Eger - hetilap, 1879

1879-05-29 / 22. szám

172 gúnyos mosolylyal utalnak a vén leányok elvirúlt arczrózsáira s az agglegények tehetetlen lényére. Goethe talán a legtökéletesebb, legpompásabb ember 8 férfiú volt ki valaha élt, s mégis ö, kinek a szerencse mindent bökeziíleg osztott, nagyon késön jutott ahhoz, mi nélkülözhetetlen, miért a babér nem nyújt kárpótlást: a családi boldogság- s egy bizalmas, kedves otthonhoz. Sokat szeretett s szerettetett; de hozzá méltó nö nem jutott osztályrészéül, s igy ez az olympu8Í férfiú gazdasszonyát, a jó Krisztinát vette feleségül, ki egész életén át a mélységből tekintett föl a titkos tanácsos úr­hoz, 8 ki, miként mondják, Bachus kultuszát igen, de nem a mú­zsákét is volt képes megosztani vele. Végül nem kerülhetem el, hogy ne említsem meg némely ember szerencséjét vagy szerencsét­lenségét az Időjárással. Ismerek egyéneket, kiket bátran idömutató helyett lehetne használni, s kiktől csak azt kell kérdezni: „Szándé­koznak-e holnap kirándulást tenni ?“ hogy az ember megtudja, más­nap kitünöeu szép vagy pocsékos idő lesz-e. A meghalt tüzmüvész Stunder időjárási szerencsétlensége közmondásossá vált, ellenben Vilmos császárnak rendkivüli szerencséje van az időjárással, ngy- annyira, hogy vajmi ritkán rontja el katonai szemléjét vagy sétáját a rossz idő — hacsak véletlenül serét-zápor nem esik . . . így tehát valóban van a világon egy titokteljes, kiszámíthatat­lan, nagy és kis dolgokban egyaránt szeszélyesen uralkodó hata­lom, melyet szerencsének vagy szerencsétlenségnek avagy végzet­nek neveznek. Tehát egy része az embereknek valóban menthetetlenül azon sors zsákmányául esett, hogy hiábavaló fáradsággal íSysiphus kö­vét hengerit8e a hegynek, mig másoknak ölébe az élet aranyos gyümölcsei önkényt hullanak? E hiedelem nem hat-e nyomasztólag, demoralizálólag a szerencsétlenre s nem szaporitja-e az elégedetlenek számát, ellenkezőleg pedig a szerencsések vakhitét nem fokozza-e egészen a bűnös elbizakodottságig? Mindenesetre ezt eredményezné, ha azon elvitázhatatlan tapasztalás nem ellen súlyozná, hogy a szerencse úgy mint a szerencsétlenség f'organdó s változó, miként a mindennapi élet bizonyitja. Két dologgal nem szabad a szeren­csétlennek felhagyni soha: a reménynyel s a bátor küzdés­sel a balsors ellen. A kislelkü- és gyávának nincs joga a sors ellen panaszkodni. Végül sokat segíthetnének a balsors áltál sújtott szerencsétleneken felebarátaink, ha nem tetéznék szereucsétlenségö- ket bántalmaikkal, hanem inkább örömet igyezuéuek nekik sze­rezni, s enyhíteni törekednének a rájok mért csapások által oko­zott szívsebek fájdalmán A sors gyakran kegyetlen s könyörület- len; de nem lehet elég gyakran mondani, hogy az emberek szere­tető 8 szelídsége sokat képes lenne kiegyenliteni. A szeretet s rész­vét által enyhíteni a sors csapásait volna az egyetlen lehető s egyszersmind, legszebb győzelme az embernek a végzet felett. Közli: U. M. — Érsek ur önmltsága, második bérmautjából, székvárosába tegnap szerencsésen vissza érkezett. Ez úttal Mezö-Kövesden, Bo­gácson, Keresztes-PUspökibeu és Szent-Istványon végezte a szent ténykedést. A nép és értelmiség mindenütt versenyezve igyekezett mennél fényesebben kifejezést adni ragaszkodása- és hódolatának a föpá8ztor iránt; de, mint nekünk írják, különösen Mezö-Kövesd hitbnzgó lakossága, melynek körében öexcja négy napnál tovább idö/ött, tett ki magáért az ovátiók s ünnepélyességek által. A vá­ros távol határától számos fogat és száz főre menő lovas bandé­rium kisérte be a magas vendéget a lelkesült nép ezreinek üdv- kiáltásai s mozsárdörgések között. A bandérium a sajátos, erede­tiségével oly megkapó népöltözetben kiválóan festői képet nyújtott. A megérkezés estéjén ö excja tiszteletére fáklyászene tartatott, mely nem csak a péidás rendnél fogva, de a menetben részt vevők im­pozáns száma miatt is, nagyobb városban sem üthetett volna ki fé­nyesebben. 0 excját, ki a meglepő ovátióra, a pl. lakból a néphez kijönni méltóztatott, szépen sikertilt beszédben Goics L. közjegyző üdvözlé; az üdvözletre ö excja nagy lelkesedést keltő szónoklattal válaszolt, kiemelve Mátyás király kedves népe, a „matyók“ ősi eré­nyeit, melyeket az utóivadék, mint hagyománytökét, oly híven ka­matoztat. Másnap a város ki voit világítva; s egyszersmind tűzi­játék rendeztetett. Különösen szép látványul szolgált azon jó ötlet­tel rendezett kép, mely a piacztéren feltárult, hol is a matyó nép­viselet nem és korszerint csoportosított alakok színesen világított tableauiban volt feltüntetve. 0 excja kegyes leereszkedéssel gyö­nyörködött ez alkalommal is a nép örömében. — A hódolatnyil- vánitásokban részt vettek a másvallástiak is; különösen pedig M.- Keresztes értelmisége, mely Keresztes-Püspökiben derék lelkészük, I | Bornemisza vezetése mellett nagy számmal fogadta az érkező főpa­pot s tisztelgett nála. * Br. Fiedler a 60. sz. Wasa-, jelenleg br. Nagy ezred egy­koron városunkban köztiszteletben állott s ugyanitt elhúnyt ezre­desének bájos leánya Fiedler Eleonóra bárónő f. hó 17-én kelt egybe Pozsonyban br. Hohenbühel Ágoston cs. és kir. tábor­kari századossal. Kik e kedves, finom műveltségű hölgyet ismer­ték, bizouyára szivesen csatlakoznak hozzánk, midőn ez alkalom­ból a fiafai párnak tartós boldogságot kívánunk. * Honvéd tisztikarunk — mint utólagosan értesültünk — f. hó 17-én nyitotta meg a várban tekepályáját, mely alkalomból több közös hadseregbeli tiszt s polgári egyéniség is meg lön híva. Mar délután 5 órakor gyülekeztek a vendégek s kezdetét vette a kedélyes mulatság, melyet Fülek Henrik honvéd ezredes úr és bájos neje ritka szivélyességök- s elözékenységökkel felejthetetlen­né tettek. Később a mintegy 40 főnyi társaság vacsorához ült, mely alatt, a jó kedv tetőpontját érvén, igen sikerült felköszöntéseket mon­dottak : Fülek ezredes, a honvéd-tisztikar nevében, a jelenlévő katonai s polgári vendégekért; Kempelen Béla tűzoltó főparancs­nok a fehérvári országos kiállítás alkalmából, melynek megnyitása ezen ünuepélyességgel esett össze, lelkes szavakban József fö- herczégért; Seemann alezredes, a 60-ik tartalék-ezred pa­rancsnoka, a közös hadsereg és honvédség közötti jó egyetértésért; majd a tűzoltókért, illetőleg azok főparancsnokáért stb. A kedélyes mulatság esti 11 órakor ért véget s onnan bizonyára mindenki azon tudattal távozott, hogy a legszebb társas-estvék egyikét tölté előzékeny, vendégszerető honvéd-tisztikarunk körében. * A Wasa-kert ünnepélyes megnyitása. E hó 22-én a 60 sz. Nagy nevű gyalogezred tisztikara az ezred ezelőtti tulajdonosa Wasa hg. után nevezett, ez alkalomra nagy gond- és csínnal fel­díszített kertbe városuns katonai és polgári köreiből számos ven­déget gyűjtött össze, hogy e városunkban páratlan mulató-helyet ünnepélyesen megnyissa, s bizouyára azért is, hogy a katonai s pylgári köröket egymáshoz közelebb hozza, minek hiányát rég óta éreztük. Sajnos, hogy a kedvezőtlen időjárás a kerti ünnepély meg­tartását meghiúsította; de azért a rendező bizottság pillanatig sem habozott, hanem a mind nagyobb számmal gyülekező vendégeket a laktanya tágas s meglepően tiszta folyosóján a gazdagon ellátott asztalok köré gyüjté. S ekkor a falakon belöl is, a 65. sz. gyalog ezred ez elkaiomra Miskolczról ide érkezett zenekarának szívhez szóló dallamai mellett oly kedélyes és fesztelen mulatság fejlődött ki, melyre a jelenlevők még sokáig vissza fognak emlékezni. Midőn a jó kedv tetőpontját érte, Seemánn alezredes és tartalék-parancsnok úr, F i- lek m. kir. honvédezredes stb. talpraesett pohárköszöntései, ö Fel­ségeik-, a 60. sz. ezred tisztikara-, a m. kir. honvédség és polgári elemek egyetértéséért, lelkes éljenekre ragadták a vendégeket; mire — a kertben elkészbett s Ízlésesen feldiszitett tánezbelyet használni nem lehetvén a legközelebb jelentékeny költséggel raktárrá alaki- totj u. n. széna-tárban — a táncz vette kezdetét, mely lankadatlan kedvvel reggeli 3 óráig tartott. — Kellemesen lepte meg a vendé­geket a nyájas modorával mindenkit egyaránt lekötelező s rövid ittléte daczára már is közbecsülésben álló Seemán alezredes úr azon felhívása, melyben — kedvezőbb időjárás reményében — a vendégek megjelenését más napra is kérte. S e szívélyes meghívás és a rendező bizottság buzgalma azt eredményezte, hogy másnap még többen jelentek meg a laktanya barátságos falai kö­zött; mert az időjárás szeszélye az ünnepély folytatását a szabad­ban megint csak meggátolta. Ez azonban nem képezett akadályt, hogy az ünnepély lehetőleg még kedélyesebbé ne alakúljon. A táncz újra megindúlt, melyben városunk szépei közül sokan vettek részt s ho^ry a mulatság még változatosabb legyen a kertben, födél alatt, czél-lövészet és tekézés folyt, este pedig tüzjáték- s Rossi úr által ügyesen bemutatott ködképekben gyönyörködött a vendégsereg. Ez alkalommal nyilvánúlt a mulatságot rendező tisztikar elismerése — a maga is mint rendező buzgolkodó — Herdlicska kapitány úr kedves neje iránt, ki a háziasszony szerepét páratlan buzgóság-, figyelem- s avatottsággal vitte. Seemann alezredes úr rövid beszéd kiséretében a vendégek lelkes éljenzése között, gyönyörű virág­csokrot nyújtott át neki. A társaság e napon éjfélkor oszlott szét, e szép ünnepély eltörölhetetlen emlékét vivén magával. * Az eger-füzesabonyi szárny-vasút april havi forgalma a kö­vetkező volt: Elutazott 2527 személy, érkezett 3149; elszállittatott különféle árú 644,000 klg., érkezett 1.016,200 klg. * Tűz. Múlt szombaton reggel a gör. kel. templom közelségé- I ben tűz ütött ki, azonban csakhamar eloltatof. Kárba mindössze egy fél házfödél ment. Tűzoltóink ez alkalommal is bebizonyították, I mennyire szüksége van rájok városunknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom