Eger - hetilap, 1880

1880-01-15 / 3. szám

22 Idegrendszere annyira fel vau dúlva, hogy az orvosoknak erős szerekhez kellett nyúlni, csakhogy a beteg egy keveset alhassék. A csúz is nagy mértékben gyötri. * Uj rendelet a pénzeslevelek és kocsi postai csomagok göngyö- lése és pecsételéséről II. A csomagoknak úgy kell göngyölve ienniök, hogy tartalmukat a göngyölet külső befolyás ellen megvédje. A bel- forgalomban a csomagok a föladó egyenes kívánságára és veszé­lyére kivételképen gyengébb göngyölettel is elfogadhatók, ha a cso­mag nyilvánított értéke a 100 irtot meg nem haladja, és különben is nem képvisel súlyához képest nagy értéket. — Ily esetben a fel­vevő postaközeg úgy a szállitólevélre mint a föladóvevényre íel- irja: „gyenge göngyölet.“ — Ily küldemények megsérülése esetén a feladónak karpótlásra nincs igénye. Külföldre szóló küldemények­nek azonban nem szabad gyengén göngyölve Ienniök, mert ezek a határon visszautasittatnak. A közönség érdeke, hogy készpénzt más tárgyakkal egybe ne csomagoljon, mert a pénz hiányozásaért kár­pótlás az erősen göngyölt csomagok megsérülése esetén sem adatik. A csomagoknak átalában pecsételve is kell Ienniök, és pedig úgy, hogy a pecsétek megsértése nélkül a csomag tartalmához hozzá férni ne lehessen. Pecsételés nélkül csak lakattal bezárt utazó tás­kák, böröndök, jól abroncsolt hordók, erősen beszegezett ládák, to­vábbá vadhús, fegyverek, szerszámok, géprészek, vasrudak s efféle egy darabból álló tárgyak fogadtatnak el, ha az osztrák-magyar monarchiába, Németországba, Olaszországba vagy a Svajczba van­nak czimezve és érték nincs nyilvánítva. A pecsételéshez csak jó minőségű pecsétviasz használandó. A ki rossz minőségű pecsétviaszt használ, ennek következményeit maga tartozik viselni. Ha a cso­maghoz szállítólevél is szükséges, ennek ugyanazon pecsétlenyomat­tal kell ellátva lenni, mint a minők a csomagon alkalmazva van­nak. Szállítólevél szükséges minden csomaghoz 50 gramnon felül és pénzeslevelekhez 250 grammon felül. Az 50 grammon aluli csomagok­hoz szállítólevél esak akkor kell, ha azok nem levólalakuak. A czimirat irassék teljesen magára a göngyöletre. Ha azonban e czélra a göngyölet nem volna elég nagy, vagy a göngyöleten csak nehe­zen lehet Írni, ez esetben legalább a czimzett neve, vagy az ezt jelző betűk és számok, a rendeltetési hely, az érték és esetleg az útánvétel legyen a göngyöletre Írva. A czim oly szabatosan és tisz­tán olvashatóan legyen irva, hogy a czimzett azonossága és tartóz­kodása iránt minden kételyt kizárjon. Ha a czimet a göngyöletre írni egyátalán nem lehet, ez esetben azon papírlapot, melyre a czim iratik, nemesak széleivel, hanem egész lapjával a csomagra kell ragasztani. Aranyat, ezüstöt, ékszert vagy pénzt és effélét tartalmazó küldeményekre, valamint azon küldeményekre is, melyek értéke 100 frtot meghalad, sem czimlapot, sem más tárgyat ragasztani nem szabad, mely a göngyölet esetleges sérülését eltakarhatná. A gyer- san romló tárgyak göngyöletén és szállító-levelén legyen kitéve a „gyorsan romló,“ — a törékenyekén a „törékeny“ megjelölés, vagy az utóbbiakkon a törékenységet jelző szokásos palaczk-alak. A Fi­úmé és Triesztbe valamint a külföldre szóló küldeményekhez eset­leg szükséges vámnyilatkozatok száma és kiállilása vagy a csoma­golás és pecsételés feltételei, valamint a czimirat szerkesztése iránt a felvevő postaközeg, esetleg a postahivatal főnöke ad bővebb fel­világosítást. * Uj zenemüvek. Táborszky és Parsch zcnemükereskedésében Budapesten megjelent: Harmadik ábránd magyar dalok felett. 1. Lehullott a rezgő nyárfa. . 2. Búra búra búbánatra születtem. . 3. Fáj a szivem. Rácz Páltól zongora kísérettel hegedűre szerzé Hu­ber Károly. Ára 1 frt 50 kr. Eákoczy induló. Ábránd zongo rára és hegedűre, szerzé Huber Károly. Ára 1 frt 50 kr. — Lapunk zártakor veszszük a hírt, hogy Verhovay Gyula állapota aggasztó fordúlatot vett. A fővárosi közönség ezen véres eset fölötti fölháborodásának újabban is tüntetéssel adott kifejezést. A mágnás kaszinó ablakait beverték s rohadt krumplit dobáltak be az ablakokon. A rendőrség beavatkozott s föllépése, mint rendsze­rint, most is brutális volt, sőt tettlegességekre is vetemedett s mint j az „Egyetértés" írja vér is folyt. — Végli Ignáczot a kisbirtokosok földhitelintézetének exigaz- gafóját a rendőrség végre elfogta. Új botrányokra van kilátás, ha az igazgató úr adott szavát beváltja. Tisztelt szerkesztő úr! Az „Eger“ lap ez évnek l-sö száma hirfüzérében, a nálam karácson éjeién történt tüzkiütése és az ezen tényhez tett megjegyzések a valóságtól annyira eltéröleg adatnak elő, hogy ezekre nézve megjegyzést tenni el nem mulaszthatom. — Házam — a Hunyady-korcsma — nem a város kellő közepén, ha­nem a hatvani külváros elején, a sóház átellenében van * 2 3 4); — ezen J) Úgy látszik Heh. úr nem tudja hol lakik; tehát megmondjuk neki, hogy háza — a Hunyady-kocsma — jóllehet a hatvani külváros­háznál sem szeszfőződé sem szeszfőző katlan nem létezik 2); — a tüzszinhelyére a ház előtt elterjedő több száz ölre menő szabadtér­ről igen is könnyen lehetett oda férni3); — a tűznek a szomszéd­házba s illetve az ott levő petroleum raktárba való „belekapásától“ sem igen lehete tartani, mert a petroleumraktár pinezében, jó vas­ajtóval ellátott pinezében. van.4) — Ezek után azon kérdés: „hogy is lehet a város közepén szeszgyárat megengedni?“ valamint azon okoskodás is, hogy „a mit a város meg nem enged, meg enged a vármegyei hatóság“ önmagától elenyészik, mennyiben szeszgyárat részemre sem a város, sem a vármegye nem engedélyezett s ilyen nincs is5). Tűz pedig kiüthet és üt is ki falun, városon, hol a „vá­ros közepén“, hol a hóstyán; nem mutat azonban sem erélyességre sem jó Ízlésre, hahogy ily alkalmat arra használunk fel, hogy a káros félt és ezen kívül még a hatóságokat is, minden alap nélkül és a valóságnak elferdítése mellett beszédtárgyává teszszük6). — Eger 1880. jan. 5. Schwartz Lőrincz. Gazdaság. * Tanács tisztviselő társainkhoz. Az életbiztosítási eszme üd­vös volta annyira ismeretes már minden müveit családapa előtt: hogy annak lényegét itt fejtegetni feleslegesnek tartjuk. — Csak is a kivitel módjára óhajtunk egy kis Útmutatást adni, mely annál fontosabb, mert a fővárostól távol székelő tisztviselő, a különféle biztositó társaságok megbizhatósagára nézve kellő tájékozással nem bír. — Már pedig a födolog az. hogy ha egy családapa eltökéli magát szeretett családja érdekében életbiztosítást kötni, és nehezen nélkülözött filléreit e czélra meg takarítani, ezt oly társaság pénz­tárába fizesse, melynél feltétlen biztonságot talál: mely pénzeit itt kezeli, és melynek évi mérlegeiről meggyőződést szerezhet magá­nak, hogy a családja részére fentartott betételek csorbítatlanul őriz­tetnek. Külföldi társaságok ügynökei barangolják be az országot, biztatják, buzdítják az embert a biztosításra. Az ily magyarázatok, felvilágosítások hasznát nem lehet tagadásba venni, mert az élet­biztosítás szép eszméjének terjesztésére is vezetnek. De gondolja meg mindenki jól, mielőtt kötelezettséget vállal magára, mily tár­sasággal szemben teszi azt. Fogadja szívesen a felvilágosítást, de biztosítson ott, hol teljes biztosítékot talál. — A bizonyos jót a bi­zonytalannal felcserélni veszedelmes kísérlet marad mindig. — Volt alkalmunk egy tisztviselő társunkkal beszélni, ki az angol ,,Gres- ham“-nél kötött biztosítást és ki nagyon megrémült a hosszabb idő óta, ezen társaság ellen az összes európai sajtóban felmerült jogo­sult — mert meg nem czáfolt — panaszok által. — Óvakodjék tehát mindenki, nehogy hasonló helyzetbe jusson ; mert azon ked­ves és megnyugtató öntudat, melyet mint csaladapa nagy áldozatok árán vásárolt meg magának, a megkötött biztosítás ált 1 könnyen megmételyeztethetik. — Egy másik barátunk már régebben van egy nagy triesti társaságnál, mégpedig nevezetes összegre bizto­sítva. — Az évi mérlegeket folytonos figyelemmel kiséri és habár nevezetes összegek vannak a mérlegben kimutatva, mégis aggódva nézi abban azon az összes biztosítottak vagyonának majdnem fele részét képező több millió forintot tevő tételt, mely olaszországi föld­birtok és ingatlanokból áll. — Az életbiztosítás matematikai alapo­kon nyugszik, a kamatozás itt nagy szerepet játszik, és ha ez nem hoz tartozó sóbázzal szemközt van — a belváros I. negyedében fekszik s alig nehány száz lépésre esik a székesegyház-, lyceum-, érseki lak-, sőt magától a piacz- és városháztól is. Nem tudjuk hát. mit nevez Sch. a város központjának? 2) Tűz után. 3) A korcsma- és laképülethez, mely nem égett; hanem a leégett gyár-, vagy félszerhez, hol folyton nagy mennyiségű szesz van felhal­mozva, tűz esetében, a szűk udvaron keresztül épen nem lehet férni, hanem csak a börtön-útczáról, mely a város legszűkebb útezái közé tartozik. 4) Ez a vasajtó is esak a Seb. képzeletében létez, mint ezt a legközelebbi rendőri vizsgálat kiderítette. 5) Ugyan mondja meg Sch. úr, ha az ő udvarán semmiféle gyár vagy raktár nem létez, mely veszélyes volna, miért élnek tehát a bör- tönútezai lakosok folytonos remegésben s miért zaklatják a hatóságot folyamodásaikkal, hogy őket a veszedelemtől megmentse? Talán csak nem azért, mint Sch. úr naivan monda nekünk, mert „rossz emberek?" 6) Hogy Sch. úr a hatóságot védelmezi azt értjük. 0 tudja miért. Annyit azonban mondhatunk, hogy ezen prókátori fogárdossággal fogal­mazott felszólalásával nem fogja azon kérdést, hogy „hogyan is lehet a város közepén szeszgyárt (vagy ha tetszik eczetgyárt és szeszraktárt) megengedni?“ elenyésztetni, a miről már eddig is sejtelme lehet... Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom