Eger - hetilap, 1880
1880-04-22 / 17. szám
XIX. év-foljam. 17. szám. 1880. április 22-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 n Negyed évre . 1 „ 30 r Egy hónapra. — 45 * Egyes szám — 12 r> EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit— sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lyeeunii nyomda,) a szerkesztőség (sóbáz-utcza Mooserféle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 írt 30 kr. Felelős szerkesztő: H)r_ ^elsete Ferencz. Főmunkatárs: X-jőrin.cz±3r Tános. A magyar képzőművészet érdekében. Senki sem tagadhatja, hogy az a sok s valljuk be méltán hangoztatott panasz és gáncs, mely az anyagi érdekek teréü való elmaradásunkat declarálta, nem maradt teljesen hatás nélkül! Bárhogy elismerjük is, hogy az ország bizony-bizony alig birja az adóterheket, hogy a földműves, iparos, kereskedő már-már roskadozik az ezerféle czimen rá rótt adók súlya alatt, szóval hogy gazdasági életünk elemei és tényezőiben a múlhatatlanul szükséges egyensúly, a productio és consuntio arányos s organicus kifejlődése megzavarva van: mégis, a ki számot akar tartani a páratlanul Ítélő czimére. be kell látnia, hogy úgy a kormány, mint a törvény- hozás, karonfogva magával a legnagyobb erővel, a társadalommal, itt is, ott is pótolni iparkodott a hiányt, helyrehozni igyekezett a mulasztást és elmaradást. Hazudik az, ki ellenkezőjét merné állítani annak, hogy a magyar társadalom megtette a maga kötelességét hazánk anyagi érdekeinek biztosításában. Nem egy-két egyesület, de egész csoportja ezeknek hirdeti, hogy a magyar társadalom rég megszűnt csak azt teljesíteni, miről ellenei vádolták, s mit jeligéül Devonshire herczeg Eustache üde hires szakácskönyvére Íratott: „Csak együnk, emészszünk és — aludjunk !“ Ma egy szebb, dicsőbb jeligeért lelkesedik e sokat gúnyolt társadalom! Ott tündöklik e jelige számos egyesületen, mely a magyar ipar s iparos szakoktatás érdekeiért küzd. Ott vannak például a pozsonyi, az erdélyrészi, a tisza-völgyi, az erdövidéki, a szepsi-szentgyörgyi és a felvidéki egyesületek, melyek közül az első, a pozsonyi, íparmühelyeket teremtett Nagyszombatban, Zsolnán, Körmöczbányán, Baánban Bitsén, Szakolczán, Ersekujvárott és Zay-Ugróczon, s az utóbbi, a felvidéki egyesület pedig Kassán köt- és szövészeti, Rimaszombatba miifaragászati, Jolsván köeszter- gályozó és csiszoló, Sátoralja-Ujhelyen és Homonnán kosárfoná- szati tanműhelyeket alkotott stb. stb. Vagy elmondjuk-e még, hogy gr. Széchenyi István fellépése óta soha sem fordítottak épen a társadalmi téren a közgazdasági érdekek iránt annyi figyelmet, mint jelenleg, midőn szerencsés tanúi lehetünk oly üdvös gyakorlati czélu mozgalmaknak, melyek az ország legkülönbözőbb részeiben a vidéki érdekű vasutak létesítése körül indúltak meg. így, a baja-szabadkai, a berettyómenti, a nagy- várad-mibályfalvi, a nagykároly-zilahi, a reszege-margittai, a nyi- regyháza-matészalka, a nagykároly-matészalkai, a miskolcz-debre- czen-nagyváradi, a makó-szegedi, a szathmár-nagybánya-hátszegi, a garamvölgyi, az apahid-deési és legközelebb a pápa-keszthelyi vasút. *) A magyar társadalom megteszi az anyagi érdekek terén kötelességét. Hanem hát a növény csak úgy élhet, ha a viz és napfény segítségével alkatrészeinek egy részét a földből, de másik részét a — légkörből veszi! A szellemi érdekek tere nem csekélyebb fontosságú az állam-társadalmi életben az anyagi érdekek terénél! S e téren vajmi keveset tett még a magyar társadalom. Csak e napokban nyilt meg újra a magyar képzőművészet palotája hazánk fővárosában, hogy közszemlére tegye ki, mit tudnak producálni a hazai művészet apostolai, és már is félünk, nem kell-e bezárni a kaput, melyet a kissé feléledt mű Ízlés, műélvezet és mtipár*) Sajnos, hogy e sorozatból az eger-nádasdi összekötő vasút hiányzik __ Sze rk. tolás hét évszázad szellemi hátramaradásunk pótlásául, s egyúttal a polgárosodás dicső missiójának teljesítéséül megnyitott?! Oriásilag nagy aestheticai fejlettségünk hátramaradása hazánk vidékein. Innen és túl a Tiszán, Dunán csak úgy mint Erdély bérezövezte vidékén teljesen közönyös a társadalom a magyar képzőművészet iránt. A megyék, a városok, a casinók, az ezerféle társulatok és egyletek édes-keveset törődtek mindeddig a magyar művészettel; pedig a nagy királyok és hős hadvezérek mellett egyformán tündököl a közműveltség apostolainak dicsősége ! így szól a pápák dicsősége mellett Dante és Raphael dicsősége az olaszoknak; a Mediciek és Machiavelli mellett Benvenuto Cellini, Doria mellett Guido Reni s a velenczei dógék oldalán Titián ískolájá hirdeti nagyságát Italiának ! Oraniai Vilmos s III. Vilmos nem tevék nagyobbra Németalföldet, mint Hugo Grotius, Rembrandt és van Dyck, és a mint Ruyter és Tromp tudtak örök csatákat nyerni a tengeren, úgy Willem van der Velde és Bakkui- sen megtudták azokat örökíteni művész-ecsettel! Nos, a magyar nemzet is tudott és tud szülni teremtő génieket! Bécs, München, London, Páris egyformán kiállítják erről a fényes bizonyságot! Tölünk, a magyar társadalomtól függ, hogy ha büszkék vagyunk fiainkra, ne engedjük azokat idegen atyák által örökbe fogadtatni. Ne engedjük, hogy kis nemzetünk nagy fiai kényszerülve legyenek idegen népnek szolgálni zsámolyúl a dicsőség piedestál- jához ! Nemzeti érdek kivánja, hogy a nemzeti érték itt benn e hazában s e hazának kamatozzék! Gondolkozzunk erről és — tegyünk, mig nem késő! Dr. Fenyves xy Ferencz. A jövedelmi adó kivetéséhez. A rendes állam-költségvetés fökelléke, hogy annak rendes szükségletei a rendes bevételek által fedeztessenek. Eunek igazságától egykor annyira át volt hatva maga az országgülés is, hogy midőn az 1873 évi költségvetés rendes kiadásainak fedezetlensége ki lön mutatva, nem habozott a már különben is magasra csigázott egyes adónemeknek felemeléséhez beleegyezését adni. Tette ezt egyrészről azért, hogy az ország hitelét a külfölddel szemben fentartsa, sőt emelje az által, hogy hazánk a legnagyobb mérvű beruházások, ga- rantiák s törlesztések évében is képes legyen ezen, nehány évig költségvetésünk állandó rovatát képező kiadásokat rendes jövedelméből fedezni, másrészről azért, mert akképen volt meggyőződve, hogy a fargalmi eszközök szaporodása, a közlekedés gyorsasága s a külfölddel való összeköttetés által adóképesebbekké lettünk, s ezen nem nagy mérvű adófelemelést elbírjuk. Hogy az országgyűlés nem riadt vissza az adófelemeléstöl, hogy a rendes szükséglet hiányait kölcsön útján ne kelljen fedezni, helyesen tette, s az ellen alig lehet valakinek kifogása; mert kétségtelen, hogy az állam, mely elégtelen bevételeinek kiegészítésére a hitelt kénytelen igénybe venni, csakúgy, mint azon gazda, a ki rendes évi kiadásait kölcsönökkel fedezgeti, néhány év alatt a bukás szélére jut. De valamint az állam megköveteli adózó polgáraitól, hogy a rájok kirótt adót befizessék, épen úgy megkövetelik az adózók az államtól, hogy a kíméletlen zaklatásoktól, az igazságtalan, törvény- ellenes megterheltetéstöl megkímélje. Mindenki tudja, hogy a törvény rendelete szerint a helybeli
