Eger - hetilap, 1879
1879-05-29 / 22. szám
173 * Újra vízveszély fenyegette városunkat ugyancsak a mült szombaton a délutáni órákban, midőn patakunk a d. e. 9—10 óra I között a szarvaskői völgyben erős ferg -teg kíséretében lezuhant | roppant víztömeget hömpölygette városunk felé. Patakunk ez alkalommal is oly magasságot ért el, hogy medréből ki lépvén, a földek egy rész't Egeren alól és felül elöntötte s így sok szegény embernek munkáját és reményét tette tönkre. A városban az ár majdnem az ideiglenes fahidak magasságát érte el s nem csekély rémületbe ejtette az áradásnak kitett útczák és terek lakosságát. Szerencsére patakunk nemsokára apadni kezdett s így ez úttal megszabadultunk a veszélytől; de nem mulaszthatjuk el ez alkalommal is közönségünk abbeli óhajának kifejezést adni: vajha képviseletünk valahára városunk védelme iránt végleges megállapodásra jutna s a szükséges intézkedések foganatba vételét mielőbb elrendelné. * Felhívás. Az Egerváros jótékonyczélú sorsjátékát rendező bizottság részéről felhivatnak a t. ez. arany- és ezüst-gyárosok, hogy a 20,000 forint értéket képviselő nyereménytárgyak előállítására vonatkozó ajánlatukat f. évi junius hó 30-ikáig alulírott bizottságnál benyúj ani szíveskedjenek, hol a részletes értesítés, 8 a nyeremény tárgyak jegyzéke is megszerezhető. A sorjáték rendező bizottság nevében: Almásy Félix, b. elnök. * Helyreigazítás. A Györgyényi Ignácz kanonok úr által ajándékozott kisdedóvó-iutézet (Páczanféle ház) nem folyó év junius 2-án, mint a múlt számú »Eger“ lapban hirdetve volt, — hanem folyó évi julius 1-sö napján d. e. 10 órakor fog ünnepélyesen megnyittatni; mire a t. közönség tisztelettel meghivatik. A választmány. * Br. Eötvös József a nagy költő, államférfiu és szónok szobrát Budapesten e hó 2ö-én nagy ünnepélyességgel leplezték le. * Soldosné a budapesti népszínház csalogánya válópert indított férje ellen. A felek a napokban jelentek meg először az előadó biró előtt s ez alkalommal So dos úr mint alperes kijelentette, hogy igen meg van elégedve feleségével s nem akar elválni. Sokan érdeklődéssel várják a pör lefolyását. * Földrengés. Múlt vasárnap este a budai Sváb-(Széchényi) hegy lakói több perczig tartó földrengést éreztek, mely alólról jövő lökéskép volt észlelhető. A taszítás oly erős volt, hogy a fali órák ütőinek aczélrúgói maguktól kezdettek zengeni, az edények csörömpölve verődtek összes a vakolat hullott a falakról. A lakók a szabadba futottak e rendkívüli tüneményre, milyen a budai begyekben emberemlékezet óta nem fordúlt elő. * A székesfehérvári kiállítást folyton nagy közönség látogatja anyira, hogy olykor a közlekedés, főleg a szükebb folyosókon, fen- akad. A látogatók száma nem oszlik meg egyformán a különféle osztályok között, hanem kiki a maga Ízlése szerint azt nézi meg mit szeret, vagy mihez ért. A nők, kik a látogatók nagy részét teszik, legszívesebben a női kézi munkákat, bútorokat, festvénye- ket és ékszereket szemlélgetlk, de a hangszer-teremben is szívesen hallgatják Schunda czimbalmának mélabús hangjait vagy zongorán valamelyik élénk keringöt. A ki belefárad a sor nézésbe, kimegy a gyönyörű parkba, hol a legpezsgöbb s legvidámabb kedv uralkodik. — Megjegyezzük, hogy a kiállítás miniszteri engedélylyel jul. 15-ig bos8zabhiitatott meg. * Tűzhányó hegy a Balaton mellett. A Balaton mellett elhúzódó kúphegyek egyike, melyet Kisfaludy 8. oly szépen megénekelt, gyöngén füstölög. A Csobáncz, Tátika, Sz.-György ugyan kialudt tűzhányók hírében állanak, de kitörésökröl a történelmi időkben nem szól semmi adat, annál meglepőbb tehát a Csobánczon mutatkozó természeti jelenség. * A pünkösdi ünnepek alkalmából a m. kir. állam-vasút minden állomásáról, 50°/0-oyí dijeiengedés mellett, kéj kirándulások rendeztetnek Bécsbe, azután Egerből Miskolcz és Kassáról Grácz-, Fiume-, Triest- és (külön Lloyd-gözösön) Ve- l,euczébe. — Eiindúlás Egerből május 31-én d. u. 2 óra 45 percz- kor. A kirándulók útban Triest felé a világhírű, évenként csak egyszer 20000 lánggal kivi'ágitott adelsbergi barlangot fogák meglátogatni s azonfelül Triegtböl a gyönyörű Miramaréba rendezett tengeri kirándúlásban is részt vesznek. A menet- és térti-jegyek árai mai hirdetésünkben olvashatók, s a rendes viteldijakkal összehasonlítva oly megtakarítást tesznek lehetővé, mely minden egyéb költséget fedez a nélkül, hogy az utazók megszokott ké- nyelmök- és szabad mozgásukban akadályozva lennének. Kimerítő- programok a m. kir. állam-vasút minden állomásán valamint lapunk kiadó hivatalában ingyen kaphatók. * Köszönetnyilvánítás. Távozva e nemes város köréből, hálás köszönetét mondok a n. é. közönségnek szives pártfogásáért — de leginkább Xantusné Doleschal Gabriella úrnőnek vagyok lekötelezve, \ kiMiskoIczról ide fáradott és minden dij nélkül való irántam szives barátságból fellépett. — Fogadja a tisztelt úrnő, ki műkedvelő létére, a művész nevet valóban megérdemli — ismételve hálás köszönete- met — adjon az Isten a hazának gok ily műkedvelőt. Tisztelettel Miklóssy Gyula, színigazgató. 4 Tiltakozás irodalmi plagium ellen. Tirnovay, az itt működött színtársulat egyik szinlap-osztója, az általuk szerktsztett „Színházi bucsu-emlékkönyv“-ben egy „Önérzetemhez'* czimü költeményt „Tirnovay“ aláírással bocsátotott közre. Ezennel kijelentem, bogy ezen eljárás az irói jogot megsértő plagium, mivel az említett költemény szerzője én vagyok. Kőmives Imre. * Pótvásárunk, melyet e hó 25-én tartottunkmeg, a kedvező időjárás daczára— amint ez, az ugyané napon tartatott gyöngyösi vásár folvtán, előre látható volt — éppen nem sikerült. A kereslet az áruk mindenfélé nemében most is csekély volt s a terményárakban sem állott be kedvező változás, azok állása mai nap is az lévén, a mint május 15-iki számunkban jeleztük. C S ^ IE£ O IBI. Aladár barátom. Szép márcziusi délután volt. Dunára néző nyitott ablakaim egyikénél élveztem az üde léget, s elmerengve néztem e fejedelmi folyamot a mint hátán büszkén vitte a jégdarabok különböző aiakú csoportjait. Merengésemből robaj ébresztett föl ; ajtóm gyorsan feltárult s legjobb barátom Kövessy Aladár rohant be hozzám. Mielőtt üdvözölhettem vagy ö köszöntött volna engem, nyakamba borúit 8 fuldokolva az öröm- és sietségtől mondá: — Kettő egyszerre! — Nem értelek. — No ha nem érted, majd megmagyarázom. Ha az apám nem vette el az anyját, majd elveszem én a lányát. — Ezt még kevésbbé értem. — Figyelj! Az anyja szép volt, a lánya még szebb; az apám szerette, de nem vette el az anyját; én szeretem és el is veszem lányát. — De végre is magyarázd ki magad ! — Hisz ez nagyon egyszerű; mert ha az apám elvette volna az anyját, most nem lehetne ö az enyém. Szótlanúl csöngettem a szobalánynak, s midőn belépett, pa- rancsolám neki, hogy Aladár barátomnak hozzon egy pohár vizet. Aladár bosszúsan itta meg a vizet 8 kérdöleg nézett rám. — Ha okosan nem beszélsz, hozatok még két, sőt három pohárral. — De az egekre, hisz ez is sok volt! Inkább még azt is megtagadom, hogy szerelmes vagyok, hogysem ... No de most már figyelj! — Hallgatlak. — Azt tudod, hogy én most nehány hetet otthon töltöttem. Otthon, a csendes, falusias családi körben. A farsang első napjaiban érrésemre esik, hogy **-ben bál lesz. Megjegyzem, hogy ugyanott lakik ö is, szivem bálványa. Gondolhatod mit tettem. Rögtön fogattam és mentem **-be. — No azt képzelem. S lovaid nem sántultak meg? — Eh! próza ember. Ló és szerelem. Pfuj! — Csak folytasd. — Otthon azt mondottam, hogy hivatalos teendőim miatt kell **-be mennem, s ha ezeket elvégeztem újra visszatérek. A bálban találkoztam vele. Barátom már három éve nem láttam öt; de ily szépnek még csak nem is képzeltem. Nagyon természetes, felségesen mulattunk, s az én hivatalos teendőim végzése mindaddig tartott, mig Pestre nem kellett jönnöm. De most kezdődik csak a bonyodalom. Ö megharagudott rám; mert tovább nem maradtam; apámnak értésére esik, hogy miféle hivatalos teendőim voltak nekem **-ben, ö is megharagszik rám, 8 tudni sem akar rólam. — Ez már baj. — Nincs már semmi baj. — Hát mit tettél? — A mint megérkeztem Pestre, másnap mindjárt levelet Írtam apámnak is, neki is. A két levél ennyiből állott: Duna . . . pisztoly . . . jeges fürdő . . . szép remények . . . ifjúkor . . . boldogtalan szerelem . . . rettenes halál . . . Azt tudtam, hogy apámat kibékíti anyám, de öt?! — A dolog kezd érdekes lenni, mi történt azóta? — Barátom, a kifejlődés meglepő. Ma délután épen arról gon-
