nak Hallgatjátok hangját, S „Csőd a-B o g á r“-ral csípitek Hazánk sok bitangját. Majd víg dallal ringatjátok Síró lelkem búját, S fölteszitek rá a honüdv Remény-koszorúját. Három a r a n y-é r d e m j e 1 e Van h ü kebleteknek, Melyekre fényt polgár-erény, És becsület vetnek: Lelketeknek szép egéből Áldó szent háromság: A barátság, honszeretet, És ajótékonyság. • Kikre ez a hideg világ Gondolni is átall: A szegényt, az árvát, forrón Ölelitek átal. Édes jó anyánk: a haza Áldozatra hiván, Egyetértve, szent örömmel Teszitek mit kíván. *) 1869-ik évben. A kör több régi tagjának kívánalmára közöljük. Szerk. Elv-zászlótok jeligéje: „Független, szabad hon!“ — Lelketek, az ezért küzdő Honfiéval rokon. Meleg barátságtok ölén Szív és lélek mulat — Élj sokáig „Egyetértő- Polgári-társulat“! Kupncsy Dezső. Cornille mester titka. Dalidét Alfonz beszélye. Mamai Francét, egy vén dudás, ki az estéket idönkint nálam szokta eltölteni s ilyenkor jóízűen fogyasztgatja fűszeres boromat, az imént egy kis pór-drámát beszélt el nekem, mely ezelőtt húsz évvel az én malmomba esett meg. A történet meghatott, megkísérlem tehát úgy elbeszélni mint én hallottam. Képzeljétek kedves olvasóim, hogy egy szilke fűszeres bor előtt ültök s egy vén falusi dudás cseveg veletek. * A mi vidékünk, uram, nem volt mindig oly kihalt s hír nélkül való mint mai nap. A régibb időkben nagyban virágzott itt a malomipar, s köröskörül tiz órányi távolságról — a paraszt gazdák gabonájukat mind ide hordták őrölni. A falu körül a magaslatokat szélmalmok koronázták. A merre az ember csak nézett, mindenütt a malmok óriási szárnyait látta, melyek a mistral *) iránya szerint délfelé voltak fordulva s az azokat környező lucz- fenyök fölött kiállottak; jobbra balra az utakon a Provence apró szamarai hordták le- és felfelé a zsákokat, s az egész héten át szinte öröm volt hallani a molnár legények ostorpattogását s biztató „hotte-hü“ kiáltásait. — Vasárnap a nép csoportosan járt fel a malmokhoz, hol a molnárok édes, muskátbort mértek és a mol- nárnék sürögtek forogtak kik csipkés kendőik- s arany kereszteik- kel, oly szépek voltak akár egy-egy királyasszony. Én pedig magammal hoztam a dudámat s mellette késő éjig járták a farandolt. Látja, uram, a malmok tették akkor a mi vidékünk örömét és gazdagságát. Szerencsétlenségünkre Parisból való francziáknak az az ötle- tök támadt, hogy az országúton Tarascon felé gőzmalmot építenek. „Ez nagyon szép és új,“ mint a hogyan mondani szokták ; csakhogy az emberek hozzá szoktak gabonájokat a gőzmalomba küldeni, s a szegény szélmalmok munka nélkül maradtak. Egy ideig csak küzdöttek ellene, de a gőz erősebb volt és egyik a másika után, peca'ire! kénytelen volt üzletével felhagyni. Nem sok időbe telt, s nem lehetett többé szamarat látni ... A szép molnárnék eladták arany kereszteiket . . . Nem mértek többé édes bort 8 a farandolokat sem járta már senki ... A mistral fújhatott, a hogyan neki tetszett; de a malom-szárnyak sem mozdúltak . . . Ekkor a község egy szép napon lebontatta a már amúgy is roskadozó malmokat, s helyökbe szőlőt meg olajfát ültettek. Egyetlenegy szélmalom küzdött csak a bukás ellen s forgatta szárnyait csUggedetleníil a gőzmalmok boszuságára, Ez a Cornille mester malma volt, ugyanaz, melyben most e fűszeres bort isz- szuk. * * * Cornille mester vén molnár volt, ki már hatvan év óta bánt gabnával, s mesterségét előbbre tette mindennél. A gőzmalmok fölépítése szörnyen felbőszítette öt. Nyolcz napon keresztül lótott, futott a faluban, az egyik házból a másikba, izgatva és kiabálva, bogy a Provence-t a gözmalmi liszttel megakarják mérgezni. „Ne menjetek le hozzájok,“ dühöngött, „azok a gazemberek gőzzel csinálják a kenyeret, a mi ördögi találmány; én a mistrallal és a tramontane,-nal**) dolgozom, Isten leheletével És még sok ilyen szép szó folyt ajkairól a szélmalmok dicséretére, de senki sem hallotta azokat. Ekkor az öreg szörnyű dühében malmába zárkozott s került mindenkit, mint valami elvadúlt állat. Még unokáját, a tizenöt éves Vivette-et sem akarta a háznál tartani, pedig az isten-adtának szülei halála óta, nagyapján kivül senkije sem volt a világon. A szegény gyermeknek magának kellett kenyér után látni, s majd ide, majd oda a paraszt udvarokra járt napszámba, hogy a borvagy olaj szüretnél, vagy a selyemtenyésztésnél segítsen. S mégis, *) Hűvös észak-nyugati szél Francziaország déli partjaiD. Ford. **) Északi szél. Ford.
