Eger - hetilap, 1880
1880-06-17 / 25. szám
XIX. ér-folyam. 25. szám. 1880. június 17-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 r Egy hónapra. — 45 r Egyes szám — 12 „ EGER Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csötöitökőn. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lycenmi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-uteza Mooserféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése. (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Felelős szerkesztő: 3Z)r_ ZETelsete Peien.cz. Eger, 1880. junius 16. Azt hiszem, nemsokára hallatják magukat képviselőink idehaza, mi jót és böleset végeztek odahaza, Budapesten? Az ilyen beszámoló beszédekre okosan van kitalálva az országgyűlési szünidő. S megindul „itthon“ újra a szóbeszéd képviselőink ajkairól- Gyönyörködhetünk majd újra szebbnél szebb szójátékokon, a szellemnek eme szemetén, mint ahogyan azokat Hugó Viktor találóan elnevezés A jó polgártársak csakúgy hüledeznek majd attól a rettenetes eszme-menettől, melyet egyik másik képviselőjük eléjfikbe tárnak. Mint Minerva Jupiternek fejéből, úgy ugrálnak ki az eszmék derék képviselöiuk gondtelt fejeiből. Ki lesz hirdetve újra és újra a hangzatos jelszó, hogy nekünk új közigazgatási reformra van szükségünk, hogy nekünk nem kell a vármegye, hiszen (mint ezt nemrég egy iró 8 országos képviselő be is akarta bizonyítani) a megyék sóba sem voltak nálunk az „alkotmány védbástyái“, mert ö szerinte ez elnevezést úgy is „csak valami tüzes megyei szónok" szalasztotta ki véletlenül a szájából ! Persze, hogy azt már rég elfeledtük, (ki is gondolna már erre?!) hogy ez a „tüzes megyei szónok“ nem volt senki más, | mint „csak“ (!) két olyan lángeszű magyar politicus, s korszakot alkotó államférfi, mint a minőnek a magyar közvéleménynyel együtt az egész müveit világ gróf Dessewffy Aurélt és Kossuth Lajost ismeri. Hanem hát nem divat többé a — megye! Ganges vidékén aligha terem eső után több salétrom, mint nálunk újabbnál újabb rendszer, melyet sokat emlegetett közigazgatásunk érdekében kiszoktak találni új honmentöink. A jogfolytonosság, a történelmi alap, a nemzet egyedi sajátságai, a nép s az ország külsöleges helyzete, az idő és alkalom czélszerüsége, a históriai és műveltségi specialis viszonyok mind semmi értékkel sem birnak előttük. Okoskodásuknál eltűnnek ezek, mint a hogyan eltűnik a naphta-lang. — Minden intézménynek, mely régi, szerintük bukni kell, 8 csakis ők azon igazi reformátorok, a kiknek reformtörekvéseik a nemzeti közszellem és status-öntuda- lom eszméjének megfelelnek; a kik egyetemes állami életünket szilárd fejlődési polczra fogják emelni, s akik a XIX. század szelleme- és igényeinek, a szabad és müveit nemzetek méltóságának megfelelő új organismust tudnak teremteni. Hát bizony jól lesz ám, ha a kedves választó polgárok el nem hiszik mindezt, hanem valamivel többet téve, mint a mit az ind források szerint Brahma isten tesz, s megkérdezik magyarán képviselőjüktől, hogy voltaképen csakugyan nem volna-e neküuk egyéb bajunk, mint csak ledobni közigazgatásunk testéről a divatból kiment zsinóros régi jó ruhát s felcserélni azt divatos köpenynyel . . ? ! Mintha bizony csakis egy „új közigazgatási rendszer“ hiánya Főmunkatárs: Xj<5rinczfy- János. volna az az egyedüli forrás, mely csupán Mózesre vár, hogy megnyittatván, megmentse a szomjuhozó tömeget! Kérdezzék meg, váljon nincsenek-e állami testünknek még más oly részei, melyek a zsinos ruha s a divatos köpeny hiánya miatt teljesen meztelenek ? Nem óriásiak-e még a hézagok, melyek elhanyagolt igazságszolgáltatásunk-, chronicus deficitben pangó pénzügyünk- és sivár közgazdaságunkban a közjó iránti tevékenységünk s tetterőnk nem nagy dicsőségére, még mindig fennállanak ?! Kérdezzék meg, hogy ki van-e már elégítve statuséletünk körében minden jogos érdek és irány; minden szükség és igény, hogy másra nem is kell gondolnunk, csak arra, hogy : válaszszuk-e, vagy kinevezzük a megye tisztviselőit ?! Ugyan nem előbbre való-e ennél, például, megszüntetni igazságszolgáltatásunk botrányos félszegségeit; megszilárdítani s kifejteni a társadalmi jogrend megvalósítására szolgáló intézményeket, s kifogástalanná tenni jogszolgáltatásnak eddig méltán ócsárolt szervezetét és menetét?! Nem előbbre való-e megteremteni közgazdaságunk terén mindazon feltételeket, melyek nélkül sem az egyéni, sem a társulati, sem az állami gazdálkodás soha sem fejlődhetik, melyek nélkül minden erő s képesség meddő marad, melyek nélkül az anyagi és szellemerkölcsi társadalom munka-összhangja megzavartatik és a rég sóvárgott anyagi jólétet felfalja a közinség molochja!? Nem előbbre való-e gyökeresen megjavitani az ország pénzügyi helyzetét, mint a melynek helyesen rendezett volta biztos létalapja köz- és társadalmi alkotmányunk fennállhatása- és fejlődésének , rugója a köztevékenységnek, forrása a közvagyonosodás- nak és egyedüli biztositéka a nemzet tekintélye-, nagysága és jövőjének!? Bizony, bizony nem ok Délkül nevezte el az ország pénzügyét Nagy Frigyes az; „állam liter é“-nek és Richelieu Archimedes azon pontjának, melyből az egész világot ki lehet sarkaiból emelni. Nekünk a közigazgatásunk nagyban hangoztatott reformja kérdésében erős megyözödésünk, hogy igenis közigazgatásunkat az emberi alkotás természetéből kifolyólag reformálni, javítani kell folytonosan; reformálni, javítani kell mindig akkor és akként, a mikor és a miként az ország jól felfogott érdeke ezt megköveteli. De egyetlen tollvonással, egyszerre megsemmisíteni akarni közigazgatásunk mostani organismusát és a tényleges viszonyok számbavétele nélkül világgá ereszteni a felgyiijtott rakéta szerte sziporkázó szikráiként szebbnél szebben csillogó ideákat és fényes jelszavakat, s elbolonditva a türelmes választó közönséget ráfogni, hogy mindez nem a szemet pillanatra kápráztató tűzijátéknak hiú csillámlása, de maga a — nap, mely egyes-egyedül képes világosságot, melegséget és áldást hozni e honra ; ez az eljárás, megengedem, igen mulatságos lehet a rendezőkre és a nézőkre, de a haza? — az bizony nem sokra megy vele. Dr. Fenytessy Ferencz.
