Eger - hetilap, 1880
1880-05-06 / 19. szám
XIX. év-folyam. 19. szám. 1*80. május 6-án. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 Negyed évre . 1 , 30 , Egy hónapra. — 45 r Egyes szám — 12 „ EGER Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lycenmi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-uteza Mooserféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Felelős szerkesztő: HDr. IF^elsete nr’eren.czi- Főmunkatárs: I_iőriinczf-y Táaaos. Jövőnk. „Magyarország nem volt, hanem lesz,“ mondják a vérmesek; „Hazánk feltartózhatatlan léptekkel halad az enyészet örvénye felé,“ rémitgetnek a kétségbe esettek s a phlegmaticusok zsebbe dugott kézzel nézik, mint vonják a szekeret mások, s bölcs egykedvűséggel veszik: hozzád- vagy tüledre hajlik-e rúdja? Mi azt mondjuk : Magyarország volt és lesz! Mi hiszlink nemzetünknek, nem mondjuk: geniusában, mert e phrázis hangoztatásával a jó gondviseléstől várni, a sors kegyére bizni mindent, nem tartjuk sem hazafihoz, sem férfiúhoz méltónak, hanem — életrevalóságában : mi meg vagyunk győződve, bogy a magyar nemzetben meg vannak a további fejlődés s állami létezésének föltételei, habár eddig nem nyilatkoznak még oly hatályosan mint óhajtandó volna, mi egyébiránt, legalább részben, a legutóbbi évek eseményeinek tulajdonítandó. S melyek e föltételek ? Három rövidke szóval felelhetünk e kérdésre, e három szó: a munka, szorgalom s takarékosság. A munka, a test és lélek munkája, mely valódi isten-áldás, alapja az anyagi jólétnek, forrása és biztositéka az emberi szabadságnak és szellemi fejlődésnek. A szorgalom, mely a munka éltető eleme s legfőbb tényezője valamely nemzet műveltségének, vagyonosodásának és tekintélyének. A takarékosság, vagyis kímélése időnknek, erőinknek 8 javainknak. mely egyedül képes biztosítani munkásságunk sikerének állandóságát. Ha e föltételek meg vannak valamely nemzetben, társadalomban, lehetetlen annak elesenevészedni, elpusztulni. Egyesekből áll ez is, amaz is; ha tehát az egyes teljesiti kötelességét, s látja, hogy mások szintén teljesitik a magukét: megvan köztük az összetartó kapocs: a közös törekvés az anyagi és szellemi elöhaladásra, a közszellem, mely nélkül nemzet még soha nagygyá nem lett! Jegyezzük meg, hogy korunk a haladás és a megfeszített szellemi és anyagi tevékenység kora; a mai kor ingyen semmit sem ad; az általános verseny, munkára kényszeríti az egyest úgy mint az egészet, s a ki elmarad: veszve van. Legyünk tehát kitartók, munkásak és takarékosak, s akkor bizvást remélhetjük, hogy be fognak teljesedni nagy Széchényink szavai: „Magyarország nem volt hanem lesz.“ Gy—y J—f Népbank. Kisebb körben megpenditék azon eszmét, hogy állítsunk városunkban népbankot, s felvoltunk szólítva, hogy ez ügyet nyilvánosságra hozzuk; Ígéretünkből folyó kötelességünknek teszünk tehát eleget, midőn arra vonatkozólag elmondjuk szerény nézetünket. Szó sincs róla, hogy nálunk is rémségesen pusztít az uzsora, hogy köztünk is lábra kapott a könnyelműség, melynek mindaz anyagi, mindaz erkölcsi téren megszámlálbatlan áldozatai vannak. A statistika megdöbbentő adatokat nyújt az erkölcsi halottak ijesztően növekedő számáról, s midőn e bajt gyökeresen orvosló szerek után kutatunk, alig ajálhatunk egyebet mint azt, hogy térjünk eszünkre, hagyjunk fel a könnyelműséggel, legyünk munkásak s gyakoroljuk a takarékosságot. A munka szükségét, azt hiszszük, mindenki érzi. Napjainkban ugyan nem minden munka fizeti ki magát, de épen azért, bármely pályán működjék is valaki, szükséges, bogy szakmáját teljes ala- I possággal értse, különben a mai körülmények mostohasága mellett nem log boldogülhatni. Társadalmi bajaink egyik legsúlyosbbika kétségtelenül a takarékosság hiánya. Pedig erre múlhatatlanúl szüksége van minden embernek, ha ura akar maradni sorsának; mert aki adós, az nem független, annak keze meg van kötve; aztán ha egyszer ebbe a hinárba tévedt, rendesen el is merül benne. Sajnos, hogy társadalmunk minden osztályát egyaránt éri a könnyelműség vádja. A nagy ur, ki a roullette-asztalánál szórja ezreit, a szegény hivatalnok, ki az „izzasztóban“ a makaó-n pazarolja el nehéz keresményét, s a szegény iparos, ki el „huszonegy“-ezi hetikeresményét a fanyar vinkó mellett, mind e^y és ugyanazon lejtön állanak, melyen megállni alig lehet, hanem csak előre menni az anyagi s erkölcsi tönkrejutás örvénye felé, hol megszűnik az ember számot tenni a társaságban, hacsak nem mint gabona-fogyasztó. Mi is barátai vagyunk azon eszmének, hogy a bajon segíteni kell, s meg vagyunk győződve, hogy a takarékosság elvének meg- kedveltetésével sokat lehetne e részben elérni. Némelyek ezt már az iskolás gyermeknél meg akarják kezdeni. A gondolat nem rossz, de nem egészen czélravezetö. Épen ezért sohasem tudnánk az „iskolai takarékpénztárak“ barátai lenni. Az iskola nyújthat erkölcsileg segédkezet a takarékosság megked- veltetésére, de szerintünk a szülék, a családi élet van hivatva arra, hogy a gyermekekben hajlamot ébreszszen a takarékosság iránt s azt ápolja bennök. — Szerintünk ha valahol, úgy e téren nem gyűlöletes a példa. Ellenkezőleg. Adjon a szülő jó példát a gyermekeknek 8 akkor az alma nem fog messze esni a fájától. Mit várhatunk a pazarló család csemetéjétől daczára az iskolai takarék- pénztáraknak ? Szerintünk a takarékosságot első sorban a felnőtteknek kell gyakorolniok, s épen ezért a helybeli népbank eszméjét nem találjuk rossznak. Mozgassuk a fát, talán gyümölcs hull le róla . . . A népbankok czélja különösen a munkás osztályt takarékosságra ösztönözni, a tagok megtakarított pénzeit jól elhelyezni s nekik szükség esetében hitelt nyújtani. A népbankoknál az egyes tagok meghatározott törzsbetétekre kötelezik magokat, azaz : rendesen havonként vagy hetenként kisebb összeget, 10—50 krt, kell beszolgáltatniok az intézet pénztárába; ezen betétek az illetők könyvecskéjébe vezettetnek és a betét napjától kezdve kamatoznak; a népbank tagja a banktól kölcsönt is kap és pedig csak biztosíték szolgáltatása pl. kézi-zálog adása, vagy kezes jóttállása mellett. A népbankból a tag bármikor, a meghatározott felmondási idő megtartása mellett, kiléphet. Az ily intézet haszna tehát nyilvánvaló, s a kisebb városokban, így nálunk is, ha helyes elvekre alapittatik, üdvös hatású lehet. Mi szóba hoztuk; kivánatos volna most már, hogy a mennyiben ez eszme szélesebb körben is viszhangra találna, az ügyhöz mások is hozzászólnának. Létrejövetelét, a mennyiben viszonyainkat
