Eger - hetilap, 1880
1880-04-01 / 14. szám
108 Egészben véve növényzete a forróövü Afrikáéhoz áll legközelebb. Sindhnek, nyugoti határtartományának Belutsistan felé, egészen egyptomi flórája van ; az esős Malabárban, a félsziget délnyugoti pariján, a malayi világ buja tenyészetét találjuk fel. A síkságok a fajokban szegények; a növényvilág különfélesége és szépsége tekintetében a föld legtöbb országa felülmúlja azokat s a virágzás is csak igen rövid. Valamint a régi időkben, úgy ma is a ris, gyapot és búzatermés sikerülésétöl függ a népesség jóléte; a thea-, chinchona-, burgonyának újabb időben felkarolt termelése csak a Himalaya és a Nilgiri-hegyek csekély területére nézve, a félsziget déli részén, eredményezett előnyös változást. Süni növendék erdőt majdnem minden falu közelében lehet találni, a szálas erdők sza- bályszerint csak a hegyormokra szorítkoznak ; a kíméletlen erdő- irtásnak, mely a legbecsesebb épületfákat az elpusztulással fenyegette, most már erdészeti törvények vetnek gátot. Jelentes Indiára nézve s fölötte jótékony árnyékánál fogva az indiai fügefa léggyökereivel, melyek az ágakról nyúlnak le a földre, ott meggyökereznek s törzsekké lesznek. Ezek a fák az egész forróövü Indiában majdnem mindig a pálmák koronáiból nőnek ki, hová gyümölcsük magvait madarak hullatták; évek múlva a pálmafa kihal, de ez a- latt ágai meggyökereztek a földben s annyira szétterjedtek, hogy a fa bokros ágázata száz méternyi átmérőt, sőt ennél többet is elér. Az állatvilág fajaiban, épen oly változatos mint a növényország; ezt minden állatkert bizonyítja. India faunája általában for- róövü, csak a Himalaya-heíység képezi a határt a déli gazdag és az északi szegényebb állatvdág között. Egészben véve az indiai állat-alakok Hátsó-India és a indiai szigettenger faunájához áll legközelebb; a legtöbb fajt az erdőkben gazdag és esős malabari tengerpart, a félsziget délnyugoti oldalán, mutatja fel. Használt a gyógyszer. A véletlen úgy hozta magával, hogy 1854-ben Párisban való tartózkodásom első heteiben, a Bourbon-Boulevard déli részének egy barátságos kis házában béreljek lakást. Ablakaim az Arsenal- csatornára és az Mazas-térre, mely fogházáról ismeretes, nyíltak. Az Arzenal-csatornából két csatorna ágazik ki, melyek partjain a mosónők és leányok fecsegve s énekelve végzik dolgaikat s melyek egész odáig terjednek, hol a Rue de la Contrescarpe veszi kezdetét. Házigazdáim fiatal, alig egy éves házasok voltak. Családjuk kiegészítő részét egy még alig négy hónapos, rózsapiros, kis fiúcska képezé, ki úgy az apa, mint a csinos anyának is bálványa volt. Mr. Bemard a férj alantabb rangú tisztviselő volt a pénzügyministeriumban, a nő pedig egy vidéki kereskedő leánya, s miután férjének néhány ezer frankot hozott hozomáuykép, a fiatal házasok 3—4 ezer frank évi jövedelemből kényelmesen és tisztességesen éltek. Mert a mily csinos volt a feleség, épen oly erényes is maradt, és boldog egyiittlétüket sohasem zavarta meg oly jelenet, mely a párisiak házaséletében mindaddig naponkint elő szokott fordulni, nqíg a házastársak kölcsönösen nem tisztázzák ügyeiket, azaz kölcsönösen meg nem engedték egymásnak, hogy mindegyik azt teheti a mit akar és úgy a hogyan akarja. E közben azonban (hiszen nagyon is tapasztalható a földi boldogság állhatatlansága!) Asmodi*) kezdett kísérteni. Egy napon Bemard úr fiatalkori pajtások társaságába vegyült, a Café Berceyben clubb-helyiséget bírtak és Bemard urat meghívták ülésükre, hol természetesen nem igen üléseztek, de annál többet ittak és még többet játszották azt a rettenetesen unalmas domino játékot, mely azon időben a francziáknál igen sok más tiltott játékot volt hivatva pótolni. Egy ily nőtlen fiatal emberek csoportjából alakult clubb gyakran a legnagyobb veszedelme a nős embereknek ; mert emezek lelkében mind jobbau fölmerülnek a nőtlen élet emlékei, a korcsmái dobzodó élet csábitó hatalma újból érezteti s megkísérli varázsát, 8 igy a Café Bercey is csakhamar második othonává lett Bemard urnák, hova a hivatalos órák után mindig elrohant. Amália, igy hívták a fiatal nőt, nejét, teljesen magán kívül volt e fordulat miatt; mert kedves életepárja rendesen háromszor- négyszer minden héten meglehetősen befellegzett állapotban tért haza a clubból s majdnem mindig a hajnali órákban. Lakásomat a fiatal házaspár hálószobájától csak egy vékony fal választá el, s igy nagyon sokszor voltam fültanuja oly csete- pátéknak s veszekedéseknek, melyek a kifejezések erélyessége és correctsége folytán bárkinek is becsületére váltak volna. Azonban „consvetudo est altera natura' mondja a latin. Bernard urat is tehát a korcsmái élet sokkal jobban megváltoztatta, hogysem a fiatal asszony szavára valamit adott volna, ki pedig bizonynyára tovább látott mint ö, s ki e napirendre került életmódot úgy tekinté, mint boldogságuk rombadöltének kezdetét. Egy estve, október havában volt, Mr. Bemard ismét nagyon pityókosan tért haza a Café Berceyböl. Még nem aludtam, s igy egész tisztán hallottam a mint kedélyes dalt dúdolva, neje szobájába lépett. „Jó estét kincsem,“ szólt és hiába igyekezett lábán egyenesen megállani, minduntalan tántorgott. Neje mit sem felelt: bizonyosan komoly és erélyes elhatározással viaskodott lelkében. Végre annyira összeszedte magát, hogy szólni képes volt, s míg pityókos férjének kezeit megragadta 8 a szendergő kis Gusztáv bölcsőjéhez vezette, oly elhatározottan és oly lelki erélylyel beszélt, hogy a ki hallotta szinte reszketett belé. „Jegyezd meg jól Bemard,“ kezdé, „mit mondani fogok. A te nem rég szokásba vett, új életmódod tönkre tesz bennünket. De ez igen lassú 8 igen kínos halál. Nos, ölj meg azonnal; mert én borzadok e naponkint megújuló fájdalmaktól, iszonyodom s félek a lassú haláltól és esküszöm, hogy a legelső alkalommal, midőn ittasan jösz haza, gyermekemmel, gyermekünkkel, a vízbe ölöm magamat.“ E fenyegetés hallatára hideg borzongás futá át tagjaimat: mert a fiatal nő szavaiban annyi erély, oly nagy határozottság rejlett, hogy képesnek hivém annak kivitelére s tudtam, hogy Ber- nárd, minden jószívűsége daczára is, nem lesz képes gyengeségén uralkodni. Az erélyes hang, úgy látszott, öt is meghatotta; mert szavát adta nejének, hogy megváltozik s hogy többé jilyasmi nem fog meg történni. A következő két napon csakugyan minden a legjobban folyt. Mr. Bemard a hivatalos órák után közvetlenül haza jött 8 az egykori béke, a régi boldogság ismét visszatérni látszott a Bourbon-Boulevard csendes, kis házikójába. De az ördög nem könnyen bocsájtja ki karmai közül áldozatát. A harmadik nap estéjén, midőn Bemard hivatalából haza- menőben volt, az útban találkozván néhány clubb-társával, ezek elcsalták öt s a könyelmü férjet ismét az éjfél vetette haza, mégpedig ugyancsak ,illuminált‘ állapotban. Tíz óra elmúlt volt, én még ébren valék s ablakomon tekingettem ki a szép, csillagos októberi éjbe s elmóláztam a város fölött, mely alattam terült el. A szegény nő egy hangot sem szólt férje beléptekor, a kezében tartott gyertyatartót csendesen az asztalra helyezé s mielőtt a megrémült férj szóhoz jöhetett volna, a a bölcsőhöz lépett s mint a madár sebesen repült át a szobán gyermekével ki az utczára, le a csatornához. A bolgogtalan férj vadúl orditott fel s örült kétségbeeséssel rohant ki neje után. De ez oly előnyben volt, hogy férje csak akkor ért közelébe, midőn a könnyű, kis teher már a vízbe zuhant s csak a viz locscsanását halhatta, mig Amália, mintegy megborzadva az általa e pillanatban véghezvitt tettől, lakásukra víssza- rohant. Októberben történt ez, az éjek tehát már meglehetős hidegek voltak; de Bemard egy pillanatig snm tétovázott. Gyermeke után ugrott, megragadta azt, ki hosszú ruhácskája miatt azonnal el nem merülhetett, és partra úszott kedves terhével, hol reszketve a testét átjárt hideg viztöl s örömtől, forró csókot akart a szeretett gyermek bársonypuha, kedves ajakára nyomni, — de borzadva tántorgott vissza, midőn a gyermek ajk helyett a házi kandúr tüskés bajusza érinté ajkait, mely a kis Gusztáv ruháiba felöltöztetve, hálásan „mjau, mjau“-jaival köszönte meg megmentöjének nemes tettét. Ezen oly rögtönösen tragoediából komoediává vált jelenet további kimeneteléről hallgatok, minthogy azt kedves olvasóim könnyen elgondolhatják; annyit azonban meg kell jegyeznem, hogy Mr. Bernárd ismét a legjohb férj s Amália a legboldogabb nő lett, ki soha többé nem panaszkodott férje éjjeli kimaradásai fölött. A gyógyszer használt. Mr. Bemard gyökeresen kigyógyúlt. Francziából ford. Tristán. — Eger katholikus jellege mint egyébkor, a lefolyt nagyhét és húsvéti ünnepek alatt is az áhitat, a fönséges egyházi szertartásokhoz méltó buzgalma8, tömeges részvét tényleges bizonyítékaiban fényesen nyilvánult. A székesegyházban tartott lamentatiók alatt *) Rossz szellem, házasság-zavaró.
